Hanoi es a Halong Bay

1997. november 22, szombat

Ajandekvasarlasok, utolso thaipad ebedre, majd irany Hanoi. A repuloteren kedves baratom, Janos felesege es ket lanya vart, majd otthon csatlakozott hozzank Janos is, es egybol bevetettuk magunkat a varosba. Hanoi elso latasra sokkal jobban megtetszett, mint Bangkok, sokkal nyugisabb, baratsagosabb varos. A Daewo Hotel tetejerol neztem eloszor korbe - ameddig a szem ellatott, biciklisek hada tekert az utakon. Setaltunk az esti utcakon, ahol a megszokott csaladi elet zajlott. Az asszonyok a jardan fozik es fogyasztjak a vacsorajukat, a ferfiak felmeztelenul, a nok konnyu nadragban es ingben, mintha az egesz varos pizsamaban lenne. Besetaltunk egy kavehazba, ahol Janos par szot szolt vietnamiul - hatalmas udvrivalgas kovette. Kb olyan volt, amikor egy osztalyba belep a reg nem latott kedvenc tanar. De kiderult, nem ismerik, csak attol voltak ugy oda, hogy egy ilyen nagy es feher ember tud vietnamiul. Betertunk egy pagodaba is, ahol Janos pillanatok alatt osszeismerkedett az epp macskajat cirogato szerzetessel. Nem hiaba nagykovet, igazi diplomata, aki mindenkivel megtalalja a hangot: legyen az oreg neni, kisgyerek, szerzetes, barki, Janos mindenkivel szot ert. Rottuk az utcakat, es hallgattam a torteneteket vallasrol, politikarol, mindennapi eletrol. Idonkent at kellett menni egy keresztezodesen, amitol az elejen tartottam egy kicsit a motor- es biciklifolyam miatt, de Janos lanyai megtanitottak: lassan, de hatarozottan kell haladni, nem nezve semerre. Mukodik.

1997. november 23, vasarnap

Reggel koran keltem, mert a kovetsegtol alig egy saroknyira levo nagy teren, a Lenin szobor elott gyulekeznek a sportszereto vietnamiak, hogy kedvenc sportjuknak hodoljanak. A kora reggeli fenyben tobb csoportban zajlik a thaichi, a foci, de mindenekelott a tollaslabda. Vannak, akik munkaba menet leszallnak a bicajrol, kifeszitenek egy halot, felorat utogetik a tollast, majd folytatjak utjukat. 7 korul szinte egycsapasra kihalt a ter, en is hazaballagtam, majd Janossal es felesegevel, Martaval elmentunk a francia elnok altal alig par napja megnyitott etnologiai muzeumba, ahol az orszag 54 torzsenek nepviselet, szokasait ismerhettuk meg. Egy tunderi etteremben ebedeltunk, a Dragon-ban, ahol az asztalok kozott kis tavacska, egzotikus novenyek, es sok-sok szines madarka van - az egyik, egy fekete madar kis sarga tollakkal visszaenekelte a neki enekelt dallamot, nem gyoztunk amulni es bamulni. Delutan varosnezes, megneztuk az Irodalom Templomat, ahol az orszag elso egyetemet alapitottak, majd a Nagykovetek Pagodajat, amely a buddhizmus hivatalos kozpontja - ezt az udvaron lengo hatalmas nemzeti lobogo is erzekelteti. Este Martaval es az egyik kislannyal, Fruzsival elmentunk a vizibabszinhazba, amely speci vietnami talalmany. A szinpad egy kis to (eredetileg a vizzel elontott rizsfoldeken adtak elo a darabokat) es a vizbol kilogo babukat a viz alatt drotokkal mozgatjak az ugyes babosok, akik combkozepig maguk is vizben allnak. A kis tortenetek a mindennapokrol szoltak, rizsszedes, eskuvo, horgaszas, stb, bajos humorral es csodalatos vietnami zenevel fuszerezve.

