Ninh Binh es az eszaki torzsek

1997. november 27, csutortok

Ma Janos titkara, Cuong elvitt szulofoldjere, Ninh Binhbe. Cuong '85 es '90 kozott Magyarorszagon tanult hiradastechnikat osztondijaskent, igy tokeletesen beszel magyarul. Otthon megmutatta a pesti evekrol keszult fotokat - a kollegiumi szobat a meztelen noket abrazolo plakatokkal, a diaktarsakat farmerben, tepozaras feher tornacipoben, a kolcsonkert Ladat, stb. Imadott kirandulni es moziba jarni; megvan meg a Szikra es a Voros Csillag? - kerdezte. Aztan elautoztunk Hoa Lu-ba, amely "szaraz Halong Bay" neven ismeretes. Hasonlo taj, csak epp itt nem a tengerben, hanem a rizsfoldeken vannak szetszorva a hatalmas sziklatombok. 1000 korul itt volt Vietnam fovarosa, a hegyek nyujtotta termeszetes vedelem es Kina kozelsege miatt. A sziklak kozt egy kis csatorna kanyarog, igy csonakot, azaz katranyozott teknoszeruseget bereltunk, es azzal indultunk a 3 barlang, a Tam Coc fele. Csond, tuzo napsutes, csodalatos taj, kek szitakotok a viz felett. A barlangokon keresztul lehetett evezni, a cseppkoveket sokszorozva tukrozodtek vissza a vizen. Kesobb talalkoztunk meg egy par turistaval. Feltunt, hogy minden csonakot nok eveznek, a ferfiak csak egy hosszu ruddal kormanyoznak, ami lathatolag joval konnyebb feladat. Itt sok kemeny munkat vegeznek a nok, lattam peldaul mar noi utepitoket is - ugy tunik, ide meg nem tort be a feminizmus. Aztan hazamentunk, Coung felesege, Mai szenzacios ebedet fozott, orakig csak tomtuk a hasunkat. A csaladi oltaron - ami itt minden lakasban van - a fotok es fustolok mellett egy uveg whisky is diszelgett. Besotetedett, ideje volt hazaindulni. Ahogy elsuhantunk a rizsfoldek mellett, a dzsip radiojaban ABBA, Beatles es vadnyugati zene szolt, mikozben Cuong kedvenc Neoton szamainak szoveget idezte fel - meglehetosen eklektikus elmeny volt.

1997. november 28, pentek

Fajdalmasan korai keles, fel otkor, de fel hatkor mar a Green Bamboo utazasi iroda elott kellett lennem, akikkel negy napra kirandultam eszakra, a kinai hatar melle, ahol a csodalatos hegyi torzsek elnek. Nyolcan utaztunk a minibuszban, egy svajci par, harom szolo lany (uj-zelandi, hongkongi es en) es harom szolo fiu (amcsi, ausztral es egy koreai). Par oras zotykolodes utan megalltunk reggelizni, en egy tukortojast kertem, de nem volt egy okos valasztas: az egy db tojast egy olyan ici-pici tanyeron hoztak, ami nalunk hamutartonak is keves lenne. Az amcsi fiu jot derult rajtam, amig meg nem latta a sajat gyumolcssalatajat, ami banan es paradicsom volt. A soforeink bizonyara nem fotosok voltak elozo eletukben, mert elszaguldottunk a szebbnel-szebb tajak mellett es mindig valami szornyu helyen alltunk meg pihenni. Csak zotykolodtunk egesz nap, meleg volt, ehes voltam - de minden gond elszallt, ahogy meglattam az elso nemzetisegi falut. Festoi hegyoldalban nehany fahaz es valami elkepesztoen gyonyoru himzett ruhas kislanyok - ok is legalabb olyan nagy szemekkel meregettek minket, mint mi oket. Aztan megerkeztunk Sapa-ba, a szallasunkra. Jo magasan vagyunk, igy elegge lehult az ido estere, kell a pulcsi es a dzseki. A foteren egyszercsak magyar szot hallottam, es emlekeztem, hogy a Janos emlitette, hogy 3 magyar lepkesz is erre a kornyekre indult. Mivel errefele nem tolonganak a magyar turistacsoportok, sejtettem, ezek csak ok lehetnek. Megszolitottam hat oket: "Jo napot kivanok! Mi jaratban errefele? Csak nem lepkeket gyujtenek?" Volt egy kis dobbenet az arcukon :-)

