"Banteay Srei, the "citadel of women" is an exqusite miniature; a fairy palace in the heart of an immense and mysterious forest; the very thing that Grimm delighted to imagine, and that every child's heart has yearned after, but which maturer years has sadly proved too lovely to be true. And here it is, in the Cambodian forest at Banteay Srei, carved not out of the stuff that dreams are made of, but solid sandstone".

A 10. szazad masodik felebol szarmazik, hindu templom, a khmer muveszet gyongyszeme. Milyen erzes lehetett ezt felfedezni annak idejen? 1914-ben franciak talaltak ra. Talan minden negyzetcentimeteren faragasok vannak, kedves, elenk jelenetek. De lassan indulni kellett, igy ujra felultem a motorra. Megvolt az ara ennek a latvanynak is, 30 km motorozas a folduton, szotlanul nyeltuk a port jo egy oran keresztul. A borom a motoruleshez tapadt es minden egyes huppanonal mintha leteptek volna. Legalabb azt is megtanultam, ne induljak sortban motorozni. De a taj gyonyoru, rizsmezok, apro falvak, mosolygo, integeto gyerekek. Samadyrol kiderult, nem is annyira fiatal, amennyire latszik, 34 eves. Elmondta, iden en voltam az elso vendege, hiszen alig jar most turista errefele. No, majd en szerencset hozok neked - igertem mosolyogva neki. Meg megneztunk egy templomot (Banteay Samre), aztan irany ujra a piac ebedre, majd egy oracska ejtozes a szallodaban.

Delutan Samady ertem jott, visszamotoroztunk Angkor Watba es most raerosen korbejartam a galeriakat es megcsodaltam a kofaragasokat. Az egi tancosok, az asparasok mintha tancoltak volna a delutani fenyben.

"Those millions of gracious figures, filling you with such emotion that the eye is never wearied, the soul is renewed, and the heart never sated! They were never carved by the hands of men! They were carved by Gods - living, lovely, breathing women!"

Aztan 5-kor ujra indulni kellett, hatra volt meg egy program. Angkor nem kegyelmez a turistaknak. A fel 5-os ebreszto es az egesz napos lepcsomaszas utan meg fel kell kapaszkodni egy hegyre, a Phnom Bakheng tetejere, mert innen a legszebb a naplemente. Feloras sziklamaszas, majd a rendkivul keskeny, magas lepcsok - az 5. lepcsofok mar magasabban volt, mint a fejem bubja - ugy kellett oldalazva araszolni. De persze megerte - a legmagasabb romra meg felmasztam fent, es onnan csodaltam, ahogy a hatalmas voros napkorong eltunik a horizont mogott.. Hogy a gyomrom kisse megpihenjen a fuszeres etelek utan, egy hatalmas gorogdinnyet vettem vacsira. Meg ki kellett szedegetni a bogarakat a furdokadbol - romantikus dolog az egyutt furdes, de nem veluk -, lemostam az ut porat, teljesen voros volt a viz, aztan alvas.

1997. december 11, csutortok

Ma a Bayon templomnal ert a hajnal. Tegnap Angkor Wat-nal bosszus voltam, hogy nem voltam teljesen egyedul, volt meg egy par vallalkozoszellemu turista ott reggel - na, ma megkaptam a maganyt. Sehol senki, meg Samady is visszahajtott a varosba, mert 6 es 7 kozott angolt tanit. Fazosan kuporogtam a sotetben a kovon es vartam a hajnalt. Az erdobol ismeretlen madarhangok szurodtek ki, a tavolbol kakaskukorekolas hallatszott. Egy picit megborzongtam, talan megiscsak johetne meg egyetlenegy turista - de nem, vegulis jolesik egy kis izgalom. Lassan feljott a nap es aranylo szinnel ontotte el Bayon tornyait, melyekre tobb, mint 200 oriasi arc van faragva. Ugyanaz az arc, lehunyt szemmel, gyengeden mosolyogva - Angkor hires mosolya.

