HÍRES ES KEVÉSBÉ HÍRES LÁTNIVALÓK
(Ahol kék színű betűt láttok, ott a szöveg egy internetes lapra hivatkozik, ahol további tudnivalókat olvashattok, pl. az épületekről, látnivalókról további leírásokat. Az alábbi szövegben nem írtam nyitvatartási időkről, jegyárakról, mert ezek gyakran változnak - ugyanakkor minden látványosság esetén, ahol ezek fontosak, a szöveg hivatkozást tartalmaz, így egy kattintással rá tudtok menni az adott látnivaló honlapjára és megnézhetitek ezeket a praktikus információkat.)

 LIBERTY ISLAND ÉS ELLIS ISLAND

Az amerikai álom megtestesítője, New York és az Új Világ jelképe - a Szabadság szobor - Manhattantől délre, egy kicsiny szigeten magasodik. Jobb karjával a szabadság fáklyáját emeli magasba, bal kezében pedig a Függetlenségi Nyilatkozatot szorítja magához. A 46 méteres szobor, amely csaknem ugyanilyen magas talapzaton áll, Franciaország ajándéka az USA-nak. Ötlete Frederic-August Bartholditól származott, akit sokkolt az, hogy Amerikában minden milyen óriási. Itt még a borsószemek is nagyobbak - írta egy levelében édesanyjának. Ezek után nem meglepő, hogy a szobrot is grandiózusra tervezte. Természetesen magyar szereplője is van a történetnek. A szobor talapzatára a pénzt Pulitzer József gyűjtötte össze egy remek húzással. A szobor 1885-ben, kétszáz ládába csomagolva megérkezett ugyan a kikötőbe, de nem tudták felállítani, mert a talapzatra való pénz csak nagyon-nagyon lassan akart összejönni. Ekkor Pulitzer bejelentette: minden adományozó nevét megjelenteti The World című újságjában. Ettől kezdve ömlött a pénz, mert mindenki szerette volna nyomtatásban látni a nevét. A szinte kizárólag egy dollár alatti adományokat kisemberek dobták össze. Pulitzer ezzel nemcsak a rendkívül kínos helyzetet oldotta meg, hanem saját lapjának példányszámát is jelentősen megnövelte. A szobrot végül 1886. október 28-án avatták fel.

A Szabadság szoborhoz Manhattan déli csücskéből, a Battery Parkból a Statue Cruises hajóival juthatunk el. A hajók reggel fél 9-től délután fél 5-ig 20-25 percenként indulnak, jegyet online is vehetünk. Nyáron feltétlenül csípjük el az első, maximum a második hajót, különben órákig kell majd főnünk a tűző napon. A sorban állás ugyanis nemcsak a jegyért és hajóba jutásért megy, de az igazi megpróbáltatás magán a szigeten van, ahol kígyózó sorokba rendezve vár a turisták hada, hogy bejusson a szobor belsejébe. Az étel - és italárak a szobor méretével vetekednek, így jobban járunk, ha viszünk magunkkal szendvicseket és vizet. A hajójegy két szigetre, a Liberty és az Ellis Islandra szól, függetlenül attól, hova kéri az ember, úgyhogy akkor már érdemes megnézni mind a kettőt. A két szigeten nincs külön belépő, úgyhogy összesen a hajójegy árát kell leperkálni. Az Ellis Island múzeuma légkondicionált, így reggel először érdemes túlesni a szobor megmászásán és utána hűsölhetünk a múzeumban.

A szoborba több, mint 300 lépcső vezet, úgy 22 emeletnyi magasságba. Nem kell egy szuszra felrohanni, mert a tömeg helyenként torlódik és várni kell. Közben sem telik eseménytelenül az idő, lehet csodálni a belső váz konstrukcióját, melyet Gustave Eiffel tervezett. A pókhálószerű szerkezetet legjobban felülről, a korona magasságából lehet átlátni. A koronából maga a kilátás nem túl izgalmas, mert kicsik az ablakok, sürget a tömeg és nem is Manhattanre tekint a szobor, hanem Brooklynra. A szobor hátoldalánál a jobboldali sor a lifthez gyülekezik. Ez a kilátóhoz vezet, ahonnan remek panoráma nyílik minden irányba. Kézenfekvő ötlet, de sajnos nem működik, hogy felmenjünk lifttel a kilátóig és onnan gyalog a koronáig. A koronához araszoló embereket kordon és határozott őrök választják el a fenti liftajtóktól. Ha lejutottunk, sétáljuk körbe a szobrot és próbáljuk valami új szögből lefotózni. Nem lesz könnyű. Minden nyaktörő beállítás is elcsépelt már. 

A Liberty Islandtól csak néhány perc hajóval a másik sziget, az Ellis Island . Erre a szigetre érkeztek a bevándorlók a világ minden tájáról - a hőskorszakban, 1892 és 1954 között körülbelül 12 millióan. Ma az ő leszármazottaik alkotják az ország lakosságának 40 százalékát. A múzeumot nagyon ajánlom mindenkinek, rendkívül érdekesek a bevándorlók itteni napjait dokumentáló fotók és ismertetők. Minden érkezőt tüzetes orvosi, erőnléti, pszichológiai vizsgálatnak vetettek alá, kikérdezték őket anyagi és büntetőjogi helyzetükről. Ennyi emberről képtelenség lett volna külön nyilvántartást vezetni, így a legfontosabb dolgokat (súlyos betegség, stb.) magukra a bevándorlókra írták rá krétával. Szerencsére azért maradtak fent adatok, ha nem is mindenkiről, melyekben akár mi is megnézhetjük, hogy van-e az őseink között amerikai bevándorló. Az Ellis Island ingyenesen hozzáférhető adatbázisát az Ellis Island Foundation honlapján találjuk. Csúcsidőben napi ötezer ember esett keresztül a kissé megalázó vizsgálatokon, ami átlag 3-5 órán keresztül tartott. Az ide érkezők 98 százaléka léphetett álmai földjére, a maradék 2 százalékot visszazsuppolták a hajókra. A gőzhajók kötelesek voltak visszavinni a kiutasított szerencsétleneket kiindulási pontjukra, akik közül sokan inkább megpróbáltak átúszni Manhattanbe vagy öngyilkosságot követtek el. Az egyik nagy teremben mindenféle használati és dísztárgyakat láthatunk az itt megfordult népektől - például "Jó reggelt" hímzéssel díszített kis abroszt. Kiállították az orvosi vizsgálatok során használatos eszközöket is, és az egész bevándorlási folyamatot dokumentáló fotókat. A felső emeleten láthatjuk azt a nagy szobát, ahol a pár éjszakára itt rekedteket szállásolták el. Három szinten lógnak a fémhálóból készült ágyszerűségek - láthatólag nem túl komfortos a berendezés. A múzeum felújítása során megkerestek sok-sok embert, akik annak idején átestek itt a bevándorlási kérelmük elbírálásán, és megkérték őket, mondják el saját szavaikkal az élményeiket. Ezek a visszaemlékezések szólnak a hangszórókból a különböző termekben. Érdemes megnézni a szigetről, illetve az itt megfordult emberekről készült filmet is, ami ingyenes, de jegyet kell kérni rá a földszinti információs pultnál. Amikor belépünk a múzeumba, ajánlatos egyből kérni egy ilyen jegyet, mert előfordulhat, hogy a legközelebbi vetítésre már nem férünk be. Jobb a vetítésre várva nézegetni a termeket, mint ha a múzeum bejárása után kellene tétlenül itt dekkolni. A hajóúton ne feledkezzünk bele a Szabadság szobor fotózgatásába, hanem időnként forduljunk meg, mert a hátunk mögött van a klasszikus kép, New York felhőkarcolói a víz felöl.

FINANCIAL DISTRICT (AZ ÜZLETI NEGYED)

Who the hell looks up, in this town? Who has time?
(David Zickerman)

Manhattan déli részén terül el a híres-nevezetes üzleti negyed, a felhőkarcolók dzsungele. Feltétlenül hétköznap látogassunk el ide, mert hétvégeken depressziósan kihalt minden, és a rohanó üzletemberek nélkül elvész a környék hangulata.

Kezdjük a sétát a déli csücsökben, a Battery Parkban. Itt áll a Clinton Castle, aminek a legnagyobb nevezetessége a közepén álló kis kioszk; itt árulják ugyanis a Szabadság-szoborhoz induló hajóra a jegyeket. A vár azonban nem a kis jegyiroda köré épült, hanem még 1812-ben, amikor kisebbfajta feszültség támadt Angliával. A háborús fenyegetettség elmúltával az erőd átalakult szabadtéri színházzá, majd befedték és koncertteremként funkcionált. Az eredetileg a tengerbe épített várat 1855-ben a szárazföldhöz tudták csatolni, mert a közeli hatalmas építkezéseknél kilapátolt földdel jócskán feltöltötték a vizet. 1855-tol 1889-ig emigránsok fogadóterepe volt, majd ezt a szerepet Ellis Island vette át. Ekkor a New York Aquarium költözött ide, de nemsokára az is továbbállt jelenlegi helyére, Coney Islandra. Így a magányos erőd azóta is üresen áll. 1950-ben műemlékké nyilvánították és a tető lebontásával visszaállították eredeti állapotába. A Castle Clintontól kelet felé sétálva egy nagy szoborcsoporthoz érünk, ez az East Coast Memorial. A két sor gránitoszlop mögött álló hatalmas sas a 2. világháborúban meghalt tengerészeknek állít emléket. Tovább sétálva kelet felé a nagy ronda zöld épület a Staten Island Ferry Terminal

Tipp: ha nincs időnk vagy pénzünk áthajózni a Szabadság szoborhoz, üljünk fel itt egy Staten Islandra menő kompra. A komp a szoborhoz viszonylag közel halad el, remek fotókat készíthetünk, és mindezt ingyen - a korábbi, nevetségesen alacsony 50 centes viteldíjat 1997-ben teljesen eltörölték..

A hajóállomástól északra található a State Street, a park északi határa. Ennek az utcának a végében, a kis Bowling Green parkkal szemben áll egy hatalmas gyönyörű épület, a U.S. Customs House. Az egykori vámház jelenleg a Museum of the American Indian otthona. A négy grandiózus szobor négy kontinenst jelképez: az alvó Afrika karja egy szfinxen pihen, a magabiztos Európa büszkén kémleli a forgalmat, Amerika épp feláll a karosszékéből a Szabadság fáklyájával a kezében, míg Ázsia koponyákon szendereg. A Bowling Green ovális kis parkjában a kerítést érdemes tüzetesebben megnézni, mert ez az alacsony vaskerítés 1771-ből való. A park a világ egyik legjobb üzletének a színhelye volt. Peter Minuit, a holland kolónia első vezetője itt vette meg az indiánoktól Manhattan szigetét egy marék csecsebecséért, körülbelül 25 dollárért. A történet másik oldalát ritkábban hallhatjuk, pedig nem kevésbé érdekes. Az alkut nyélbeütő indiánok ugyanis jogilag nem birtokolták a szigetet. Így végül mindkét fél jól járt...

A múzeummal nagyjából szemben egy hatalmas bika áll, amellyel kapcsolatban mindenféle legenda kering. Nekem az a történet tetszik a legjobban, hogy a bikát - az emelkedő részvényárak jelképét - egy tőzsdén pórul járt szobrász állította fel egy éjszaka. A bika az évek során a városkép megszokott része lett. Ekkor előállt a művész, hogy a város fizessen neki az alkotásért, különben eladja máshova. Addigra már annyira megszerette mindenki a szobrot, hogy inkább kicsengették neki a kért összeget - így visszatérült a részvényeken elvesztett pénz.

A Broadway túloldalán álló postahivatal kiváló terep feladni képeslapjainkat. És ha már ott vagyunk, csodáljuk meg a hatalmas rotundát és a hajókat ábrázoló festményeket. Innen a vállalati székházak és bankok között irány a Wall Street, az üzleti világ ütőere. A Wall Street - mily meglepő - egy falról kapta a nevét, amely még 1653-ban állt itt, hogy megvédje a holland telepeseket az angol betolakodóktól. De nem is a történelem itt a lényeg, hanem a jelen. A Wall Streeten áll a New York Stock Exhange, aminek minden kis rezdülésére brókerek ezrei figyelnek a világ minden pontján. A világ legnagyobb tőzsdéjén több, mint kétezer vállalat részvényei forognak. Sajnos a tőzsde látogatását biztonsági okokra hivatkozva határozatlan ideig felfüggesztették.

