Egyetemvárosok, katedrálisok és az edinburghi fesztivál

1987. augusztus 9, vasarnap

Reggel a tobbiek csak aludtak es aludtak, en meg untam magam, elindultam hat misere. Betertem az elso anglikan templomban es egy fekete papot lattam, eloszor kicsit meghokkentem, szokatlan volt. Nagy darab szakallas ficko, de szepen, lassan beszelt, eleg sokat megertettem belole es nagyon szepen predikalt. Otthon reggeli, bucsufotok, majd elindultunk Oxfordba. Itt ujra ismeros csaladhoz kuncsorogtunk be, Sandy es Peter, valamint az oteves kisfiuk, nagyon helyesek. Veluk beszelgetve telt a delutan, este pedig egy Brew House-ba vittek minket.

1987. augusztus 10, hetfo

Fenseges angol reggeli, toast vajjal, cornflake tejjel. Peter ellatott minket egy rakas utikonyvvel es terkeppel, igy indultunk neki. Eloszor Stratfordba mentunk, ahol megneztuk Shakespeare szulohazat, benne a bolcsojet. Volt egy tabla, hogy az elozo evben a kulonbozo orszagokbol hany latogato jart itt, a szocialista blokkot mi vezettuk 167 vendeggel. Volt, ahonnan csak egy turista jart errefele, Afganisztan. A sort az USA vezette, kb 25 ezer latogatoval. Megneztuk a folyoparton a szinhazat, majd futolepesben irany az allomas, tovabb Conventrybe. A szekesegyhaz szinte teljesen elpusztult a haboruban, romjaira egy egesz modern templomot epitettek, erdekes egyutt a ket stilus.

Eloszor azt hittem, hogy egy ilyen szupermodern epitmenyben nem erzem majd ugy, hogy templomban vagyok, de igen, van meghittsege. A modern szobrok ellenere fenseges, meltosagos a hangulat. Este vissza Oxfordba, sult babot kaptunk vacsorara.

1987. augusztus 11, kedd

Ma reggeli kozben hosszan beszelgettunk a hazigazdainkkal. Peter dan szarmazasu, sokaig egy kommunaban lakott, most szociologiat tanit, es a kommunakkal foglalkozik. Ilyen egy megkomolyodott hippi. Sandy uvegfesto, remek humora van, tanitgat nekunk uj szavakat, kedves egyeniseg. Peter delelott nyakaba ultette kisfiat es megmutatta nekunk a varost. Egy muzeumban regi szovjet plakatokat lattunk, majd nehany college-t neztunk meg. Nem vittunk ernyot, igy borig aztunk a hirtelen jott esoben, megiscsak Angliaban vagyunk. Este aztan bucsuzas, es felultunk a vonatra, ejjel Edinburghba utazunk.

1987. augusztus 12, szerda

Reggel hatkor a kalauz ebresztett minket, megerkeztunk Skociaba. Fazosan, almosan szalltunk le a vonatrol, de rogton feleledtunk, mikor meglattuk a rengeteg embert, a szines forgatagot.

Csak neztunk, mi tortenik. Kiderult, epp most zajlik az Edinburgh fesztival, igy onkentelenul is remekul idozitettuk az utazast. Egy kommunaban lakunk, rengeteg szoba van furabbnal fura alakokkal. Hihetetlen rumli, szottesek, poszterek, hangszerek mindenutt, ujabb es ujabb arcokat latunk. Harmunknak egy rozoga agy jutott, de kaptunk reggelire teat. Bementunk a varosba, hihetetlen a pezsges, minden utcan es teren tombol a fesztival. Kulonvaltunk a lanyokkal, mert nyilvan egy ilyen nap mindenkit mas erdekel, majd este talalkozunk. Mindenekelott felmasztam a Scott emlekmu tetejere, hogy felulrol vegyem szemugyre a varost, hol is vagyok. Gyonyoru a taj.