1997. november 24, hetfo

Nagy alvas, aztan a kovetsegen dolgozo titkarnovel, Mai kisasszonnyal indultam a varosba, aki a motorjan furikazott penzt valtani, vonatjegyet venni, stb. Delutan meg csak rottam az utcakat a regi varosreszben, ahol minden mesterseg egy-egy utcaban tomorul. Igy megtalalhato itt a selyemkeszitok, a sirkovesek, a papirkeszitok, stb utcaja. Nehez Hanoit fenykepezni, hiszen annyira el a varos, ugy ereztem, inkabb egy regi filmfelvevovel lehetne csak megorokiteni ezt a nyuzsgest, zurzavart, ami az utcakon van. Este aztan elindultunk Mai-jal egy ketnapos kirandulasra, elso korben vonattal Haiphongig. A 3 oras vonatut igazan hangulatos volt, hangos zenevel es hangos utasokkal, bar a fenekem egyre nehezebben birta a fapadot. Rajtam kivul csak egy feherboru ember volt a vonaton, rogton ossze is ismerkedtunk, egy finn srac, Mikka, rakodokent dolgozik a helsinki repuloteren. Haiphongban gyorsan lepakoltunk a szallodaban, ahol finn baratunk joval tobbet fizetett a szobaert, mint mi - itt a kulfoldieknek a szallas, vonatjegy, stb tobb, mint duplajaba kerul - aztan elmentunk vacsizni. Az "etterem" egy haz udvara volt, ahol a csalad pizsamaban nezte a TV-t, egy kinai szappanoperat, en meg sult karfiolt ettem rizzsel, fincsi volt.

1997. november 25, kedd

Reggel irany a hajoallomas, at kell hajoznunk Halong Citybe, mert onnan a legjobb egy kis hajoval felfedezni Halong Bay csodalatos vilagat. Fapados hajo, rajtam kivul csupa vietnami es mindenki Mait kerdezgetni, en meg kicsoda-micsoda vagyok. Oriasinak ereztem magam a 158 cm-mel, furcsa erzes. Feltuntek a kosziklak, az elvarazsolt taj. Halong Bayban mintegy 3000 szikla van szetszorva a tengerben. A legenda szerint a szarazfoldrol a tengerbe futo hatalmas sarkany a farkaval csapdosott, igy alakult ki ez a taj, melyet magyarul a Leszallo Sarkany Oblenek hivnak. Halong Cityben kikotve mintha mindenki nekem akarna eladni valamit: kepeslapot, hajoutat, szallast, uditot. Tanacstalanul alldogaltam, amikor Mai hirtelen sikoltozni kellett: ott a kovetsegi dzsip. Es valoban, a parkoloban allt a magyar zaszlos auto, es a sofor, Hoa is elokerult. Mint megtudtuk, tegnap a kovetsegre erkezett fontos magyar vendegek is epp ide kivantak latogatni, nemreg erkeztek a dzsippel es most indulnak hajokirandulasra. Hoa es a kovetsegi titkar, Cuong bemutatta a vendegeket, es kozosen meghivtak Mait es engem, tartsunk veluk. Percek alatt osszebaratkoztunk a ket magyar vendeggel, es remek hangulatban vagtunk neki az utnak. Kulon kellemes meglepetes volt, hogy ebedet is kaptunk a hajon, igazi terulj-terult asztalkam volt, mindenfele finom tengeri herkentyuvel. Mire tele lett a pocakunk, mar a szirtek kozeleben jartunk, nem gyoztem kattogtatni a fenykepezogepet. Egy sziklanal kikotottunk, egeszen uj latvanyossag, meg az utikonyvemben sincs benne, '95-ben fedeztek fel. Ket nagyobb barlang van benne, melyek kozt kis atjaron, ketret gornyedve kell atkuszni, majd a felszinen egy lepcson felkaptatva elragado kis tavat pillanthattunk meg.

A tavat minden oldalrol sziklafalak vettek korul, a vizen csillogott a keso delutani napfeny - fantasztikus, miket produkal a termeszet. Aztan hajoztunk tovabb, a naplemente voros fenyeben, majd kikotottunk, es az elozoknel joval prozaibb korulmenyek kozott zotyoges haza a buckas utakon Hanoiba.


Next part of the Vietnam tour
Back to the Big Picture Guide Book
Back to my home page


A vietnami körut következo része
Vissza a A Nagy Képes Utikönyv oldalra
Vissza a nyitooldalra