A tőzsdével szinte szemben található a Federal Hall, George Washington feltűnően szűk nadrágos szobrával. Az USA első elnöke itt esküdött fel hazájára. Az épület nem túl izgalmas belül, inkább üljünk le a lépcsőkre és figyeljük az utca áradatát. A legjobb talán reggel, úgy fél 9 körül erre járni, amikor az alkalmazottak munkába sietnek. A metróállomások csak úgy ontják magukból az öltönyös, aktatáskás, Wall Street Journal-os tömeget, akik sietős léptekkel tűnnek el valamelyik felhőkarcoló bejárata mögött. 9-kor szinte egy csapásra kiürül az utca és a Wall Street keskeny szurdokja elcsendesedik. De délben újra nyüzsög az élet. Ekkor kiülhetünk a lépcsőre a tőzsdei brókerek mellé a napra és velük együtt falatozhatunk a tipikus barna zacskókból.

A Wall Street végében áll a Trinity Church, 1846-ban épült gótikus templom: A kis templom ijedten tekinget óriási szomszédaira, pedig száz éve még ő számított a város legmagasabb építményének. Kertjében nyaranta kiállításokat szerveznek, vasárnap délutánonként pedig klasszikus koncerteknek ad helyet. Szegény egész nap nézheti, hogy hajszolják a pénzt az emberek az orra előtt. A papoknak sem lehet könnyű dolguk ellenállni a kísértésnek. Lefogadom, jó pár cég meglengetett már egy vaskos összegről szóló csekket a rendkívül értékes telekért.

NINCS SZÍVEM KITÖRÖLNI EZT A RÉSZT...

A Broadwaytol a Liberty Park felé sétálva nehéz nem meglátni a World Trade Center ikertornyait. A Church és Dey Street sarkánál nyíló térről remek kilátás nyílik rájuk. Itt két szobor és egy hatalmas szökőkút társaságában nyaranta délidőben ingyenes koncerteket hallgathatunk. A két felhőkarcoló 1973-ban épült, egyenként 110 emeletesek és 420 méter magasak. A térről lépjünk be a 2 World Trade Center nevű toronyba. A belépő 12.50 dollár, diák 10.75, trükközni nem lehet, úgyhogy ezt muszáj kifizetni. A kilátó reggel 9.30 és este 9.30 között van nyitva. A jegyhez álló sor semmi a lifthez álló sorhoz képest, de nem kell pánikba esni, aránylag gyorsan halad. A sorban állás után még egy kis táskaellenőrzésen kell átesni, aztán beléphetünk a liftbe, ami egy lendülettel repít fel a 107. emeletre. Felfelé 58 másodpercig, lefelé egy percig tart az út, 20-25 mérföldes sebességgel. Egyszer fent a liftből kiszállva a folyosón kellett várakoznunk - se a kilátóterembe nem léphettünk be, se vissza nem mehettünk. Tűzriadó - közölték nyugodtan az alkalmazottak. Kis csoportunk falfehér arccal kérdezett vissza. Micsoda?! Nem volt egy kellemes félóra, az biztos. Mindenkiben felrémlettek a Pokoli Torony képei... de aztán kiderült, hogy csak egy odaégetett pizza indította be a riasztót. De ez semmi ahhoz képest, amin egy haverom ment keresztül. Ő pontosan 1993. február 26-án állt itt munkába, a hatalmas robbantás napján. Épp büszkén bámult ki az ablakon, milyen csodás is a világ tetején dolgozni, amikor a detonáció megrázta az épületet és több mint 50,000 társával együtt poroszkálhatott le a sötét, füstös lépcsőházakban. No, de nem akarok senkit sem elriasztani. A 107. emeleten üvegablakok mögül bámulhatjuk a lélegzetelállító panorámát. De az igazi az, ha a mozgólépcsővel felmegyünk az épület tetejére, a 110. emeletre, a világ legmagasabban levő nyitott teraszára. Nem semmi érzés New York felett állni és lenézni az alattunk szálldosó helikopterekre. Sokáig persze nem lehet bírni a süvítő szélben. Érdemes még tikkasztó nyári napokon is hozni egy széldzsekit, tényleg elég cúgos fent a klíma. A szélért és hidegért jócskán kárpótol, hogy valami elképesztően csodás fotókat készíthetünk. Érdemes egy polárszűrőt, de legalább egy skylight szűrőt tenni a lencsére, mert nagyon párás tud lenni fent a levegő. A fotósok már lent, a jegyvásárlásnál kérdezzék meg, hogy ki lehet-e menni a tetőre, mert a zárt kilátóból nem nagyon lehet fényképezgetni. Nemcsak az üvegablakok zavaróak, de még inkább az épület körüli acéldrótok. A tetőre kár állványt cipelni, mert a széltől úgysem lesz elég stabil, inkább érzékeny (legalább 400 ASA-s) filmet érdemes vinni. És jó sokat.

A World Trade Center szomszédságában áll a World Financial Center. Jóval alacsonyabb, mint a szomszédja, de a télikertje irigylésre méltó. Hatalmas pálmafák árnyékában jó drága kávékat szürcsölgethetünk, vagy élvezhetjük az ingyenes jazzkoncerteket.

Végül nézzük meg New York kikötőjét, a South Street Seaportot. Méregdrága üzletek, rengeteg turista és semmi hangulat. Hacsak nem a hajnali órákban jön ide az ember, úgy 5 óra körül, amikor a felüljáró alatti placcon halászok árulják a portékáikat. De azt csak a nagyon elszántaknak ajánlom, mert korán kell kelni, rettentő büdös van és kissé félelmetes is. A tagbaszakadt alakok nem néztek rám túl barátságosan, mikor fotózgatni próbáltam. Délután azonban egész más a hangulat, amikor a csivitelő turisták hordái keverednek a munka utáni sörre betérő üzletemberekkel - engem az egész egy borzasztó unalmas vállalati bulira emlékeztetett.

CIVIC CENTER

A Városháza, azaz a City Hall környékén sok-sok város- és államigazgatási épületet találunk. Ha a World Trade Center felöl sétálunk, először a Federal Reserve Bank of New York épületére hívnám fel a figyelmet (33 Liberty Street). Az egész házblokkot elfoglaló épületet több, mint 200 tonna vassal díszítették. Eléggé biztos bunkernek tűnik. És meg is van az oka, hogy ilyen bevehetetlen erődöt építettek: félelmetes mennyiségű aranyat őriznek itt (na jó, elárulom: körülbelül 11 tonnát). Egy rudacska 150,000 dollárt ér, a kincs összértéke 150-170 milliárd dollár. Egy csomó ország a bank alatti pincében tartja aranytartalékait, a 121 háromzáras cella egyikében. Amikor két ország közötti kereskedelmi szaldó kiegyenlítésre kerül, a 99.8% százalék tisztaságú aranytömböket egyszerűen átteszik a megfelelő ketrecbe. Az aranyat mozgató emberkék cipőit is érdemes megnézni: ötszáz dolláros speciális magnéziumpapucsokat viselnek, mert nem kellemes érzés, ha egy arany tömböcske ráesik valaki lábujjára. Az arannyal teli pincét meg lehet látogatni, bár nem túl egyszerű. Írásos kérelmet kell benyújtani a bank címére, négy héttel a tervezett látogatás előtt - lehet online is. Esetleg próbálkozhatunk telefonon is, 720-6130. Nekem speciel sikerült bekuncsorognom magam, de nem volt könnyű. A túrák egyébként egyórásak és ingyenesek, nagyon ajánlom őket.

A következő látványosság a St. Paul's Chapel (Fulton Street és Broadway sarkánál), egy 1766-ban épült kis templom. Észvesztően rózsaszín és világoskék színű belülről. El nem tudom képzelni, hogy lehet itt egy komoly istentiszteletet tartani. Leginkább giccses esküvőknek felel meg a dekoráció. Innen rövid séta a Woolworth Building (233 Broadway), a kereskedelem katedrálisa, az egyik legszebb felhőkarcoló a városban. Érdemes bekukkantani az előcsarnokba is, ahol gyönyörű kék, zöld és arany mozaikok díszítik a mennyezetet. Az egyik sarokba festett karikatúrán maga Woolworth számolja pennyjeit, míg egy másikban a tervező Cass Gilbert tartja karján az épület modelljét. Az előcsarnokban még a postaládák is remekművek. 

A City Hall Park északi oldalán található a Civic Hall, a városigazgatás központja. A városháza egyes termeit meg lehet nézni. Továbbhaladva a Centre és a Lafayette Street sarkán álló irodaépületeket érjük el. Itt áll az oszlopos United States Courthouse (40 Centre Street), a Municipal Building (1 Centre Street), valamint a Surrogate's Court (Chamber és Centre Street sarkán). A Centre Streeten észak felé haladva a Civil Court Buildinget érjük el (111 Centre Street). E bírósági épületben főleg büntetőjogi meghallgatások és perek zajlanak. Ha valakit érdekel, beülhet egy bírósági tárgyalásra, csak kérjen engedélyt a titkárságon.

TRIBECA - azaz Triangle Below Canal Street
(a Broadway és a West Side Highway, valamint a Chambers és a Canal Street között)

Azok a művészlelkek, akik ma már nem tudják megfizetni a Soho lakbéreit, a Sohotól délre eső Tribeca városrészben indították el ugyanazt a folyamatot: a raktárak, gyárak műtermekké alakítását. Itt is találunk jó néhány öntöttvas-szerkezetes házat, például a White és a Thomas Streeten. A környék egyik legérdekesebb épülete a Clocktower Gallery (108 Leonard Street, a Broadway és a Lafayette között). Ez a New York Life Insurance Company egykori irodaházának a 13. emeletén kapott helyet. A lifttel a legfelső emeletig menjünk, ahonnan érdekes kilátás nyílik a környékre. Innen még egy lépcső vezet a padlásra, ahol időnként kiállításokat szerveznek. Ha olyan galériába akarunk menni, ahova rajtunk kívül soha egy turista sem téved be, akkor ezt a helyet ajánlom. Elég kihalt és szürrealisztikus hangulatú egy hely.

CHINATOWN
(a Canal Street és a North Street, valamint a Bowery és a Broadway között)

New York is the biggest collection of villages in the world.
(Alistair Cooke)

A San Francisco-i után ez a legnagyobb kínai negyed az USA-ban, kb. 100,000 lakossal. Chinatown Manhattan legprosperálóbb etnikai negyede. Itt a legalacsonyabb a munkanélküliség, a bűnözési ráta, itt tűnnek a legforgalmasabbnak az üzletek. Északi határutcája, a Canal Street az egyik legforgalmasabb bevásárló utca vékony pénztárcájú turistáknak. Olcsó műszaki cikkeket, parfümöket, arany ékszereket, táskákat és megannyi ajándéktárgyat vehetünk itt. Nyilván minden hamisítvány, változó minőségben. Én a magam részéről nem mernék itt műszaki cikkeket, órát vagy aranyat venni - de a Canal street tökéletes beszerzőhely divatos táskák, olcsó pólók, ajándéktárgyak vásárlására. És amit a leginkább ajánlok: üljünk be egy étterembe. Sehol a városban nem lehet ilyen olcsón ilyen sokat és ilyen jót enni. Minél kisebb és zajosabb, annál olcsóbb, és annál kevesebb az esély, hogy a pincér ért angolul. Viszont ha csak kínaiul ért, akkor kevesebb turista jár oda, és így annál nagyobb az esély, hogy echte kínai ebédben lesz részünk. A nyelvi korlátok ne vegyék el a kedvünket. Nézzünk körül, ki mit eszik, és mutassunk rá a szimpatikusnak tűnő tányérra, hogy mi is olyat kérünk. Finom lesz és olcsó.

