1997. november 23, vasarnap

Reggel koran keltem, mert a kovetsegtol alig egy saroknyira levo nagy teren, a Lenin szobor elott gyulekeznek a sportszereto vietnamiak, hogy kedvenc sportjuknak hodoljanak. A kora reggeli fenyben tobb csoportban zajlik a thaichi, a foci, de mindenekelott a tollaslabda. Vannak, akik munkaba menet leszallnak a bicajrol, kifeszitenek egy halot, felorat utogetik a tollast, majd folytatjak utjukat. 7 korul szinte egycsapasra kihalt a ter, en is hazaballagtam, majd Janossal es felesegevel, Martaval elmentunk a francia elnok altal alig par napja megnyitott etnologiai muzeumba, ahol az orszag 54 torzsenek nepviselet, szokasait ismerhettuk meg. Egy tunderi etteremben ebedeltunk, a Dragon-ban, ahol az asztalok kozott kis tavacska, egzotikus novenyek, es sok-sok szines madarka van - az egyik, egy fekete madar kis sarga tollakkal visszaenekelte a neki enekelt dallamot, nem gyoztunk amulni es bamulni. Delutan varosnezes, megneztuk az Irodalom Templomat, ahol az orszag elso egyetemet alapitottak, majd a Nagykovetek Pagodajat, amely a buddhizmus hivatalos kozpontja - ezt az udvaron lengo hatalmas nemzeti lobogo is erzekelteti. Este Martaval es az egyik kislannyal, Fruzsival elmentunk a vizibabszinhazba, amely speci vietnami talalmany. A szinpad egy kis to (eredetileg a vizzel elontott rizsfoldeken adtak elo a darabokat) es a vizbol kilogo babukat a viz alatt drotokkal mozgatjak az ugyes babosok, akik combkozepig maguk is vizben allnak. A kis tortenetek a mindennapokrol szoltak, rizsszedes, eskuvo, horgaszas, stb, bajos humorral es csodalatos vietnami zenevel fuszerezve.

1997. november 24, hetfo

Nagy alvas, aztan a kovetsegen dolgozo titkarnovel, Mai kisasszonnyal indultam a varosba, aki a motorjan furikazott penzt valtani, vonatjegyet venni, stb. Delutan meg csak rottam az utcakat a regi varosreszben, ahol minden mesterseg egy-egy utcaban tomorul. Igy megtalalhato itt a selyemkeszitok, a sirkovesek, a papirkeszitok, stb utcaja. Nehez Hanoit fenykepezni, hiszen annyira el a varos, ugy ereztem, inkabb egy regi filmfelvevovel lehetne csak megorokiteni ezt a nyuzsgest, zurzavart, ami az utcakon van. Este aztan elindultunk Mai-jal egy ketnapos kirandulasra, elso korben vonattal Haiphongig. A 3 oras vonatut igazan hangulatos volt, hangos zenevel es hangos utasokkal, bar a fenekem egyre nehezebben birta a fapadot. Rajtam kivul csak egy feherboru ember volt a vonaton, rogton ossze is ismerkedtunk, egy finn srac, Mikka, rakodokent dolgozik a helsinki repuloteren. Haiphongban gyorsan lepakoltunk a szallodaban, ahol finn baratunk joval tobbet fizetett a szobaert, mint mi - itt a kulfoldieknek a szallas, vonatjegy, stb tobb, mint duplajaba kerul - aztan elmentunk vacsizni. Az "etterem" egy haz udvara volt, ahol a csalad pizsamaban nezte a TV-t, egy kinai szappanoperat, en meg sult karfiolt ettem rizzsel, fincsi volt.

1997. november 25, kedd

Reggel irany a hajoallomas, at kell hajoznunk Halong Citybe, mert onnan a legjobb egy kis hajoval felfedezni Halong Bay csodalatos vilagat. Fapados hajo, rajtam kivul csupa vietnami es mindenki Mait kerdezgetni, en meg kicsoda-micsoda vagyok. Oriasinak ereztem magam a 158 cm-mel, furcsa erzes. Feltuntek a kosziklak, az elvarazsolt taj. Halong Bayban mintegy 3000 szikla van szetszorva a tengerben. A legenda szerint a szarazfoldrol a tengerbe futo hatalmas sarkany a farkaval csapdosott, igy alakult ki ez a taj, melyet magyarul a Leszallo Sarkany Oblenek hivnak. Halong Cityben kikotve mintha mindenki nekem akarna eladni valamit: kepeslapot, hajoutat, szallast, uditot. Tanacstalanul alldogaltam, amikor Mai hirtelen sikoltozni kellett: ott a kovetsegi dzsip. Es valoban, a parkoloban allt a magyar zaszlos auto, es a sofor, Hoa is elokerult. Mint megtudtuk, tegnap a kovetsegre erkezett fontos magyar vendegek is epp ide kivantak latogatni, nemreg erkeztek a dzsippel es most indulnak hajokirandulasra. Hoa es a kovetsegi titkar, Cuong bemutatta a vendegeket, es kozosen meghivtak Mait es engem, tartsunk veluk. Percek alatt osszebaratkoztunk a ket magyar vendeggel, es remek hangulatban vagtunk neki az utnak. Kulon kellemes meglepetes volt, hogy ebedet is kaptunk a hajon, igazi terulj-terult asztalkam volt, mindenfele finom tengeri herkentyuvel. Mire tele lett a pocakunk, mar a szirtek kozeleben jartunk, nem gyoztem kattogtatni a fenykepezogepet. Egy sziklanal kikotottunk, egeszen uj latvanyossag, meg az utikonyvemben sincs benne, '95-ben fedeztek fel. Ket nagyobb barlang van benne, melyek kozt kis atjaron, ketret gornyedve kell atkuszni, majd a felszinen egy lepcson felkaptatva elragado kis tavat pillanthattunk meg.

A tavat minden oldalrol sziklafalak vettek korul, a vizen csillogott a keso delutani napfeny - fantasztikus, miket produkal a termeszet. Aztan hajoztunk tovabb, a naplemente voros fenyeben, majd kikotottunk, es az elozoknel joval prozaibb korulmenyek kozott zotyoges haza a buckas utakon Hanoiba.

Next part of the Vietnam tour
Back to the Big Picture Guide Book
Back to my home page