London öt nap alatt1987. augusztus 1, szombat Keleti palyaudvar, Orient express, az elso utazas nyugat fele baratnommel, aki szinten Eva. Elbucsuztunk az aggodo szuloktol, es zsebunkben az utlevellel, Interrail jeggyel, es minimalis penzzel felszalltunk a zsufolt vonat peronjara. Hatizsakunkban egy-ket valtas ruha, rengeteg konzerv, tartos kenyer es szarazkolbasz. A zsufolt vonatnak is megvan a maga elonye, konnyebben baratkoznak az utasok. Utitarsaink Anne, egy fiatal belga tanarno, Taina, egy finn teologiahallgato lany, es Michael, aki XVIII. szazadi angol irodalmat tanul Londonban, mellesleg amerikai es jezsuita papnak keszul. Becsig veluk mulattuk az idot, es rengeteg tanacsot kaptunk, a kis zoldfulu utazok. Becsben Bela vart minket, par honapja disszidalt gyerekkori baratom, egybol egymas nyakaba ugrottunk, olyan jo volt ujra latni. Szoval ilyen a csillogo nyugat. Egybol ettunk egy banant. Elso programkent kimentunk Schonbrunnba, megcsodaltuk az ezer szinben pompazo kertet, aztan gyors varosnezes Becsben, korberohantunk a fo latnivalokat. Vacsora egy olcso torok etteremben, humuszt es pitat ettunk, meg baklavat, csupa uj iz. Este aztan koszalas tovabb, nekem persze minden uj es erdekes volt, Bela meg imad idegenvezetni. Mutatott egy fat, amin rengeteg cetli logott, a szegyenlosebb koltok ide rakjak ki nev nelkul a verseiket. Michaellel is osszefutottunk, igy negyesben csatangoltunk tovabb, betegre nevettunk magunkat. Ejfelkor aztan indult tovabb a vonat Parizsba. 1987. augusztus 2, vasarnap A 17 oras vonatut alatt leginkabb aludtunk, csak a hataron ebresztettek fel minket. Bonjour, madam - szolt az utlevelellenor, en meg meghatottan neztem ra, hihetetlen, hogy Franciaorszagba erkeztunk. Parizsban kiderult, hogy ma mar nem tudunk tovabbmenni Londonba. Szallaskoltseg az egesz honapra nincs betervezve, de szerencsere nalunk volt egy ismerosunk ismerosenek, Brigitte-nek a telefonszama, es aludhattunk nala. Egy szep kis kertvarosba metroztunk ki, remek vacsorat kaptunk, majd Brigitte megkerdezte: es tulajdonkeppen ki az a Zsan? En ugyanis arra hivatkoztam, hogy mi a Zsan baratai vagyunk. Mint kiderult, Zsant csak mi ismerjuk ezen a beceneven, Brigitte Katalinnak ismeri ot, de nem akart akadekoskodni a telefonban. 1987. augusztus 3, hetfo Hajnali ebreszto, Brigitte papaja kivitt minket kocsival a metroallomasra es nagy szivelyesen meghivott, Anglia utan toltsunk naluk is par napot. A metron egybol kifurkesztuk, hogy lehet ingyen bemenni: a turistainformacionak a metron kivul es belul is volt ajtaja: bementunk kivul, kerdeztunk valamit, es kimentunk belul. Calaisban volt egy kis kavarodas, mire megtalaltuk a hajonkat. Mikor beszalltunk, nem tudtam, hogy meg varoteremben vagyunk-e vagy mar a hajon. Bar, etterem, uzletek. A hajo volt. Nyolc emeletes, csupa luxus. Aztan mint a filmeken, Dover feher sziklai fogadtak minket, ragyogo napsutesben. Onnan ujra vonat, pirostetos hazak, zoldello reteken legelo juhnyajak, tehat ilyen az angliai taj. Londonban egybol raszalltunk a telefonra, de egyik szallas sem mukodott, amit itthon ajanlottak nekunk. Vegul valaki megszant minket es egy ismeroset ajanlotta, ahol ellakhatunk ingyen, ha segitunk a hazimunkaban. Miert ne. Fiatal hazaspar, negy honapos babaval, ket kutyaval, szuper lakasban. Hatalmas, modern konyha, kandallo, csillogo furdoszoba, faltol falig tukorrel, a TV-ben vagy tucatnyi csatorna. Kaptunk tejes teat es a kandallo mellett beszelgettunk. Maradhatunk par ejszakat, csak segitsunk egy kicsit. En elvallaltam a kutyasetaltatast, az Eva meg a takaritast. 1987. augusztus 4, kedd A Trafalgar Squaren kezdtunk, ott indul az utikonyv is. Sok galamb es az oket eteto turistak. Majd atsetaltunk a lovasrendorok laktanyajahoz. Szegeny orok ultek a lovon es el kellett viselniuk, hogy az osszes lokott turista oket fenykepezze. Persze en is. Aztan a parlament, ami gyonyoru.