LITTLE ITALY
(a Houston Street és a Canal Street, valamint a Bowery és a Broadway között)

A person who speaks good English in New York sounds like a foreigner.
(Jackie Mason)

Bár a Little Italy városrész pizzái és kávéi talán valamivel olaszosabbak, mint a pestiek, szerintem ne pazaroljuk az időnket ilyesmire. Olaszországot nézzük meg Olaszországban. Nagyon művi és drága itt minden, tehetősebb turistáknak lett kitalálva. A capuccino itt annyiba kerül, mint az egész kínai ebéd a Canal Street túloldalán. Szegény Little Italy egyébként rohamosan kisebbedik, mert az agresszíven terjeszkedő Chinatown újabb és újabb utcákat hódít el tőle. Sok fiatal inkább elköltözik a kínai boltok közül és ma már inkább Bronxban és Brooklynban növekednek az ottani olasz negyedek. Ebben a negyedben taláható az egyik kedvenc épületem, a Lafayette és a Mulberry Street között, a Houston Streettől eggyel délre egy nevenincs kis közben. A palotán - ha jól számoltam - 88 rózsaszín táblás ablak van, kedves látvány.

LOWER EAST SIDE
(a Houston Streettől délre, a Bowerytol keletre)

If you live in New York, even if you're Catholic, you're Jewish.
(Lenny Bruce)

E kissé kihaltnak tűnő, nyugodt negyedbe az első világháborút megelőző 20 évben többszázezer zsidó érkezett Kelet- Európából a szabadabb, gazdagabb élet reményében. Ma már főleg ázsiaiak és spanyol anyanyelvűek az újabb bevándorlók, de a Lower East Side még ma is jellegzetesen zsidó negyed. Itt vannak a legszebb zsinagógák és a legjobb kóser éttermek. Sajnos sok zsinagóga meglehetősen lerobbant állapotban van. A környék egyik büszkesége, a Norfolk Street 60-as szám alatt található Beth Hemedash Hagadol Zsinagóga is súlyosan megrongálódott: 1997 nyarán egy vihar, majd 2001 decemberében tűzvész pusztította el az épület jelentős részét. Jelenleg zárva van és a gyülekezet adományokért küzd a felújítás érdekében.

A legjobb vasárnap délelőtt sétálni erre, akkor a legélénkebb a környék, különösen az Orchard Street-i piacon. A Lower East Sideba is nyomulnak a kínaiak, egyes utcákat már teljesen átvettek. A népek békés együttélésének és a kultúrák összemosódásának különleges példája a Bernstein's az Essex Streeten, ami a 90-es évek elejéig, jó három évtizedig az egyetlen kóser kínai étterem volt (ma húsüzlet működik a helyén).

SOHO - azaz South of Houston
(a Canal és a Houston, illetve a Broadway és a Sullivan Street között)

A város művész negyede, megszámlálhatatlanul sok kis galériával, boltocskával néhány háztömbnyi területen. Mielőtt nekivágnánk ezek felfedezésének, érdemes kívülről is szemügyre venni az épületeket. Az itteni építészet, az amerikai ipari stílus leginkább öntöttvas homlokzatairól ismert. A vasat pusztán gyakorlati szempontok miatt vezették be, hiszen a vasvázakat sokkal gyorsabb és olcsóbb volt felállítani, mint a nehéz falakat. Az építészeket viszont a vas gyönyörű dekorációkra inspirálta, melyeket kőből nehéz lett volna kialakítani. Furcsa módon a praktikus szempontból bevezetett vasdíszítéseket az öntöttvas-építkezés divatjának lefutása után kőből utánozták - ma már csak mágnessel ellenőrizve tudjuk megállapítani a különbséget a kettő között. A legszebb házakat a Greene Streeten találjuk, ahol két épület különösen kiemelkedik a többi közül: a 72-76 és a 28-30 számú. Az erős vasvázas szerkezet feleslegessé tette a tömör falakat, így hatalmas ablakokat, nagy, szellős szobákat tudtak kialakítani. Eredetileg gyárak települtek az épületekbe, de úgy négy évtizede a művészek vették át a terepet. A rendkívül világos szobák kiváló műtermeknek, galériáknak bizonyultak. Ha vásárolni támadna kedvünk, érdemes a Broadway-n barangolni. A Grand Street sarkánál például hétvégeken bolhapiac van, sok jópofa ócskasággal. De ne hagyjuk ki a használtruha üzleteket se, ahol kamaszkorunk ruhadarabjai köszönnek vissza.

A SOHO-ban talán a világon a legnagyobb az egy utcára jutó művészeti galériák száma. Különösen jó idopőnt a péntek este erre járni, amikor a kiállítás-megnyitókat tartják. Ekkor a műélvezet mellett még egy kis ingyen vörösbort is kóstolhatunk. A galériák mind ingyenesek (vasárnap és hétfőn általában zárva vannak), és fantasztikusan sokféle alkotást rejtenek. A legeldugottabb egytermes kis galériácskákban is gyakran találkozhatunk világhírű nevekkel. Legtöbb helyen a recepciós pultnál kérhetünk árlistát - ilyet akkor is jó ötlet kérni, ha nem akarunk feltétlenül pár ezer dollárért két vonalból álló festményt vásárolni, mert ezen tüntetik fel a művészek nevét (a festmények, fotók mellett csak egy sorszámot találunk). Nyáron hűsölési lehetőségnek is kiválóak ezek a nagy, világos, légkondicionált termek. 

Minden bizonnyal a New York Earth Room a világ legpihentagyúbb kiállítása (141 Wooster Street, a Prince és Houston utcák között). Walter De Maria "műve" egy földdel telehordott szoba, ahol az üres földön kívül nincs semmi. 1977-ben terítettek el a 335 négyzetméteres teremben 197 köbméter földet, 56 centiméteres magasságban. A mű súlya 127,300 kilogramm. Hiába pásztázzuk a földet - tényleg üres, még egy szál gaz sem nő rajta. Ez már a harmadik ilyen kiállítás - ezt megelőzően Münchenben, illetve Darmstadtban hordtak tele egy-egy helységet földdel, de azok a munkák már nem léteznek. Ha valaki a szoba megtekintése után Walter De Maria rajongójává vált, ne csüggedjen, van még egy alkotása a közelben. A 393 Broadway címen található teremben van a Broken Kilometer, az 500 darab fényesre csiszolt rézcsőből álló "valami".

GREENWICH VILLAGE
(a 14th Street és a Houston Street között, a Broadwaytol nyugatra)

Az egykori bohém-negyed. Itt már az utcák sem sorakoznak mértani rendben, kezdenek bohém módon összekuszálódni. A Villageben nincsenek felhőkarcolók és vállalati székházak, hanem kávéházak, galériák és butikok uralják a terepet. Az utcákon nem látunk öltönyös üzletembereket, hanem megannyi görkoris diákot, ifjú festőpalántát, tetovált izompacsirtát és életművészt. Pár évtizede az alacsony lakbérek vonzották ide a művészlelkeket, ma már csak a tehetősebbek engedhetnek meg maguknak itt egy-egy világos lakást. A vékonyabb pénztárcájú ifjúság az East Village-be költözött, de ma már ott is viharosan emelkednek az árak. Mindkét részben kész élmény az emberek öltözékét mustrálgatni, de a különcség csúcsa a Halloween Parade, ahol a legelképesztőbb jelmezekben vonulnak fel a környék lakói. Ha október 30-án van szerencsénk New Yorkban vakációzni, ne hagyjuk ki a felvonulást - az öltözékek a sárga taxitól az óriás kondomig terjednek. New York egész éjjel él, de itt a legjobban. Hajnali 4-kor is olyan zsúfoltak az utcák, mint hétfő reggel a Wall Street-en.

A Village és extrém lakóinak központja a Washinton Square Park, ahol különösen hétvégeken pezseg az élet. Térnek nagy, parknak kicsi, talán ezért ez a dupla elnevezés. A tér közepén mindenféle mutatványosok szórakoztatják a népet, a délnyugati sarokban a törzsvendég sakkozók vívnak végtelen csatákat, és a park különböző részein kisebb-nagyobb csoportok görkoriznak, énekelgetnek, vagy éppen kutyát idomítanak. Repülnek a frizbik, a gördeszkák, szólnak az óriási táskarádiók a tagbaszakadt fekete srácok vállán, egy szép napos délutánon nincs is élettel telibb tér a városban. A 70-es évek végén, a 80-as évek elején a park a kábítószeresek fő tanyája volt, de a 80-as évek közepén egy erőteljes kampánnyal megtisztították tőlük a teret. Azért még ma is lehet érezni időnként a jellegzetes kesernyés illatot és láthatjuk a diszkréten átadott cigiket.

A park északi részén áll a Washington Memorial Arch, amely 1889-ben épült az elnök beiktatásának századik évfordulójára. Délen a New York University (NYU) könyvtára uralja a terepet. Az NYU az ország legnagyobb privát egyeteme, és rohamos tempóban terjeszkedik a környéken, a legtöbb épület már az ő lila lobogóját viseli. Ha a diadalíven átlépve elindulunk a 5th Avenuen, az első sarkon jobbra találjuk a Washington Mews nevű házsort, egy kis eldugott, kockaköves utcácskában. A kis kőházak valaha istállók voltak, ma NYU tanári lakások. A kávézók mennyországa a MacDougal Street, ahol szinte minden második ház egy kávéház. Az 50-es években Jack Kerouac és Allen Ginsberg az itteni füstös kis kávézókban olvasta fel verseit, amikor épp nem tehervonatokra ugráltak az ország más vidékein. Ezekről sajnos már lekéstünk, de még mindig találhatunk itt érdekes előadásokat és jazzkoncerteket. A klubok másik csomópontja a Bleecker Street, ahol tényleg egész éjjel szól a szaxofon és sorra járhatjuk a "Cover plus 2 drink minimum" típusú helyeket.

Kissé nyugatabbra sétálva elérjük a Sheridan Squaret, a homoszexuálisok központi terét. A téren álló szobor két ölelkező fiút ábrázol, úgyhogy nem lehet eltéveszteni a helyet. 

Nem mintha a new yorkiak egyébként túl szégyellősek lennének, de itt aztán tényleg nyíltan sétálgatnak kéz a kézben azonos nemű társukkal és még a hirdetések, óriásplakátok is nekik szólnak. A homoszexuálisok kis üzletei a térről nyíló Christopher Streeten sorakoznak, itt nemcsak rendkívül változatos formájú, színű, izű, stb. kondomokat szerezhetünk be, de a szado-mazochista hajlamok kiéléséhez is minden kellék megtalálható. Egy történelmi épület is áll errefelé, a Stonewall Inn (53 Christopher Street). 1969-ben egy rendőri razzia miatt felkelés robbant ki ebben a kocsmában és ezzel kezdődött a homoszexuálisok jogaiért küzdő mozgalom. A ma is bárként üzemelő épület falán kis tábla emlékeztet a nevezetes dátumra. Minden év június utolsó vasárnapján óriási felvonulással emlékeznek a város homoszexuális lakói erre az eseményre. A Gay Pride Parade vitathatatlanul az egyik legszínesebb, legjobb hangulatú felvonulás a városban. A homoszexuálisok és transzvesztiták fantasztikus jelmezekbe öltöznek és nyugodtan fotózhatjuk őket, nem egy szégyellős társaság. A new yorki éveim egyik legszebb pillanata volt, amikor a meleg rendőrök fúvószenekara rázendített Frank Sinatra New York, New York című örökzöldjére, és a többszázezres közönség teli torokból énekelve csatlakozott hozzájuk. A "büszkeség napja" felvonulást azóta a világ számos országában meghonosították, hazánkban is - sajnos kevésbé ünnepélyes, vidám keretek között, mint New Yorkban. 

A Christopher Streeten dél felé sétálva eljutunk a Bedford Streetre, aminek a 77. számú háza a város egyik legrégebbi épülete - 1799-ben épült. Innen csak néhány lépés a legkeskenyebb épület, a 75 és fél (sic!) számú ház. A Hudson Streeten észak felé sétálva a 12th és a Gansevoort Street között találjuk a húscsomagoló negyedet, ami a szó szoros és átvitt értelmében is "meat market".

