Az ut finaleja San Franciscoban

1993. szeptember 12, vasarnap

Juhhe, ezt sem hittem volna, hogy sikerul, de bizony osszejott: meg jo par hete, indulas elott kuldtem egy levelet Belanak, aki altalanos iskolaban es meg utana sokaig a legjobb baratom volt, de jopar eve disszidalt es most Kanadaban el, hogy ha tud, ugorjon mar at San Franciscoba. Mondjuk talalkozzunk szeptember 12-en 10 orakor egy barban, aminek a cimet az utikonyvbol neztem ki. Naomi elvitt minket kocsival a megadott cimre. Meg huvos volt a reggel, de ragyogott a nap, es a kicsi barban Louis Armstrong zeneje szolt. Megreggeliztunk, es joleso izgalommal varakoztunk. Pontban tizkor felbukkant Bela baratjaval, Jonoval, es rogton egymas nyakaba ugrottunk. Annyira, de annyira jo volt ujra latni, hiszen egyutt nottunk fel es minden gyerekkori meg kamaszkori kalandot egyutt eltunk at. A kozos varosnezest a belvarosban, a Union Squaren kezdtuk. Imadom ezt a varost. Csillogo-villogo felhokarcolok keverednek regi, kedves kis hazakkal, csilingelnek a villamosok a hepehupas utakon, a rettento meredek utcakon felkaptatva ujabb es ujabb remek panorama tarul az ember szeme ele. Vidam, baratsagos, szeretnivalo az egesz. Felmentunk a St. Francis hotel kulso liftjen a legfelso emeletre, hogy gyonyorkodjunk a kilatasban, majd bevettuk magunkat a kinai negyedbe. Vettunk kajat es a Golden Gate Parkban telepedtunk le piknikezni, ahol kozben a bicajosok es gorkorisok mutatvanyait is elvezhettuk.

Delutan kerestunk egy jo kis helyet, ahonnan lefotozhatjuk a Golden Gate Bridge-t naplementeben. Bonuskent egy mosomedvet is lattunk a parkoloban.

1993. szeptember 13, hetfo

Szornyen indult a nap, mert a hazigazdank hatkor indult munkaba es akkor nekunk is el kellett hagyni a hazat. Allitolag nincs extra kulcsa. Mivel ezt megegyszer nem akartuk bevallalni, inkabb osszepakoltunk es elhagytuk teljesen a terepet, keresunk mas szallast. Belaek mashol aludtak, veluk fel tizre volt megbeszelve a talalkozo, igy volt 3.5 orank reggelizni, igazan kenyelmesen falatozhattunk. Megjottek Belaek, majd masfel orat azzal toltottunk, hogy leparkoljunk valahol. Ezt is megoldottuk. A mai fo program az Alcatraz volt, ahova kegyetlenul hideg szelben kellett athajozni, csak vacogtunk a hajon.

A szuperbiztos borton nagyon erdekes program volt, megnezhettuk a szuk kis cellakat, aztan visszahajoztunk a varosba. Este egy kinai etteremben vacsoraztunk, negyen negyfelet, igy valtozatos kajakkal tomtem tele a pocakom. Kis levezeto seta, majd elbucsuztunk Belaektol, indultak ejjel vissza Torontoba.

1993. szeptember 14, kedd

Ma shoppingolassal telt a nap, vettem par CD-t, peldaul azt a Cars albumot, amit egesz uton hallgattunk Nick kocsijaban. No meg Millie Jackson egyik lemezet, a Caught up cimut, amit ezer eve kerestem mar mindenhol es itt rabukkantam. Ebedre dim sum a kinai negyedben, palcikakkal, meg nincs nagy rutinom, de elboldogulok vele. Delutan a Yosemite parkba indultunk es remek szallast kaptunk Mercedben. Elragado biborvoros szoba, patyolattiszta furdoszobaval es egy kedves, oreg recepcios bacsikaval, aki mindent tud a kozeli parkrol.