Majd a Westmister Abbey, a koronazo tronszekkel es nehany hiresseg, koztuk Shakespeare siremlekevel. Kerengojeben rezdombormuveket lehet papirra satirozni, csak hat ezert is fizetni kell, ugyhogy nem tudtuk kiprobalni. Az apatsag utan megneztuk a Tate Galleryt, Picasso, Dali, Van Gogh, Kokoschka, Chagall festmenyek, csak kapkodtuk a fejunket. Vegul a Buckingham palota, majd a sok elmenytol feldobva metrozas haza. Spagettit kaptunk vacsorara. Olyan szivesen beszelgetnek a haziakkal, de alig ertem oket, egeszen ketsegbeestem. 1987. augusztus 5, szerda Reggel bevasaroltam a csaladnak, aztan levittem a kutyakat egy parkba. Azert jutottak nekem a szabad levegos programok, mert allergiam van a kutyaszorre, ami kint az utcan nem zavar, a lakasban viszont nagyon, igy igyekszem ott az alvason kivul minel kevesebb idot tolteni. Futkaroztam, jatszadoztam a kutyusokkal, kozben Eva porszivozott. A varosnezest ma a British Museumban kezdtuk, fantasztikus volt. Eloszor a gorog gyujtemenyt jartuk korbe, regi szobrok, dombormuvek, tobbek kozott az atheni Parhenonbol. Aztan az egyiptomi mumiak, a regi oragyujtemeny, a konyvkiallitas (a Magna Chartaval), kinai, indiai Buddha szobrok, lejartam a labam. Delutan mar csak a St. Paul Katedrálisra maradt ido, ami tele volt turistakkal es eleg furcsanak talaltam, hogy a templomon belul is volt ajandekbolt. Majd a BBC radiohoz mentunk, itthonrol kuldott oda egy lelkesz ismerosom par dolgot. Ekkor mar besotetedett, irany tehat a Soho, a mulatonegyed. Barok, diszkok, csillogo-villogo reklamok. A metron lattunk egy punk lanyt, szinte teljesen kopasz volt, csak a feje tetejen volt egy zold szinu tarej. Az allomasrol felhivtam a keresztapam, szuleimnek nem leven telefonja, csak nekik tudom jelezni, hogy meg elek. 1987. augusztus 6, csutortok Ma reggel is kutyasetaltatassal inditottunk, aztan boseges reggeli otthon. Egy otthoni baratom itteni ismerosevel volt ma randevunk, aki elvitt minket a Covent Gardenbe. A hiroshimai evfordulo emlekere mindenfele happeningek voltak ma itt, beszedek, zenekarok, bolhapiac. Delutan Evaval folytattunk London felfedezeset: Bank of England es a tozsde epulete. Hallottuk, hogy itt a brokerek a tozsde lepcsojen eszik a kis szendvicsuket, igy mi is ekkora idozitettuk az ebedet. Leultunk kozejuk es elohalasztuk az otthon keszitett szendvicseket, vigyorogva ettunk mi is a lepcson ucsorogve.