EAST VILLAGE ÉS ALPHABET CITY
(a 14th Street és a Houston Street között, a Broadwaytől keletre)

A legeslegkedvencebb városrészem. A hangulatos bárok, a graffitik, az amatőr színházak és a csóri fiatalok negyede. A negyed alaphangulatát megadó kulcsfigurák között volt Jack Kerouac, Allen Ginsberg, Willam Burroughs és a beatköltészet más nagyjai, de itt adta első koncertjeit például a Velvet Underground vagy a Sonic Youth is. Ha egy este nincs konkrét programunk, csak úgy be akarunk esni valami érdekes helyre, akkor erre a legjobb esélyünk ezen a környéken van. Különösen a Tompkins Square körüli rész bővelkedik bárokban, klubokban, kis éttermekben.

A negyed felfedezését kezdjük az Astor Place nevű téren. A placc közepén egy hatalmas sarkára állított fekete kocka áll, amit kellő erőbedobással el lehet forgatni. A tér déli végében látjuk a Cooper Union Foundation Building hátát. Ez volt az első koedukált iskola, az első, amely származásra való tekintet nélkül vette fel a diákokat, az első, amely ingyenes órákat kínált felnőtteknek. Ma egy neves építészeti iskola működik az épületben. A tér északkeleti végéből nyílik a Stuyvesant Street, ami a 10th Streetnél torkollik a 2nd Avenuebe. Ezen a sarkon áll a helyes kis St. Mark's Church, amely gyakorlatilag mióta felépült az 1800-as évek elején, helyi művészeit központként is szolgál. Olyan híres táncosok is felléptek itt, mint Isadora Duncan vagy Martha Graham. A St. Mark's Place a 7th és a 9th Street között fut, ez tehát az 8th Street álneve az Astor Pl és az Avenue A között. Ez a pár saroknyi útszakasz az East Village ütőere, megannyi érdekes kis bolttal, hangulatos kávázóval.

A St. Mark's Place a Tompkins Squarebe torkollik, amely politikai demonstrációk és radikális gondolatok bölcsője. Itt kezdődik az Alphabet City, ahol a számozott Avenueket felváltják a betűsek, mivel erre már kissé kövérebb Manhattan. A Tompkins Square egy-két évtizede még erősen narkóstanya volt, de már sokat tisztult a környék. Ennek persze a környékbeliek szempontjából rossz oldala is van: mivel békésebb lett a negyed, tehetősebb rétegek is átköltöztek ide, és így itt is elkezdtek felfele kúszni a lakbérek. Egyelőre diákok, puerto ricóiak és állástalan művészek vannak még többségben, de egyre több telek-spekuláns lát fantáziát az üres telkek beépítésében és a lerobbant házak felújításában. Mindig ugyanez a sorrend: először a művészek jönnek, majd a galériások, az étteremtulajdonosok, és a sort mindig az ingatlanügynökök zárják. Rendcsinálás ide vagy oda, az Avenue B-től keletebbre ne nagyon menjünk éjszaka. Az Avenue D mögötti részt pedig kizárólag semmitől sem félő drogkereskedőknek ajánlom - errefele a rendőrök is csak hármasával mernek sétálni. Az Avenue A-n éjjelente hömpölyög a tömeg, itt általában biztonságban vagyunk. A fotósoknak legjobb azonban hajnalban jönni errefele, amikor még az üzletek rolói le vannak húzva. Ekkor csodálhatjuk meg ugyanis a redőnyökre pingált színesebbnél színesebb festményeket - érdemes hát egyszer rászánni magunkat a korai kelésre. De ha a redőnyöket felhúzzák, még mindig marad látnivaló, hiszen a környék tele van falfirkákkal. Sok ezek közül a kábítószerek áldozatainak állít emléket, mint például a 11th Streeten az Avenue A és B között, vagy a 3rd Streeten az Avenue C és D között. De jópofák a beépítetlen telkeken létesült közösségi kertek is, pl. a 6th Street és az Avenue B sarkán, ahol a környékbeliek évente pár dollárért bérelt talpalatnyi kis földdarabkákon paradicsomot termesztenek. A kertbe a látogatók szerda este 6 és 8 óra között, illetve szombat délután 2 és 4 között mehetnek be. De nem kell nagyon erőlködni, hogy pont akkor érjünk ide, mert kívülről is be lehet látni. Végül egy szokvány turistaútvonalból kieső, de igazán különleges kis templomot ajánlanék mindenki figyelmébe. A 345 E. 4th Street címen, az Avenue C és D között áll a San Isidoro y San Leandro Orthodox Church of the Hispanic Rite. Nemcsak a neve ilyen kacifántos, hanem az épület hátulja is, amit a 5th Streetről lehet jól látni. Az egész hátsó fal apró is mozaikokkal és tükördarabkákkal van teleragasztgatva. 

CHELSEA ÉS GRAMERCY
(a 14th és 34th Street között)

I'd rather be a lampost in New York than Mayor of Chicago.
(Mayor James J. Walker)

A 23th Street és a Madison Avenue kereszteződésénél találjuk a Madison Square Parkot, néhány érdekes felhőkarcolóval. A tér északkeleti sarkán áll az aranysapkás New York Life Insurance Building, Cass Gilbert (a Woolworth Building építésze) alkotása. Egy blokkal délebbre található az Apellate Division of the Supreme Court korintuszi oszlopsorral díszített épülete, mellette pedig a Metropolitan Life Insurance Tower. Ez egy ideig a világ legmagasabb épülete volt, csakúgy mint a város egyik legfotogénebb épülete, a vasalóra emlékeztető Flatiron Building Building (23. utca és Broadway találkozásánál). A 1902-ben a maga 20 emeletével büszkén emelkedett ki a város házai közül, de elég hamar lekörözték. Ha a 20th Street-en kelet felé sétálunk, a Lexington Avenuenél a Gramercy Parkhoz jutunk ki, a város egyetlen még ma is privát parkjába. Régebben sok kisebb-nagyobb park volt New Yorkban, melyekhez csak a környéken lakóknak volt kulcsa, de ma ez az utolsó mohikán. A kis zöld oázist 1831-ben létesítették, és a tér körüli házban lakók sokáig színaranyból készült kulcsocskával jutottak be a parkba. Ma már a kulcs ugyan vasból készül, de külső betolakodó most sem teheti be a lábát a kertbe - kivéve évente egyszer, általában május első szombatján, amikor kíváncsi érdeklődők is meglátogathatják. A tökéletesen tisztán tartott és csendes kis privát parktól csak pár utcányira terül el a koszos, lerobbant, zajos Union Square, kéregetők és hajléktalanok tanyája. A teret a Broadway, a Park Avenue, valamint a 14th és a 17th Street határolja. Régen a színházi és üzleti élet központja volt a tér, mostanában inkább csak politikai demonstrációk teszik híressé. A lecsúszott koldusok mellett jól megférnek itt a környék napozó, csevegő nyugdíjasai, a baseballsapkás, gördeszkás ifjak, valamint a biopiac is. Ha észak felé indulunk a Broadwayen, a hajdani Ladies' Mile-on sétálunk. Nehéz elképzelni, de pár évtizede ez a pár blokk volt a legelegánsabb bevásárló negyed. Ma már csak meglehetősen ócska holmikat áruló üzleteket találunk itt, melyek folyamatosan "going out of business".

EAST MIDTOWN
(a 6th Avenuetól keletre, a 34th és 59th Street között)

New York is the only real city-city.
(Truman Capote)

A város - oh, mit is beszélek: inkább a világ - üzleti központja. Vállalati székházak, televíziós stúdiók, méregdrága üzletek, sietős üzletemberek. Itt aztán tényleg lüktet az élet. Az East Midtown jó néhány felhőkarcoló lelőhelye. A felhőkarcoló (skyscraper) szót előszőr egy chicagói úriember, John J. Flinn használta 1890-ben az új építészeti stílus leírására. New York és Chicago között sokáig szoros verseny folyt a legmagasabb épületért, de az utóbbi időben Ázsia és az arab országok is beszálltak a küzdelembe, lekörözve az itteni úttörőket. Sokáig New York vezetett. Az első felhőkarcolónak a Flatiron Buildinget tartják, melyet 1902-ben fejeztek be. Ezt szárnyalta túl 1913-ban a hatvanemeletes Woolworth Building, majd a Chrysler és az Empire State Building. A következő bajnok a World Trade Center volt, aztán 1998-ig Chicago vezetett a Sears Towerrel. (2010 januárja óta egy dubai épület, a Burj Khalifa a cím büszke birtokosa). Az évtizedek során a stílus is változott. Először csak minél magasabb monstrumokat építettek, hogy minél több iroda férjen beléjük. Senkit sem érdekelt, hogy az új épületek elvették a napfényt a szomszédoktól. A város később rendeletben szabályozta, hogy bizonyos magasság felett lépcsőzetesre kell építeni a felhőkarcolókat, ezért például az Empire State Building is tíz lépcsőből áll. A magasságot azonban ma sem korlátozzák.

A város egyik szimbóluma, az Empire State Building a 34th Street és 5th Avenue sarkán áll. Nem könnyű becserkészni. Bár szinte az egész városból látható, a közvetlen közelében hiába nyújtogatja az ember a nyakát, nem lehet látni. Nap mint nap tanácstalan turisták tucatjai kérdezgetik az épület lábánál állva, hogy hol van. Ha mégis sikerül megtalálnunk, akkor a következő feladat a sorban állás. Néhány óra múlva aztán végre leperkálhatjuk a belépőt és beállhatunk a következő, a lifthez váró sorba. Csak semmi idegeskedés, előbb-utóbb mindenki feljut, és a látvány mindenért kárpótol. 

Az égbe nyúló csoda 436 méter magas és lakóit 73 lift szállítja fel-alá. A felső harminc emeletet éjszakánként megvilágítják, időnként spéci színekkel. A Windows '95 nagy csindrattás bevezetésekor például a Microsoft színeiben pompázott az épület. A magyar építőipar mindenesetre példát vehetne az építkezés tempójáról: a felhőkarcolót potom 9 hónap alatt húzták fel. Két jó tanács: mielőtt nagy sóhajtással beállunk a sorba, nézzük meg a jegypénztárnál kitett táblát, hogy egyáltalán milyenek fent a látási viszonyok. Elég frusztráló érzés, ha több órás várakozás után fent az orrunkig sem látunk. Másrészt válasszuk meg ügyesen a napszakot is. Szerintem a legjobb naplemente előtt egy órával felmenni, mert ekkor körbenézhetünk napvilágnál, végigcsodálhatjuk fentről a naplementét, majd befejezhetjük a tekercs filmet néhány éjszakai felvétellel. 

A következő kötelező program a New York Public Library (5th Avenue, 40th és 42nd Street között). A legszebb könyvtár, amit valaha láttam. Az Empire State Buildingtől néhány saroknyira terül el a hatalmas épület, melyet 1911-ben építettek. Lépcsőin rengeteg fiatal ücsörög napsütötte délutánokon a két kőoroszlán társaságában. Ha nem vagyunk éppen olvasó kedvünkben, akkor is érdemes körbesétálni a termeket, nagyon fenséges hangulatuk van. A legszebb az óriási olvasóterem, a sok-sok kis olvasólámpával. A számítógépes rendszernek köszönhetően pillanatok alatt előkeresik a könyveket a terem alatt levő nyolcemeletnyi raktárból. Kölcsönözni egy darabka könyvet sem lehet innen, arra ott van a nyolcvan fiókintézmény. 

A könyvtártól két saroknyira kelet felé a főpályaudvarhoz jutunk. A Grand Central Terminal (42nd Street, a Madison és Lexington Avenue között) az egyik legszebb a maga nemében. Művészfotók tucatjai készültek a sajátos hangulatú központi csarnokban. Sétáljunk fel a galériára, onnan a legjobb gyönyörködni a csodás csillárokban, festményekben és a hangyabolyhoz hasonlító tömegben. Szerdánként fél egykor ingyenes túravezetés keretében is körbejárhatjuk. Mint oly sok más épületet, ezt is le akarták rombolni egy új irodaépület kedvéért, de mint sok más esetben is, a new yorkiak megmentették. Többek közt Jackie Onassis vette védelmébe az épületet, melyet 1987-ben emlékműnek nyilvánítottak.