1993. szeptember 15, szerda

Reggel Walter, a hostel gazdaja isteni reggelivel lepett meg minket: sok-sok palacsintaval es dinnyevel. Delelott a Mono Lake-t akartuk megnezni, de ez ugrott, mert felajanlottuk egy parnak, akiket elozo este ismertunk meg, hogy elvisszuk oket valahova a kozelbe. Csak nem szamoltunk azzal, hogy orakig keszulodnek, aztan bankba akarnak menni, stb, stb, jol elcsesztek a delelottunket. Vegre kitettuk oket, aztan gyalogoltunk jo harom orat a park deli reszen az oriasfak kozott. 70-90 meter magasak, es rettento oregek ezek a fak, gyonyoruek.

Atlagban 7-8 meter az atmerojuk, de van akkora is, aminek az aljaba alagutat furtak, azon at vezet az autout. A naplementehez a Glacier pontra hajtottunk fel, alomszep volt, ahogy rozsaszinben jatszottak a felhok es rozsdavorosen ragyogtak a fak torzsei. Hazafele ujra csillagnezes, Nick imadja, en meg szomoruan sohajtottam fel, hogy meg eletemben nem lattam hullocsillagot. Es lam, sohajom csodas meghallgatasra talalt, mert abban a pillanatban tanuja lehettem a gyonyoru termeszeti tunemenynek. Beleborsozott a hatam. Ujra megallapitottunk, hogy ez egy csodakban bovelkedo ut, vagy ahogy Nick mondja: We are blessed.

1993. szeptember 16, csutortok

Reggel Walter megint szuper reggelivel rukkolt ki, majd bucsuzas. Ugy terveztuk, hogy ellogjuk a napot a parkban, es itt is ejszakazunk satorban. Csak sajnos szinte az egesz nap a kempingkeresessel telt, nem gondoltuk, hogy ennyire tele van mind. A Mono Lake-re igy ma sem maradt ido, de bejartuk a Tuloumne Meadowst, egy magasan fekvo, alpesi jellegu mezot. Nagyon zord, hideg, vad volt a taj, jol at is fagytunk, csontig hatolt a hideg. A kempingben tuz mellett melegedtunk at, aztan alvas.

1993. szeptember 17, pentek

Reggel ragyogo napsutesben hajtottunk vissza Friscoba. Utkozben egy McDonaldsnal vegre meg tudtunk mosakodni - a kempingben annnyira jeghideg volt a viz, hogy meg a kezem sem birta. A Golden Gate Bridge ezuttal nem burkolozott kodbe, hanem ragyogott a napfenyben, meg is alltunk egy kicsit gyonyorkodni benne. Utolso ejszakankant egy amolyan igazi friscoi, meleg fickonal toltottuk, aki rajongott a macskakert. Csodas cicak voltak, csak persze elojott az allergiam. Meg jo, hogy van nalam eleg gyogyszer. A hazigazdank szeretoje, Luciano epp elutazott, igy vele nem talalkoztunk, de Richard, a vendeglatonk igazan kedves, vidam emberke volt. Este Nickkel kettesben mentunk vacsorazni, megiscsak az utolso estenk, egeszen elszontyolodtunk, hogy holnap elvalunk, mar megszoktam a kis kolykot. Mivel ot evvel fiatalabb nalam a fiu, csak ugy hivom, my little pet.

1993. szeptember 18, szombat

A tegnapi satras, hideg ejjel utan ma igazan jot aludtunk, Richard pedig isteni reggelivel koszontott minket. Pakolas, bucsu, Nick kivitt a repterre es persze a Cars kazettat hallgattuk, kicsit ugye annak is koszonhetjuk, hogy ilyen hosszura nyult az eredetileg csak Taosig tervezett stoppolas. Szegeny fiu meg egy picit konnyezett is a repteren, aztan bucsupuszi es indulas. A 10 es fel oras repuloutnak epp a fele telt el. Most kel fel a nap, teljes idozavarban vagyok. Forgatom a naplot, emlekezek az utra es mosolyogva probalok aludni egy kicsit. Gyonyoru utazas volt.


Back to the Big Picture Guide Book
Back to my home page


Vissza a A Nagy Képes Utikönyv oldalra
Vissza a nyitooldalra