Tegnap a British Museum lepcsojen tettuk mindezt - ha mar ugyis mindig ugyanazt a szalamis k enyeret esszuk majd egy honapig, legalabb az ebed helyszineit valasszuk ki gondosan. A City utan megmasztuk a 311 lepcsos Monumentet egy kis panoramaert, aztan irany a Tower. Itt az egyenruhas beefeater eloszor nem akarta elfogadni a diakigazolvanyt, aztan ijedt arcunkat latva megis beengedett ingyen minket. Lefenykepeztettuk magunkat vele, mint minden jolnevelt turista. Atsetaltunk a Tower Bridge-n, es feloras gyaloglas utan megerkeztunk a London Dungeon-ba. Kerem, ne etessek a patkanyokat - fogadott minket a felirat, es kisse borsos belepo aran bejutottunk a kinzasok birodalmaba. A harom font leperkalasa nekunk eleve felert egy kinzassal. Megismerhettuk a kulonfele kinzasi es gyilkolasi modokat, eleg ravaszak es kegyetlenek voltak. Delutan felhivtam Lizt, a Dire Straits egyuttes fan club-janak titkarnojet, meglatogathatnam-e. Egy ideje kapok toluk hirleveleket, onnan volt meg a nev es a szam. Elegge meglepodott, de orult a varatlan magyar vendegnek, ugyhogy holnap bemehetunk hozza. Holtfaradtan kisetaltunk meg a St. Catherina Dockba, ahol nem a hajok erdekesek, hanem a Dickens Pub, remek sorrel. Majd ki a Victoria palyaudvarra, megjott a Nadi, innentol harmasban folytatjuk az utat. 1987. augusztus 7, pentek A kutyasetaltatas utan irany a Planetarium, ahol egy jo feloras eloadast neztunk meg, majd a Madame Tusseud panoptikum, nagyon tetszett. Uralkodok, politikusok, zeneszek, egyeb hiressegek viaszbabui toltik meg a termeket. A Csipkerozsika babu meg lelegzett is. A Beatles tagjai egy feher zongora korul, en is leutottem suttyomban egy billentyut, elmondhatom majd, hogy Paul McCartney-val jatszottam egy zongoran. Van egy terem, ahol elso latasra nem vilagos, ki babu es ki nem - van ugyanis par kakukktojas turistababu, fenykepezogeppel. Jo volt, hogy nem volt se uvegfal, se kordon, nyugodtan meg lehetett erinteni a figurakat. Beethoven egy zongoranal ult, amibol az o zeneje szolt, szoval az egesz nagyon otletesen van megcsinalva. Mielott kijottunk, a noi mosdoban talaltam egy polaroid fenykepezogepet. Nagy volt a kisertes, hogy megtartsuk, mindig is szerettem volna egyet. De kis toprenges utan leadtam a ruhatarban, bar elotte ellottunk par kepet emlekbe. Innen elmentunk a Dire Straits irodajaba, a Damage Managementhez, kaptunk Liztol egy rakas ajandekot: polokat, fotokat, stb. Nagy volt az orom. Aztan setalgattunk az Oxford Streeten, bamultuk a meregdraga boltok kirakatait, mennyi jo konyv es lemez, elkepeszto. Vacsora otthon, elmosogattunk, ujra bevetettuk magunkat a londoni ejszakai eletbe. A Kings Head pubba mentunk az Upper Streeten, este tizkor kezdodott a zene, egy zongorista es egy dobos jatszott, remek muzsikat. Mivel akkora tomeg volt, hogy nem fertunk be, a pub elott ucsorogtunk a jardaszegelyen, de nem voltunk ezzel egyedul. 1987. augusztus 8, szombat A szokasos reggeli teendok utan a Picadilly Circuson kezdtunk, ahol a Trocaderoban ket jopofa kiallitas is van. Egyreszt a Guiness World of Records, filmek, kepek, szemlelteto figurak megannyi vilagrekordol. Egyetlen magyar vonatkozasura bukkantunk csak, a legmagasabb inflacioju penzre, a pengore. A masik kiallitas a Light Fantastic, azaz a holografia vilaga. Lezerrel keszult kepek, amik csak bizonyos szogbol latszanak, nem lattunk meg ilyet. Egy alma annyira elethu volt, legszivesebben beleharaptam volna. Delutan elvonatoztunk Cambridge-be, ami egy egeszen elbuvolo hangulatu varos. Eloszor egy parkra bukkantunk, ahol az elenk zold gyepen egy rakas feher ruhas ficko krikettezett, micsoda angliai hangulat. Megneztunk nehany kolit is, hat nem egy Raday, az biztos. A kolik udvaran negyszogletes udvar gyonyoru gyeppel, kozepen szoborral. A legjobban a Kings College tetszett, akar egy palota. No es a kapolnaja... foleg amikor megszolalalt az orgona, egeszen beleborzongtam. A Cam folyon elragado kis hidacskak, a diakok es a turistak kis csonakokban elveztek a napsutest. Az egyik csonakban ifju hazaspar, szokas menyasszonyi ruhaban csonakazni egyet az eskuvo utan. Este hazigazdank, James remek vacsit csinalt, sult csirket es angol puddingot. Next part of the UK-Paris-Madrid tour Back to the Big Picture Guide Book Back to my home page Nagy-Britannia-Párizs-Madrid következo része Vissza a A Nagy Képes Utikönyv oldalra Vissza a nyitooldalra |