A pályaudvar mögött magasodik a Pan Am Building, amely kettészeli a Park Avenuet. Az 59 emeletes épület már a Met Life logoját viseli, de még mindenki Pan Am-nek hívja. Egy saroknyira innen, a 42nd Street és a Lexington Avenue sarkán áll az 1930-ben épült Chrysler Building. Az épület csak egy évig élvezhette a legmagasabbnak járó tiszteletet, de azután is az egyik legkedveltebb felhőkarcoló maradt Art Deco stílusa miatt. Tervezője, William Van Alen egy kollégájával versenyezett, kié lesz a magasabb épület. Alen titokban egy fémspirált alkotott az épületen belül. Amikor a Wall Streeten elkészült a versenytárs alkotása, méghozzá a Chryslernél magasabbra, akkor Alen csak "előhúzta" a spirált, amivel magabiztosan megnyerte a versenyt.

A 42nd Streeten kelet felé másfél sarkot továbbsétálva, a Park és a 2nd Avenue között találjuk a Daily News Buildinget, majd a 1st és 2nd Avenue közt a Ford Foundation Buildinget. Amikor 1967-ben elkészült, hatalmas átriuma első volt a városban. Ma már több ilyen is épült, de ez az első maradt a legszebb: a gránitoszlopok között egy trópusi kertben gyönyörködhetünk, melynek növényeit évszakonként váltogatják. Innen már csak egy rövid séta az ENSZ székháza.

A United Nations meglehetősen csúnya székháza a 1st Avenuen, a 42nd és 48th Street között helyezkedik el. Előtte ott lobog minden tagállam zászlaja és a kis téren néhány ajándék szobrot is találunk különféle nemzetektől. Bizonyára első ránézésre kitaláljuk, melyik az egykori Szovjetunió ajándéka - igen, az az izmos munkás az ekevassal. Ha átestünk a szigorú biztonsági ellenőrzésen, menjünk hátra az előtér végében található információs pulthoz. Itt jelentkezhetünk az épületen körbevezető túrára. A 45 perces túrák 9.45 és 4.45 között indulnak, igény szerint akár 20 nyelven. Az egyenruhás idegenvezetővel beülhetünk a Biztonsági Tanács és más prominens testületek üléstermébe és megnézhetjük a tagállamok ajándékait. Fanatikus bélyeggyűjtők ne hagyják ki a kis postahivatalt sem, ahol itteni pecséttel ellátott bélyeget szerezhetnek.

Sétáljunk át a Park Avenuere, ahol puccos szállodák és égbe törő vállalati székházak sorakoznak. Az elegancia csúcsa a Waldorf Astoria Hotel (301 Park Avenue, a 49th és 50th Street között), ahol ha a szobákat nem is tudjuk megnézni, az előcsarnokból nyíló mellékhelységet feltétlenül megéri meglátogatni. Már csak azért is, hogy mi is végigsétálhassunk azon a vörös szőnyegen, ahol előttünk oly sok államfő és egyéb híresség járt. A Park Avenuen feljebb, a 52nd és a 53rd Street között áll a Seagram Building, amely új fejezetet nyitott a felhőkarcolók sorában. Egyik legkedvencebb építészem, Ludwig Mies van Rohe tervezte - egy kis teret hagyott a betonkolosszus előtt, ahova két szökőkutat is elhelyezett, így mindjárt kissé meghittebb lett a hangulata. Ezt az ötletet később sokan másolták. Egy háztömbnyit keletre sétálva, a 53rd Street és a Lexington Avenue sarkán találjuk a különösen naplementében gyönyörű Citicorp Centert. Az épület alatt kapott helyet a picike Saint Peter's Church, amelynek nemcsak az építészeti megoldásai, hanem az atmoszférája is rendkívül modern. Itt sajátos hangulatú miséket hallgathatunk - például jazzkoncerttel fűszerezve -, és a templom avantgard színházi előadásoknak is helyet biztosít. Nyugat felé sétálva tovább, a Madison Avenuen a 55th és 56th Street között áll az AT&T Building, amely jelenleg a Sonynak ad helyet. Ebben ingyenes kis múzeum is van, a Sony Wonder, amit főleg gyerekek és a technika örökifjú szerelmesei élvezhetnek. Egy háztömbbel feljebb, a Madison Avenue másik oldalán áll az IBM zöld gránit épülete, melynek előcsarnokában bambuszfák árnyékában pihenhetünk meg.

A 5th és 6th Avenue, valamint a 48th és 51th Street között terül el a Rockefeller Center, a művészien megtervezett üzleti negyed. 1932 és 1940 között építtette John D. Rockefeller, a híres olajmágnás fia.

A komplexum az átgondolt és jól megvalósított várostervezés egyik legnagyszerűbb példája. A fenséges felhőkarcolók között színházakat, mozikat, kávéházakat, kis üzleteket, iskolákat és parkokat helyeztek el. A képeslapokról jól ismert Tower Plazat az aranyszínű Prometheus szoborral a 5th Avenuen, a 49th és 50th Street között találjuk. Nyaranta meglehetősen drága kávézó, télen pedig bűbájos hangulatú kis korcsolyapálya működik a téren. És itt állítják fel a város karácsonyfáját is, nagy-nagy felhajtás közepette. New York egyébként is gyönyörűen fel van díszítve karácsonykor, de a csúcs mindig az itteni karácsonyfa-állítás. Az egész város eljön megnézni - ne hagyjuk hát ki mi sem. A tér körül lobognak az ENSZ tagországok zászlói, nyugati oldalán pedig a General Electric Building magasodik, amely eredetileg az RCA (Radio Corporation of America) otthona volt. A 65. emeleten található a város egyik elegáns étterme, a Rainbow Room, ahol minden bizonnyal a világ egyik legszebb panorámájában gyönyörködve vacsorázhatunk (jelenleg zárva - figyeljük a honlapot). A tér sarkában van az NBC Television székháza. A földszinti üvegfalú stúdióba bekukkanthatunk az utcáról, akár forgatás közben is. A 6th Avenue és a 51th Street sarkán áll a Radio Music Hall. Itt időnként ki lehet fogni elég érdekes koncerteket, de a legtöbbször csak táncos revüműsorokkal könnyítik meg a turisták zsebeit.

A környék vezető múzeuma a Museum of Modern Art (53. utcában, az 5. és 6. Avenuek között). A világ legnagyobb modern művészeti gyűjteményét annak köszönhetjük, hogy a Metropolitan múzeumnak nem nagyon akaródzott 20. századi műtárgyakkal foglalkozni. A MOMA így mintegy a Metropolitan ellenzékeként alakult meg 1929-ben, mindössze 10 nappal a tőzsde összeomlása után. 2004-ben új, nagyobb épületbe költözött. Minden nagy név megtalálható itt, csak néhány név ízelítőül: Cézanne, Van Gogh, Rousseau, Picasso, Monet, Chagall, Kandinsky, Mondrian, Mattisse, Paul Klee, Dali és Magritte. Három színháztermében remek régi filmeket vetítenek - azon ritka helyek egyike New Yorkban, ahol nem az új hollywoodi sikereket adják. A MOMA volt az első múzeum a világon, amely elismerte a filmet, mint művészeti formát és annak fejlődését szorgalmasan dokumentálja. A számomra oly kedves fotótörténetnek és építészetnek is komoly gyűjteményt szenteltek. Érdemes az információnál rákérdezni, nincs-e valami előadás, film, koncert, mert ezek sokszor nagyon érdekesek. Volt szerencsém itt részt venni Roy DeCarava fotóművész előadásán, ahol többet tanultam a fényképezésről, mint egy tucatnyi kézikönyvből. A terem dugig volt érdeklődőkkel - legalább olyan nehéz volt bejutni, mint egy rock koncertre. A fekete bőrű fotós, aki főleg a harlemi hétköznapokat és jazz zenészeket fényképezte, rendkívül közvetlen hangon beszélt a munkájáról és záróráig türelmesen válaszolgatott a kérdésekre. A teremőrök sürgetésére hagyta csak abba az előadást, de még utána is ott maradt frissen megjelent könyvét dedikálni. 

Ennyi városnézés után jöhet egy kis kikapcsolódás. Sétáljunk le a 5th Avenuen a 49th és a 59th Street között, ahol a város legdrágább üzleteit mustrálgathatjuk. Kezdjük délről: a 49th és 50th Street között van a Saks Fifth Ave, ahol egy zoknit talán még mi is megengedhetünk magunknak - a híres divattervezők kisszériás ruháit már kevésbé. A parfümöket azonban itt is kipróbálhatjuk ingyen - spricceljünk hát magunkra valami divatos új illatot és kezdődhet az üzletjárás. A 52nd és 53rd Street között van a Cartier, helyes kis órásüzlet. A következő blokkban a Fortunoff, majd a 54th és 55th Street között a Gucci, a Bijan és a Godiva. A 56th Street sarkán áll a Trump Tower. Feltétlenül érdemes megnézni az épület teraszaira ültetett fákat, belül pedig a márványfalon lezúduló ötemeletes vízesést. 

Innen már csak pár lépés kedvenc ékszerboltom, a Tiffany a 57th Street sarkán. A Tiffanyval kapcsolatban külön figyelembe ajánlom az üzlet aprócska, de rendkívül elegáns kirakatait. Ha valaki beleszeretett a gyémántokba, feltétlenül keresse fel a Diamond Row-t, a 47th Street 5th és 6th Avenue közé eső szakaszát: itt minden egyes üzlet aranyat és gyémántot árul. Elképesztő a kínálat. A 250 méteres utcaszakaszon az USA gyémánt-nagykereskedelmének 80%-át bonyolítják le. Az üzletek tulajdonosai ultraortodox zsidók, akiket könnyen felismerünk sötét ruhájukról, kalapjukról és a kalap alól kikandikáló, sütővassal formázott pajeszukról. Érdekes módon őket csak az utcán látjuk, amint sietős léptekkel haladnak ide-oda, az üzletekben az eladók nem közülük kerülnek ki. Ha meguntuk a csillogást, térjünk vissza a 5th Avenuehöz. A Tiffanyval szemben helyes kis ruhát és néhány kiegészítőt választhatunk a Chanel butikban. Aztán félre a komolysággal és vessük be magunkat a F.A.O. Schwarz játéküzletbe, ahol magunkhoz ölelhetjük a hatalmas mackókat, dobálhatjuk a labdákat, liftezhetünk a jópofa kis lifttel és visszaköszönhetünk a fejüket bólogató, sétáló elemes állatoknak. Végül pihenjünk meg a 5th Avenue túloldalán álló csupa márvány, üveg és arany Plaza Hotelben, ahol rengeteg híres vendég szállt meg, pl. a Beatles. Ha az elnöki lakosztályt nem is vesszük igénybe, a földszinti csupa luxus mosdót ingyen is használhatjuk.

WEST MIDTOWN
(A 6th Avenuetól nyugatra, a 34th és 59th Street között)

There is no place like it, no place with an atom of its glory, pride, and exultancy. It lays its hand upon a man's bowels; he grows drunk with ecstasy; he grows young and full of glory, he feels that he can never die.
(Thomas Wolfe)

A "midtown" nyugati része jóval lerobbantabb, mint keleti párja. Itt nem találunk annyi csillogó üvegpalotát, inkább bérházak, peep-showk, színházak, apró üzletek és gőzölgő csatornák furcsa keverékét.

A 7th Avenue és a 34th Street sarkán áll a Pennsylvania Station, fontos metró- és vasútállomás. Felette-mellette tornyosul a Madison Square Garden, ahol remek sport- és zenei programok vannak. Ha épp nincs program, de valaki meg akarja nézni belülről, akkor megteheti szervezett (és drága) túra keretében. Ennél nagyobb élmény viszont, ha sikerül jegyet szereznünk a helyi kosárlabdacsapat, a New York Knicks egy mérkőzésére. A szezon késő ősztől késő tavaszig tart és általában pár nap alatt elkelnek a jegyek az egész évadra, de mindig érdemes próbálkozni. A meccs inkább egy házibulira, mint egy sporteseményre emlékeztet. Sípok, dobok, őrjöngés - óriási élmény. A Madison Square Garden mögött, a 8th Avenuen a hatalmas neoklasszikus épület a szép oszlopsorral a városi főposta. Rossz nyelvek szerint azért építették ilyen nagyra, hogy a homlokzatára ráférjen a posta szlogenje: "Neither snow nor rain nor heat nor gloom of night stays these couriers from the swift completion of their appionted rounds".