Talan az epitteto, Jayavarman VII. szent oltalmazojanak az arca. A buddhista templom kb 100 evvel Angkor Wat utan epult, pontosan a 3x3 km2-es templomvaros, Angkor Thom kozepen. A kulso es belso galeriafalakon korben kofaragasok, ezuttal nemcsak tortenelmi esemenyekrol, hanem a mindennapi elet apro torteneseirol. 8 korul kisetaltam Samadyhoz, elmotoroztunk Ta Prohm-hoz, az oserdo melyen rejlo templomhoz. Elkepeszto latvany. A galeriak tetejerol fak nyulnak az egbe, oriasi gyokereik, mint hatalmas kigyok, korbefonjak a galariak oszlopait. "So the temple is held in a strangehold of trees. Stone and wood clasp each other in grim hostility, yet all is silent and still, without any visible movement to indicate their struggle - as if they were wrestlers suddenly petrified, stuck motionless in the middle of a fight. The rounds of this battle were not measured by minutes, but by centuries". Boklasztam a romok kozott, terkeppel es elemlampaval, ezek nelkul konnyen elteved az ember. Egyedul voltam es nagyon megindult. Kimentem Samadyhoz, latta, hogy szolni nem tudok, csak a szemevel kerdezte: Szep volt, ugye? Bolintottam, es felultem moge a motorra. Utkozben a csaladjarol meselt - edesapjat megoltek a katonak, a csaladot szetszortak szerte az orszagban. Evekig senkivel sem talalkozott, a nincstelen gyereket egy buddhista kolostor fogadta be, ott elt 28 eves koraig. Aztan felkerekedett, elment szulofalujaba, es megtalalta edesanyjat. 4 testvererol semmi hir, valoszinuleg oket is megoltek, kulonben azota biztos ok is elmentek volna a faluba. Gyerekkora ota ez volt az elso es eddig utolso talalkozasa a mamajaval. Nincs penze ujra hazamenni. Siem Reapba utazott, hiszen megtanult magatol angolul, erdekelte a tortenelem, es gondolta, itt tud leginkabb penzt keresni idegenvezetessel. Amig osszegyujtotte a motorra valot, egy szallodaban dolgozott, ejjel-nappal, valtotars nelkul a recepcion. Aztan meglett a Honda Dream, de kitort a puccs, es iden csak szallingoznak a turistak. Nem keseruen mondta el az eletet, csak tenyszeruen, en meg csak szotlanul gubbasztottam mogotte a motoron. Ezer es ezer csalad elhet igy szetszorva az orszagban, valamit segiteni kellene.... Megerkeztunk a Phimeanakas templomhoz, egy picike, helyes piramishoz. Mind a negy oldalan egy-egy lepcsosor vezet fel a szentelybe. Samady konyve szerint a nyugati oldalon levo a legegyszerubben megmaszhato, ott vagtam hat neki. Irto magas, de annal keskenyebb lepcsokon araszoltam felfele. Oriasi dongo zummogott a fulem mellett, de nem volt helye hirtelen mozdulatoknak, igy turnom kellett. Csuromvizesen ertem fel, ahol dobbentem lattam, hogy a 3 japan turista, akik az elobb meg lent ittak a kolat, mar javaban fenykepezgetik egymast. Hogy a fenebe jutottak fel ilyen hamar? Akkor lattam, hogy az eszaki oldalon, szepen kiepitett lepcsokon, korlatok segitsegevel lehet felsetalni. Ezuton udvozlom a konyv irojat, Dawn Rooneyt. Kifujtam magam, par foto, aztan lementem, megkerestem Samadyt. Ebed, szieszta, majd delutan ujabb templomok: Preah Khan es Neak Pean. Bar Janos mast "irt elo" a masodik napi naplemente szinhelyeul, Samady ragaszkodott hozza, hogy menjunk vissza Angkor Wathoz. Minden aranszinu lesz, majd meglatod - igeri lelkes szemekkel. Hat jo. Rovid motorozas, es mar kaptattam is fel a mar ismeros koveken. Nem hittem a szememnek - egeszen masok voltak a naplementeben a kobe faragott egi tancosok. Mint az orult, rohangaltam ossze-vissza, kattogtattam a gepet, tudtam, hogy keves idom van. 5.20-kor lebukott a nap, en meg ott ultam, csapzottan es kimerulten Angkor Wat tetejen. Nagyokat nyeltem, es ragyujtottam egy cigire, hogy ne bogjem el magam, annyira gyonyoru volt. A nap mar alig latszott, szurkek voltak a falak, de a tempom belsejeben meg tancot jart egy-egy fenynyalab. Ezt ep esszel nem tudtam megmagyarazni, az asparasok is mintha cinkosan kacsintottak volna. Csak ultam szotlanul es halat adtam Istennek, hogy ide is eljutottam. Lebaktattam a lepcson, Samady mosolygott, latod, milyen szep volt. Irany a hotel. Lepakoltam a kamerat, aztan kimentunk a piacra vacsizni. Samady, mint mindig, kulon asztalhoz ult, ez itt beidegzodott szokasuk az idegenvezetoknek, de szelid eroszakkal magam melle ultettem, ne viselkedjen mar ugy, mintha szolga lenne. Vacsi utan meg korbefurikazott a varosban, aztan meg megigerte, holnap kivisz a repterre.

1997. december 12, pentek

Pakolas, bucsu, irany a repter. Samady minden aldott reggel kimegy reggel 7.10-re, amikor bejon a gep, hatha akad neki egy turista, de iden meg senkit sem tudott elcsipni. A napi 10-15 turistara tobb motoros fiu vadaszik, es a tobbiek joval eroszakosabbak. Gyorsan becsekkoltam, hogy 7.10-kor lesben alljak, majd en szerzek neki kuncsaftot. Vegulis megigertem neki, hogy majd szerencset hozok. Bejott a gep, leszalltak az erkezok, az uvegfalon tul tobb tucat motoros fiu probalta tulkiabalni egymast, hogy szerezzenek valakit. De en privilegizalt utas leven, a teremben voltam, igy el tudtam csipni valakit, mielott meg kier a tomegbe. Meglattam egy gyonyoru lanyt, hosszu haju, szelid arcu, maganyos utazot. O lesz az - dontottem el. Odamentem hozza, elmondtam neki, hogy ismerek egy jo turavezetot, biztos szuksege lesz ra, stb, stb. Nagyon megorult neki, szegeny eleg tanacstalan volt. Kimentem hat Samady-ert, az orok tiltakozasa ellenere bevonszoltam a varoba, bemutattam oket egymasnak, halasan neztek ram. Elbucsuztam hat toluk, Samadynak az elore kialkudott dijnal joval tobbet adtam. Tisztelettel meghajolt. itteni szokas szerint, aztan megragadta mind a ket kezem, meleg tekintettel kivant jo utat. Rohannom kellett, indult a gepem. Minden utazason talakozik az ember valakivel, aki megerinti a szivet, es aki orokre baratja marad, ha soha tobbe nem latjak is egymast - es ezekert a talalkozasokert erdemes utra kelni... Rovid repulout Phnom Penh-be, aztan egy masik Bangkokba, aztan egy hosszabb Budapestre... es veget ert ez a kaland is. Csak a 26 tekercs film, es a sok emlek marad...

Back to the Big Picture Guide Book
Back to my home page