1997. november 29, szombat

Reggel korai keles, mar csak azert is, mert 6-kor indul a Voice of Vietnam adasa. A foteren allo hatalmas hangszorobol aradt a monoton szoveg a varos felett.. Aludni ugysem lehet, felkaptam hat a kamerat, irany az ebredezo varos. Remek fototemanak bizonyultak az iskolaba szallingozo gyerekek, meg a piacra igyekvo oreg nenikek, a szep himzett ruhajukban. Vietnamban 54 kisebbsegi csoport el, es mindegyiknek mas-mas a nepviselete, szokasai, nyelve. Itt, az eszaki hegyvideken tobb nepcsoport is el, es a hetvegeken a nagyobb varosokban gyulnek ossze a piacon. Sajnos Sapa mar kisse kommersz turistakozpont lett, tobb utazasi iroda is indit ide csoportokat Hanoibol, igy a latogatokat szinte megrohanjak a himzett ingeket, ekszereket, kendoket arusito asszonyok es gyerekek. Egy ido utan ez kezdett nyomasztova valni, igy elindultunk egy paran a kornyezo hegyekbe turazni.

Hat nem volt egy konnyu setafika, az biztos, jo meredeken fel-le-fel-le, de igy lathattunk eldugottabb kis falvakat, es talalkoztunk sok erdekes ruhazatu emberkevel. Este jol feloltoztunk es lementunk a foterre, ahova evente egyszer ellatogat egy katonazenekar, es ez pont ma volt. Oriasi tomeg gyult ossze, edeskes tancdalok, nepitancok, kabaretrefak kovettek egymast - ez utobbiakat nyelvi korlatok miatt kevesbe elveztem, de azert erdekes egy ejszaka volt.

1997. november 30, vasarnap

Ujra hajnali ebreszto, indulas Bac Ha-ba. A 3,5 oras ut alatt kis izelito a vietnami idojarasbol: hajnalban fogcsikorgato hideg, aztan eso, kod, majd tuzo napsutes. Elfoglaltuk a szallast, aztan irany a piac. Sapa utan maga a megkonnyebbules: itt senki nem akart eladni nekunk semmit, meg nem indult be a turistabiznisz. Ide joval kevesebb latogato jon, pedig sokkal szinesebb, nagyobb a piac. Az 54 torzsbol 14 talalhato a kornyeken es a piacon osszekeverednek a piros, a kek, a zold, a fekete nepviseletu emberek - micsoda Kodak moment. A legszinesebb szines fotot a piac egyik sarkaban keszitettem, ahol a nagyon szines ruhas asszonyok nagyon szines kelmek es fonalak kozott valogattak.

Mikor megeheztem, kiprobaltam a cukornadragast: a kb felmeteres botbol leharapunk egy darabot, kiszivjuk a levet es kikopjuk a maradekot. Nem is rossz. Delutan ujra turaztunk egyet, valami elkepesztoen szep tajakon. Lepcsozetes rizsfoldek, kis falvak, elragado termeszet. Egy hmong torzsbeli csalad hazaba beinvitaltak minket es a haz ura, Ho bacsi rizspalinkat kinalt. A hmongok nagyon szeretnek inni es nagyon nem szeretik, ha visszautasitja valaki a felkinalt poharat. Nem volt hat mit tenni, legyurtuk a 75% (!)-os itokat es nyelvi korlatok miatt csak vigyorogtunk egymasra. A hazioltar felett a nevrokon, Ho Chi Minh kepe, nagyon nepszeru meg mindig. Egy amerikai etteremlanc Uncle Ho's Hamburgers neven probalt ettermet nyitni, de Ho bacsi nevet semmi penzert nem bocsatjak aruba. A kisse magas alkoholtartalom megtette hatasat - felora alatt teljesen becsipett mindenki, igy alig birtunk visszadulongelni a faluba.


Next part of the Vietnam tour
Back to the Big Picture Guide Book
Back to my home page


A vietnami körut következo része
Vissza a A Nagy Képes Utikönyv oldalra
Vissza a nyitooldalra