A Penn Stationnel átellenes sarkon áll a világ egyik legnagyobb áruháza, a Macy's. A 7th Avenue felé eső oldalán van a férfiüzlet, a Broadway felöli részen pedig a női holmik - 9 emeletnyi választékkal. A Broadway és a 6th Avenue találkozásánál terül el a Herald Square, további üzletekkel. 

A 7th Avenue és a Broadway találkozásánál találjuk a Times Squaret, a város szívét - ugye ezt nem kell bemutatnom? Itt kígyózik minden délután az aznapi színházjegyeket vadászók sora, itt ünneplik a new yorkiak az új évet, itt láthatjuk a leghosszabb fehér és fekete limuzinokat, itt csillognak a sokszor meghökkentő óriási hirdetések és itt a leghektikusabb az amúgy sem álmos hangulatú város. Néhány éve a tér nagy részét lezárták a forgalom elöl, így nyugodtan kávézhatunk az asztaloknál. A tér a New York Times napilap székházáról kapta a nevét, amely valaha a tér északi sarkán álló háromszögletű épületben volt. 

A Broadway, az 8th Avenue, valamint a 41st és 57th Street által behatárolt területen sorakoznak az úgynevezett Broadway színházak, amelyek a leghíresebb darabokat mutatják be - sokszor ugyanazt hosszú éveken át. Jelenleg körülbelül 35-40 aktív színház működik a környéken, a többit bezárták vagy átalakították más jellegű intézménnyé. Még ha nem is sikerül jegyet szerezni, érdemes estefelé erre kószálni, hogy bámulhassuk magát a közönséget. 

A 57th Street és a 7th Avenue sarkán áll a Carnegie Hall, rendkívül színvonalas zenei produkciók színhelye. Az 1891-es megnyitás óta számtalan híresség fellépett itt, mint például Caruso, Csajkovszkij, Bernstein, Mahler, valamint a jazzvilág nagyjai: Dizzy Gillespie, Ella Fitzgerald és Charlie Parker. De játszott itt a Beatles és a Rolling Stones, és néhány híres beszéd is elhangzott a patinás teremben: például Albert Einstein előadása vagy Martin Luther King utolsó nyilvános beszéde. Akárcsak a Radio City Music Hallt, a Carnegie Hallt is felháborodott new yorkiak serege mentette meg a lebontástól. Mindkét épület helyére irodaházakat akartak emelni, de a város látszólag nemtörődöm lakói ilyen helyzetekben igencsak a sarkukra állnak és nem engedik szeretett intézményeiket bántani. A lebontás helyett 1985-ben felújították az épületet, így ma még szebb homlokzattal és megnövelt előcsarnokkal fogadja neves művészeit és elegáns közönségét. A környéken több tucatnyi szuvenír boltban válogathatunk az I Love New York feliratú pólókból, hamutárcákból, öngyújtókból, zoknikból, és még ki tudja, mi mindenből (de ugye emlékszünk, hogy mindez jóval olcsóbb a kínai negyedben, a Canal Streeten?).

A Times Squaretől néhány lépésre (a 6. Avenue és a 43. utca sarkán) található a International Center of Photography épülete, remek kiállításokkal. A központot 1974-ben hazánkfia, Cornell Capa alapította. A kiállítások mellett iskola, kutatóközpont, könyvtár is működik az épületben.

Ha a Times Square-től nyugat felé sétálunk, az egykori Hell's Kitchen nevű negyedbe jutunk, New York egyik legszegényebb és legkevésbé biztonságos körzetébe. Nincstelen olaszok, görögök, írek és közép-amerikaiak tengetik itt az életüket. A negyedet ugyan átkeresztelték Clintonnak, de ezzel nem gazdagodtak meg lakói. Híres látványosság nem sok akad, inkább azoknak ajánlom, akik szeretnek csak úgy csámborogni turisták által kevésbé frekventált utcákon. Napközben viszonylag biztonságos, éjjel azonban inkább kerüljük el.

Az 8th Avenue és a Central Park South találkozásánál, azaz a Central Park délnyugati sarkánál terül el a Columbus Circle. A tér parkhoz közeli sarkán álló szoborcsoport neve Maine Monument, az 1898-ban elsüllyedt hajón meghalt tengerészeknek állít emléket. A tér közepén pedig a névadó Columbus figyeli a körforgalmat és a turistákra vadászó lovas hintókat.

UPPER EAST SIDE
(a 5th Avenuetól keletre, a 59th és 96th Street között)

Ha majd egyszer nagyon gazdag leszek, akkor a ezen a környéken, méghozzá a 5th Avenue Central Parkra néző házaiban veszek majd egy lakást. Természetesen a legfelső szinten. Tetőterasszal. Itt találjuk a milliomosok palotáit, pincsikutyákat hordozgató, bundába burkolózott lakóikkal.

A 5th Avenue ezen szakasza több patinás múzeum lelőhelye is. Itt terül el a hatalmas Metropolitan Museum, a Guggenheim, a Frick Collection, a Museum of the City of New York, a Jewish Museum, stb, stb. Minimum az első három kötelező. 

Az 1870-ben megnyílt Metropolitan múzeum (a 82. utca és az 5. Avenue sarkán) a maga 3.3 millió műtárgyával a leghatalmasabb a városban. Ne is próbáljuk meg két másik program közé beiktatni, mindenképpen szánjunk rá egy egész napot. Vagy többet. Mielőtt teljesen elveszünk a termek rengetegében, érdemes beszerezni egy térképet az előcsarnokban, a Visitors Centernél. Az öt fő gyűjtemény: az európai festészet, az amerikai festészet, a középkori művészetek, a primitív művészetek és az egyiptomi gyűjtemény. De "mellesleg" itt van a világ legnagyobb iszlám művészeti gyűjteménye, az athéni után a második legnagyobb görög és római galéria, fantasztikus hangszerkollekció a világ legrégebbi zongorájával, a nyugati világ legnagyobb fegyvergyűjteménye, és így tovább. Ekkora kínálatból nem könnyű kiemelni bármit is, de azért megemlítek egy-két érdekességet. A 2000 éves Dendur templom Egyiptom ajándéka, amely kövekre szedve érkezett ide 1965-ben. Az épületet a  kifejezetten erre a célra épített hatalmas, világos teremben rakták újra össze. Egy másik kedvencem a Nur Ad-Din szoba, amely 1707-bôl származik, egy szír felső osztálybeli házból. A terem közepén kis szökőkút, körben kényelmes párnák. Nagyon egyszerű, de mégis fenségesen elegáns. Az építészet rajongóinak ajánlom Frank Lloyd Wright házának rekonstruált nappaliját is. A műtárgyakat válogatják, így nem biztos, hogy minden kedvencünket megtaláljuk. Jó időben ne hagyjuk ki a tetőteraszt sem, ahol egyrészt modern szobrokban, másrészt nagyszerű panorámában gyönyörködhetünk. 

A Guggenheim (a 89. utca és az 5. Avenue sarkán) már kívülről is csoda - még mielőtt bemennénk, jól nézzük meg kívülről magát az épületet. A dugóhúzóra (mások szerint többemeletes parkolóházra) hasonlító építményt Frank Lloyd Wright tervei alapján építették 1959-ben. Az előtérben mindenkiből kitör a hűha (a helyiekből a wow), amikor feltekint az átriumban az emeletekre. Nincsenek lépcsők, csak egy enyhe emelkedésű spirális útvonal, amelyből kis kiállítótermek nyílnak. Akik nem szeretnek hegynek felfele mászni, liftezzenek fel a legfelső emeletre és onnan sétáljanak lefelé (a kiállítást eleve így szervezték, azaz az időrendi sorrend fentről indul). Néhány név kedvcsinálónak: Cézanne, Degas, Gauguin, Manet, Picasso, Van Gogh, Mondrian, Chagall, Picasso és itt van a világ legnagyobb Vasily Kandinsky gyűjteménye is. 

A Frick Collection (a 70. utca és az 5. Avenue találkozásánál) egy bűbájos kis ékszerdoboz. A Frick a legkevésbé múzeum jellegű múzeum. Szinte sehol nincsenek a műtárgyaktól elválasztó kötelek, vannak viszont kényelmes székek, ahonnan nyugodtan szemlélhetjük a remek képeket. A Frick Collection épülete egy pittsburghi acélmágnás, Henry Clay Frick fehérmárvány palotája, amelyben az alapító meglehetősen vegyes stílusú műtárgyakat gyűjtött össze. Találunk itt 14-19. századi európai festményeket, 18. századi francia és olasz reneszánsz bútorokat, keleti porcelánokat. Már az épületbe belépve valami fantasztikusan nyugodt, békés hangulat fogadja a látogatót. Az árkádos udvar közepén szökőkút csobog, a hangszórókból orgonamuzsika szól. A képek, szobrok is mind-mind békét és örömöt sugároznak. Sehol egy harci jelenet, sehol egy erőszakos téma, hanem csupa derűs portré és napsütötte tájkép. És bábeli hangzavar sem fogja zavarni a műélvezetet, mert tilos az idegenvezetés. A házirend szerint nagy turistacsoportok csak tíz főnél kisebb csapatokra bontva mehetnek be, tízévesnél fiatalabb gyermekek pedig egyáltalán nem. A legjobb, ha a zeneteremben kezdjük a programot, ahol rövidke film ismerteti az alapító életét és a múzeum történetét. Aztán vegyünk magunkhoz egy kétdolláros kis térképet és azzal járjuk körbe a termeket. Tartsuk jól nyitva a szemünket, mert minden kis zug érdekes műtárgyakat rejt. Ne csak a falakat bámuljuk, hanem nézzünk a lábunk alá is, mert gyönyörű szőnyegeken sétálhatunk. A sok érdekességből csak egyet emelnék ki: az "Oval Room" nevű teremben négy életnagyságú festményt találunk igen furfangosan elhelyezve - egyik hölgy sem néz sem a többire, sem a középen álló Diana bronzszoborra, és mi sem tudunk a szemükbe nézni.

A szomszédos Madison Avenue a reklámszakma hagyományos törzshelye. Ezen a sugárúton tanyázik megannyi reklámcég, vásárlói szokásokat elemző marketinges, azaz itt manipulálják ízlésünket és szokásainkat. A környék tele van méregdrága butikokkal és művészeti alkotásokat áruló galériákkal. Ha valaki fel akarja próbálni Calvin Klein vagy Armani legújabb ruhakölteményeit, megteheti a Barney's New Yorkban, a Madison Avenuen a 60th és 61th Street között. De ne legyünk ilyen materiálisak, hiszen itt található az ország legnagyobb zsinagógája is, a Temple Emanu-El (5th Avenue és 65th Street sarkán).

A 77th és 96th Street, valamint a Lexington Avenue és az East River között terül el Yorkville, a magyar és német negyed. A magyar templom, a St. Stephen's of Hungary a 82nd Streeten található, 414. szám alatt. A legendás Püski könyvesbolt - amely sokáig a kiutazó magyarok számára a szamizdat irodalom fellegvára volt - már megszűnt, de pirospaprika és téliszalámi még beszerezhető valamelyik magyar üzletben. Ajánlom például a Tibor Meat Specialities-t (1508 2nd Avenue) vagy a Yorkville Packing House-t (1560 2nd Avenue). 

A 2nd Avenue és a 59th Street sarkától induló narancssárga lebegő kabinnal átjuthatunk az East Riveren elterülő Roosevelt Islandra. Ott ugyan nincs túl sok látnivaló, de a sí-kabin jellegű járműből kiváló kilátás nyílik a környékre. Akinek tériszonya van, az átmehet a szigetre metróval is. Az itt lakók igazán nem panaszkodhatnak, mert egészen csendes és nyugodt kis szigeten laknak, alig néhány percnyire Manhattan központjától. A szigetet körbeutazhatjuk a metróállomástól induló, 25 centbe kerülő kis minibusszal.

UPPER WEST SIDE
(a Central Park Westtől nyugatra, a 59th és 110th Street között)

A város kulturális szíve, a Lincoln Center a 64rd Street és a Broadway sarkánál terül el. Hét híres épület vonzza ide a művészetek kedvelőit és sznobjait: a Metropolitan Opera, az Avery Fisher Hall, a New York State Theater, a Library and Museum of Performing Arts, a Vivian Beaumont Theater, a Walter Reade Theater és a Juilliard School of Music. A 63rd és 64th utcák között a Broadwayről nyílik a központi tér, a "plaza". Ha háttal állunk a Broadwaynak, akkor előttünk van a Metropolitan, jobbra az Avery Fisher Hall és balra a New York State Theater. A Metropolitan Opera egykorú velem, 1966-ban épült. Két hatalmas freskója Marc Chagall alkotása. Érdemes este is megcsodálni a kivilágított szökőkút mögött pompázó üveghomlokzatú épületet.

A Lincoln Centertől sétáljunk kelet felé, a Central Park Westre. Itt, a 72nd Street sarkánál áll a Dakota House, amelyet sajnálatosan John Lennon 1980. december 8-án történt meggyilkolása tett híressé. 

Néhány saroknyira északra, a 78th és 81st Street között találjuk az American Museum of Natural History impozáns épületét. Aki olvasta Salinger Zabhegyező című könyvét, annak ismerős ez a múzeum. A főhős kiskorában gyakran jár ide megcsodálni a hatalmas indián kenut. Amikor először jártam itt, én is izgatottan kerestem a kenut - és tényleg ott volt egy nagy csarnokban. A csónak, amely a maga nemében a legnagyobb a világon, egy cédrusfából lett kifaragva 1878 körül Kanadában. 19 méter hosszú és 2.5 méter széles és - pont ahogy Salinger is megírta- valóban ott ülnek benne az indiánok.

A hatalmas román stílusú épületben a világ egyik legnagyobb természettudományos gyűjteményét találjuk. A gyerkőcök kedvence a viszonylag új, 1995-ben megnyílt dinoszaurusz bemutató a negyedik emeleten. De van itt sok más érdekesség. Például a világ legnagyobb meteoritja, a 34 tonnás Ahnghito. Vagy az a szeletke fa az első emeleten, amelyen - nem tévedés - 1342 évgyűrűt láthatunk. A fa körülbelül száz méter magas volt, a törzs átmérője pedig 27 méter az alapnál. 1891-ben két embernek 13 nap alatt sikerült kidöntetni. A szelet átmérője kis híján 5 méter és 9 tonnát nyom. Hogy tudjuk, miből lesz a cserebogár, egy óriásfenyő magját is kiállították itt. Az ebből kinövő fa súlya 65 milliárdszor lehet több, mint a kis magé. Félelmetes, nem? No és kitömött állatok, csontvázak, kőzetek és ásványok minden mennyiségben. New York legnagyobb mozivásznát is itt találjuk, ahol a négy emeletnyi képernyőre vetítetik a filmeket. 

CENTRAL PARK
(a Central Park West és a 5th Avenue, valamint a 59th és 110th Street között)

A new yorkiak imádott Central Parkja sok mindent megélt már, csak hogy néhányat említsek: Pavarotti, Patty Smith vagy például Simon és Garfunkel koncertjét, több filmforgatást, tüntetéseket és felvonulásokat, színházi előadásokat, jó néhány gyilkosságot - és én is itt tanultam meg görkorcsolyázni.

Nyáron mindenképpen heveredjünk le a fűre, élvezzük a nap melegét és a new yorkiak elképesztő sokféleségét. Hétvégeken itt van az egész város: biciklin, kocogva, görkorcsolyán, unokát sétáltatva. A félmeztelen fekete görkoris vidáman suhan el a szobakutyusával karján sétáló nénike mellett, és a könyvelőnek látszó cingár szemüveges úriember félénken próbálgatja új gördeszkáját. Szombat és vasárnap délutánonként (14.30 és 18.30 között) a park 72. utcához közel eső részén érdemes megnézni a táncoló görkorisokat - hatalmas a hangulat.

A parkot télen se hagyjuk ki a programból: az egyik legemlékezetesebb new yorki estém az volt, amikor karácsony előtt pár nappal a korcsolyapályán köröztem, csodáltam a kivilágított felhőkarcolókat és eközben a magnóról John Lennon dalai szóltak.

A Central park kitalálója egy költő-újságíró, William Cullen Bryant volt. Két építője, Frederick Olmsted és Calvert Vaux 1876-ban nyitotta meg a parkot, amely egy csapásra Amerika legkeresettebb parktervezőivé tette őket. Manhattanban ők tervezték például a Riverside és a Morningside parkokat is, valamint a Prospect Parkot Brooklynban. Nem volt könnyű dolguk: 16 évi munkával épült fel ez az idilli világ bűzös mocsarakon, sziklás meddő földeken.

A parkot gyalogososan is körbejárhatjuk, de sokkal izgalmasabb görkorcsolyán. Ha nem hoztunk magunkkal, nem gond, lehet kölcsönözni a Blades Westnél, a 72. utcában a Broadway és Amsterdam Ave között. A park autómentes hétvégén, illetve hétköznap is a reggeli és délutáni csúcsidőszakot leszámítva, úgyhogy akkor bárhol görkorizhatunk. Nekem elsőre másfél óra volt körbemenni (nézelődés nélkül, azaz tisztán sportolási céllal), de kis gyakorlás után ez lecsökkent egy órára. Feltétlenül tegyük fel a térd- és könyökvédőket, bármilyen röhejesek is vagyunk benne. Az első esés után rájövünk, miért. A térdvédőmön látható karcolásokat nem szerettem volna a bőrömön érezni... 

Kezdjük a sétát mondjuk a 65th Street és a 5th Avenue sarkánál található Central Park Zoo-tól, amely nem versenyezhet bronxi nagytestvérével, de azért nem rossz. A park belseje felé sétálva a Chess and Checkers House a következő megálló, ahol 24 szabadtéri és 14 "fedett" sakktáblán mérkőzhetnek meg az erre vágyók. Ettől kissé délre találjuk a Wollman Rink-et, ahol télen remek korcsolyapálya működik (kölcsönzés is van, így nem kifogás, ha nem hoztunk sporteszközt magunkkal). A vidámparkok kedvelőinek is van itt egy kis meglepetés: a Friedsam Memorial Carousel, azaz egy ringlispíl lovacskákkal és régimódi zenével. Ettől északra terül el a Sheep Meadow, ahol fiatalok százai heverésznek, frizbiznek, sörözgetnek. A Sheep Meadowtól nyugatra húzódik az árnyas Mall, nagy fákkal és oroszlános szobrokkal övezett sétány. Ennek az északi végében van a Rumsey Playground, a Summerstage előadások színhelye. Itt ingyenesek az előadások, de a népszerűbb előadók koncertjére érdemes időben érkezni, hogy bejussunk. Bár az sem tragédia, ha nem jut be valaki, mert a kerítésen kívül is le lehet heveredni a fűre és kitunően hallható minden.

A 72nd Streettől északra találjuk a kisebb-nagyobb tavakat változatos virágokkal, madarakkal, csónakozási lehetőségekkel. A nagy tó melletti hajóházban nemcsak csónakokat, gondolákat és egyéb vízi járműveket lehet bérelni, de biciklit is. Kell valami igazolvány letétbe. A közeli Alice in Wonderland szobor a kicsik kedvence. Ez tulajdonképpen egy szobor-együttes, amire fel lehet mászni (és mindenki fel is mászik). Emellett áll Hans Christian Andersen szobra, ahol nyáron időnként a New York Public Library szponzorálásával mese-délelőttök vannak. A park túlsó, nyugati oldalán, a Dakota házhoz közel találjuk a Strawberry Fields nevű kis teret, melyet Yoko Ono alakított ki meggyilkolt férje emlékére. A kis parkba 123 országból hoztak növényeket. John Lennon születésnapján és halála évfordulóján százak gyülekeznek itt minden évben. Egyszer én is eljöttem december 8-án egy kis virággal Lennonra emlékezni. A fogcsikorgató hidegben órákig énekelgettük a régi Beatles dalokat - fázósan toporogva és forró teát szürcsölgetve, gyertyákkal és virágokkal. Ismeretlen fiatalok adták kézről kézre a gitárt és mindenki kívülről ismert minden régi nótát - nagyon megható este volt. A nagy tótól északra terül el a Ramble, a park legerdősebb része, ahol gyakran szerveznek túrákat madarászok részére, ugyanis 250 madárfaj honos e kis területen. Ezt a részt magányos sétálók inkább kerüljék el, elég félelmetes tud lenni. Nagyjából a 79th Street magasságában találjuk a Belvedere Castle-t, ahonnan remek kilátás nyílik a parkra. Az épület régen meteorológiai állomás volt, jelenleg a zöldruhás parkőrök főhadiszállása. Ennek közelében van a Delacorte Theater, a rendkívül népszerű Shakespeare in the Park előadássorozat színhelye. Az előadások ingyenesek, de ember legyen a talpán, aki tud rá jegyet szerezni. A színháztól északra terül el a Great Lawn, ahol a nagy érdeklődésre számot tartó koncerteket szokták tartani. Minden nyáron fellép itt többek közt a New York Philharmonic és a Metropolitan Opera, de ezen a nagy füves réten mondott beszédet például a pápa is. A park északi részében található a város legnagyobb tava, a Reservoir, a kocogók kedvenc terepe. A tó körüli ösvényen állandóan hömpölyög az egészséges életmód híveinek serege, hogy megpróbálják leadni az aznapi hamburger- és kólakalóriákat.

És ha már futás: a Central Park az évente megrendezett New York City Maraton végállomása. Először csak azért jöttem ki megnézni, mert épp a mozgás volt a téma fotóórán és gondoltam, itt az alkalom néhány sportfelvételt csinálni. De rögtön magával ragadott a verseny hangulata és 2,5 millió társammal együtt én is órákig bíztattam a 25 ezer futót. Fantasztikus volt a hangulat. A fáradó, csüggedő versenyzők mellett rendőrök kocogtak és hangszórók segítségével viccekkel igyekeztek lelket verni az elcsigázott futókba. Ezrek és ezrek bíztattak minden egyes indulót: Ne add fel, meg tudod csinálni! És voltak torokszorító pillanatok is. Sok tolókocsis, sérült versenyzőt lehetett látni, sőt, vakokat is, akiket látó társaik vezettek. Az egyik futó pár száz méterrel a cél előtt kificamította a bokáját. Egy társa ezt látva megállt, vállára vette a futót és szinte átcipelte a célvonalon. Így ő sok-sok helyet hátrébb csúszott, de nem akarta, hogy sérült társa a finisben adja fel a küzdelmet. Ha novemberben a városban jár valaki, feltétlenül nézze meg a versenyt - életre szóló élmény.

MORNINGSIDE HEIGHTS
(a 110th és 125th Street között)

A negyed fő nevezetessége a Columbia University, ami a 114th és 120th Street, valamint a Morningside Dr. és a Broadway között terül el. A közelben, a 120th Street és a Riverside Dr. sarkán áll a Riverside Church, igen impozáns építmény. Ugyancsak ebben a negyedben van a Cathedral Of St. John Divine (a 110th és a 113th Street között az Amsterdam Avenuen), ami a világ legnagyobb katedrálisa lesz, ha valaha elkészül. Már 1892-ben elkezdték, de semmi jel nem utal arra, hogy közeledne az építkezés vége. Ha mégis, akkor 200 méter hosszú és 100 méter széles lesz. 22-es csapdája: mivel lassan folyik az építkezés, közben változnak a stílusok; és mivel állandóan változtatják a stílust, ezért lassan halad a munka. Ha minden jól halad, állítólag 2050-ben készül majd el. A komplexum nemcsak templom, hanem van itt ingyen konyha, iskola, színházterem, tornaterem, grafikai stúdió és még ki tudja, mi minden. Belül is meglehetősen eklektikus a kialakítás. Vannak szokványos egyházi jeleneteket ábrázoló szobrok, de George Washingtont ábrázoló mű is, vagy például emlékmű tizenkét, 1966-ban meghalt tűzoltónak. A hatalmas kristályváza jól megfér itt a 100 millió éves őskori lelettel, vagy az AIDS áldozatainak emelt oltárral. A programok nem kevésbé változatosak: misék, koncertek, tánc- és színházi előadások, kiállítások, stb., A templom melletti kertben, a Children's Sculpture Gardenben jópofa szobrok vannak, gyerekeknek különösen ajánlott.

HARLEM

Tulajdonképpen két Harlem van: a keleti oldalon a 96th Street felett a Spanish Harlem és a Central Parktól nyugatra, a 125th Street felett az "igazi" Harlem. Az előbbit kihagyhatjuk, nincs túl sok izgalmas látnivalója. A valódi Harlemet viszont feltétlenül látogassuk meg. No, nem feltétlenül hétköznap hajnali háromkor, de mondjuk egy napsütötte vasárnap. Kezdjük például a vasárnapot egy istentisztelettel. Harlemben rengeteg baptista gyülekezet van, ahol énekes-táncos módon zajlik az igehirdetés (gospel). Utazási irodák borsos árakon szerveznek túrákat ilyen templomokba, de ez abszolút felesleges pénzkiadás, egyedül is megoldható program. A leghíresebb templom az Abyssinian Baptist Church (132 W. 138th Street), de ez annyira közkedvelt, hogy komoly sorban állással lehet csak bejutni. Az én kedvencem a Canaan, a 132 W. 116th Streeten, a Lenox Ave és az Adam Clayton Powell Jr. Blvd között. Itt 10.45-kor kezdődik az istentisztelet, de ide is érdemes időben érkezni. A turista kinézetű egyéneket (rólunk, magyarokról többnyire kitalálják, hogy nem tősgyökeres harlemiek vagyunk) általában felküldik az emeletre. Garantálom, hogy életre szóló élmény marad egy ilyen vasárnap délelőtt. Az igehirdetés alatt hangosan helyeselnek, tapsolnak, ujjonganak a hívek, és az éneklés sem a nálunk megszokott fenséges, komoly stílusban zajlik, hanem rendkívül vidáman, táncolva, tapsikolva. Kb. mint a Blues Brothersben. Na jó, nem egészen, de majdnem. Mindenki a legszebb ruháját veszi fel, és külön látványosság a nők öltözete. Valami egészen fantasztikus kalapkölteményekben szoktak felvonulni. Tiszteljük meg mi is az ittenieket azzal, hogy nem farmerban-pólóban megyünk, hanem valami ünnepibb ruhában. Az idegeneket egyébként szívesen látják. Az istentisztelet vége felé mindig van egy ének, ami alatt mindenki megfogja a mellette állók kezét és ilyenkor általában megkérdezik, honnan jöttünk, kik vagyunk. Én nagyon sok ismerősömet elvittem ide, és még az ateista barátaim is egészen meghatódtak egy-egy ilyen istentisztelet láttán. A gyülekezetek nemcsak az igehirdetés hangulatában különböznek a nálunk megszokottól, hanem abban is, hogy közösségi centrumként szolgálnak. Az Abyssinian egyik istentiszteletén például kis brossuráról olvashattam a következő 2-3 hét programját: iskolalátogatások pályaválasztás előtt álló fiataloknak, tájékoztató előadások ösztöndíjakról, orvosi előadások a koleszterinről, prosztatarákról, öregek napjának szervezése, egy író-olvasó találkozó, adózási tanácsadás, stb. A lelkész minden vasárnap hosszan sorolja ezeket a programokat, illetve a különböző gyülekezeten belüli csoportok összejöveteleinek időpontjait.

Ha vége a misének, induljunk egy kis felfedezőútra. Sétáljunk észak felé, a negyed főutcájára, a 125th Streetre. Itt található például West 253. cím alatt a legendás Apollo Theater, ahol 75 éve zajlanak szerda esténként amatőr versenyek zenészeknek, énekeseknek - egy ilyenen tűnt fel Ella Fitzgerald és James Brown is. Feltétlenül javaslom egy ilyen meglátogatását, remek hangulat van. Azoknak, akik a harlemi gazdagok lakóházaira kíváncsiak, a 138th Streetig kell felmerészkedniük. A Powell és a Douglass Blvd. között található a Striver's Row, egy 1891-ben épült házsor - sokak szerint Manhattan legszebb házblokkja. Nemcsak színes bőrűek, de gazdag fehére is laknak erre, például Bob Dylannak is van itt egy háza.

BROOKLYN

Brooklyn legnagyobb nevezetessége a negyedbe átvezető Brooklyn Bridge, a világ egyik legszebb hídja. Nem volt valami szerencsés a megépítése. Először tervezője, Johann August Röbling vesztette életét az építkezésen. A munkálatokat ezután fia, Washington irányította, de ő is olyan szerencsétlenül sérült meg, hogy tolószékbe kényszerült. Helyette felesége fejezte be a munkák irányítását, és 1883-ban végre megnyílt a világ akkori leghosszabb függőhídja. Az építkezésen meghalt húsz munkást további 12 áldozat követte a megnyitás utáni első héten, amikor tömegszerencsétlenség történt a híd lábánál. A balsorsú hidat azóta is előszeretettel keresik fel öngyilkosjelöltek. Mindezek ellenére a new yorkiak csak elragadottsággal tudnak felnézni gyönyörű hídjukra. Századik születésnapján hatalmas bulit csapott tiszteletére a város - díszkivilágítással, tűzijátékkal. Manhattanből a City Park környékéről lehet felsétálni a hídra. Menjünk el a közepéig, anélkül, hogy visszanéznénk. Aztán kapaszkodjunk meg, és hirtelen forduljunk hátra. Eláll majd a szavunk.

Nem kevésbé lélegzetelállító a kilátás a Promenade-ról. 

Ez a vízparti sétány a Remsen Street és az Orange Street között húzódik és a kis utcácskáról nemcsak Manhattan déli részét, de a Szabadság szobrot is kitűnően látni. A július 4-i tűzijátékot is pompás innen nézni, egyszer nekem is sikerült. A tömeg hangosan számolta visszafele a másodperceket és hajszálpontosan 9 órakor felröppent az első rakéta. Amikor az első színes csillagzuhatag megvilágította imádott városom felhőkarcolóit, meg se tudtam szólalni, úgy elszorult a torkom. Akinek van alkalma rá, ne hagyja ki ezt a csodát.

A virágok kedvelőinek a Brooklyn Botanical Gardent (1000 Washington Avenue) ajánlanám, amely Manhattanből több metróvonallal is megközelíthető. A kertben többek között ötezer rózsabokorban gyönyörködhetünk, de az én kedvencem a japán törpefákat, a bonsaikat bemutató terem. De érdemes megnézni a japán kertet vagy a vakoknak kialakított illatkertet is, ahol Braille írásos kis táblákról tájékozódhatnak a látogatók. Hétfőnként zárva, keddenként ingyenes. Minden szombaton és vasárnap déli 1 órakor ingyenes idegenvezetés van. Ezek nagyon érdekesek, érdemes hát ellenállni az ingyenes keddnek és inkább hétvégén jönni ki ide. Igaz, akkor le kell szurkolni a belépőt, de a lelkes túravezetők mindig tudják, épp mi virágzik, és így nem hagyjuk ki a legérdekesebb látnivalókat.

Végül még egy kötelező brooklyni látnivaló: a Coney Island. Elég messze van Manhattan központjától, a metróval jó egy óra kimenni, de megéri. Ez a környék volt Manhattan gazdagjainak üdülőkörzete. Ahogy megépült a metró, szegényebb rétegek számára is elérhető lett a homokos tengerpart és az elegáns üdülők helyét csakhamar átvette a vásári forgatag. Itt található a világ egyik legfélelmetesebb hullámvasútja, a Cyclone (834 Surf Avenue), valamint a játékos delfinjeiről ismert New York Aquarium (Surf és W. 8th Street sarkán). 

De a hab a tortán a Brighton Beach, vagy ahogy itt becézik, Little Odessa. Ez szinte teljesen orosz emigránsok által lakott környék, így a fülünknek oly ismerős orosz nyelven folyik a társalgás. Mintha évtizedeket lépnénk vissza az időben. Az első napsugarak már kicsábítják a kockaházakból a környék többségében idős lakóit, akik csíkos nyugágyakon ücsörögve melankolikusan merengenek az élet nagy kérdéseiről. Egy portréfotósnak kész paradicsom ez a tengerparti sétány.

STATEN ISLAND

Staten Island legfőbb vonzereje magára a szigetre való utazás, mert a kompról kiváló kilátás nyílik Manhattan déli csücskére és a Szabadság szoborra. Az ingyenes hajóút kétségtelenül a város legjobb dealje.

QUEENS

Queens a leginkább figyelmen kívül hagyott negyed. Még Staten Islandra is többen elmennek - igaz, csak a komputazás miatt - pedig sokan azt nem is tekinti a város részének. És bár Queens könnyebben megközelíthető, mint Staten Island, nagyobb, mint Brooklyn és határozottan biztonságosabb, mint Bronx, mégsem vonzza a tömegeket. Valahogy hiányzik belőle a karakter. 

Legérdekesebb látnivalói a New York Hall of Science, a világ egyik vezető tudományos múzeuma, amely főleg gyerekeknek, illetve gyermek-lelkű felnőtteknek érdekes. Korát megelőzve az elsők között vezette be az interaktív kiállításokat, programokat. Szeptembertől júniusig péntek délutánonként (2-5 óra között) ingyenes. 

Ugyancsak ebben a negyedben áll az egyik nagy-nagy kedvencem, az Isamu Noguchi Garden Museum. Ha nem bírjuk a város lüktetését, itt, a japán szobrok között biztosan lenyugszunk. Hétfőnként és keddenként zárva, minden hónap első péntekjén pedig belátásunk szerint fizethetjük a belépődíjat. 

Queens múzeumai között még érdemes megemlíteni a Socrates Sculpture Gardent is. Kissé kietlen helyen, egy hajdani szeméttelep helyén mindenféle jópofa szabadtéri szobrot találunk - az egész inkább egy játszótérre, mint múzeumra hasonlít. Már csak azért is, mert a szobrokat megfoghatjuk, nekik dőlhetünk, rájuk ülhetünk, stb.; itt nincsenek marcona teremőrök. Az N jelű metróval juthatunk ki a környékre, a honlapon van egy kis térkép, ami alapján a metrómegállótól megtaláljuk.

A múzeumkedvelőkön kívül a tenisz szerelmeseinek lehet még érdekes a negyed, hiszen itt van a Flushing Meadows, ahonnan a nyílt amerikai teniszbajnokságot szokták közvetíteni. Egyszer nekem is sikerült jegyet szereznem a US Open döntőjére, és lelkes szurkolásom meg is hozta eredményét: régi kedvencem, Pete Sampras fölényesen nyert Agassi ellen.

THE BRONX

The city is not a concrete jungle, it is a human zoo.
(Desmond Morris)

Bronxban csak egyetlen látnivalót emelnék ki, a Bronx Zoot (Fordham Road és Bronx River Parkway találkozásánál). Szerdánként ránk van bízva, mennyi belépőt fizetünk. A belvárosból a 2. számú metróval tudunk ide kijutni. Az ország legnagyobb városi állatkertjében több, mint négyezer állat él. Bár én általában nem szeretem az állatkerteket, szívesebben nézem őket természetes lakóhelyükön, itt még a szigorúbb állatvédők sem fanyaloghatnak. A lakóknak viszonylag sok helyük van futkosni, inkább a látogatók vannak kijelölt útvonalakra kényszerítve. Az állatkert építői láthatólag rájöttek, hogy az állatok jobban érzik magukat és jobban is néznek ki természetes környezetükben, így ezt minden eszközzel igyekeztek nekik kialakítani. Minden kedvenc megtalálható itt, többek között zebrák, zsiráfok, gorillák, oroszlánok, krokodilok, pandamacik.


Next part of the New York Guide Book
Back to the Big Picture Guide Book
Back to my home page


A New York Utikönyv következo része
Vissza a A Nagy Képes Utikönyv oldalra
Vissza a nyitooldalra