Aztan a Princess Street-en koszaltam, ahol egy hitterito szolitott meg, es egy pillanatra sem jott zavarba, hogy magyar vagyok, elohuzott a tarisznyajabol magyar nyelvu fuzeteket. Lattam egy csomo skot szoknyas dudast, buveszeket, kardnyeloket, pantomimeseket, tancosokat. Igazi fish and chips-t ettem, majd a var toveben pihentem meg, ahol egy hegedus es egy bogos klasszikus zenedarabokat jatszott. Delutan megneztem a varat, a skot kiralyok egykori lakhelyet, majd osszefutottunk a csajokkal. Egy skot tanchazba tertunk be, aztan elbucsuztunk Naditol, akinek csak eddig tartott a szabadsag, hazamegy, majd Evaval egy folk koncertre estunk be, orult jo hangulat volt.

1987. augusztus 13, csutortok

Aludtunk vagy tiz orat, reggeli, aztan irany a var. Lattuk Europa legregibb koronajat. Itt, Edinburghban deli egykor jelez egy agyu - az idegenvezeto szerint azert, mert igy olcsobb, mintha tizenkettot kellene loni, elvegre Skociaban vagyunk. Majd elsetaltunk a Nelson emlekmuhoz, ide is felmasztam, meg a tengert is latni, a kikotot, a kornyezo hegyeket. Vissza a forgatagba, hihetetlen mennyisegu skot dudas lepte el a varost.

Az egyik teren ot-hat kis korben folyt a musor. Ket fiatal srac kitalalta, tegyunk mi is ugy, mintha valami produkcio lenne. Egy tucat embert maguk kore gyujtottek es megkertek mindenkit, haromra kezdjunk ujjongani. Erre persze tobben odajottek, oket is beavattuk, es mar vagy harmincan kiabaltunk es raztuk az egnek emelt kezeinket. Es ez igy ment tovabb, halalra rohogtuk magunkat. Este koncerten voltunk, az Ossian jatszott skot nepzenet egy templomban, szep volt, aztan tizkor irany a szinhaz. Az Equust jatszottak, legkedvencebb szindarabomat, amit szinte szorol szora tudok, mert az egyetemi angol vizsgara ezt valasztottam kotelezo olvasmanynak. Legalabb most nem voltak megertesi gondok. Oriasi elmeny volt eredeti nyelven latni a darabot, bar be kell vallanom, hogy szerintem Galffi jobban jatszotta a Pesti Szinhazban a foszerepet.

1987. augusztus 14, pentek

Nagy alvas, aztan irany York. A kinezett vonatot ugy harom oraval kestuk le, de amikor a palyaudvarra ertunk, epp akkor indult a kovetkezo, nagy mazlink volt. Igy megy ez nekunk. Megneztuk a katedralist, csaszkaltunk a helyi setaloutcan, a Shambles-en, hallgattunk egy harfazo lanyt, aztan utazas tovabb Cardiffba. Itt ujra ismerosoknel lakunk, ketgyermekes kedves csalad, no meg ket macska, amikre itt is jo allergias lettem. Este egy csomot kerdeztek minket Magyarorszagrol, nagyon kivancsiak voltak, nem volt meg vendeguk a szocialista blokkbol.

1987. augusztus 15, szombat

Fenseges reggeli, rengeteg nyalanksag utan Herefordba mentunk. Megneztuk a katedralist, ami nem nyugozott le minket, annal inkabb egy XIII. szazadi terkep, ami azt mutatta, hogy is lattak az emberek akkor a foldet. A kozeppont Jeruzsalem, korulotte a babeli torony, Lot felesege, stb. A Dunat is felfedeztuk. Aztan a Wye folyo partjan setaltunk, csendes, romantikus hely.

Delutan vissza Cardiffba, ahol megneztuk a varat, sajnos csak kivulrol lehet korbejarni, aztan siettunk haza, mert a haziak barbecue partyt rendeztek a tiszteletunkre. A kertben egy jo nagy asztalt ultunk korul, a szomszedok is hivatalosak voltak a buliba. A ferj baranyhust sutott a grillen, a korites lencsepure, fott kukorica, majonez, paradicsom, fokhagyma es rizs, utana az elmaradhatatlan tejes tea.

1987. augusztus 16, vasarnap

Reggel jol belakmaroztunk, aztan elbucsuztunk a haziaktol, akik adtak utravalonak egy dobozt a muzlibol, amit annyira szerettunk nalunk. Bath volt a kovetkezo uticel, ahol a varos fo nevezetesseget a romai furdoket nem tudtuk megnezni, tul draga volt a belepo. Lattuk viszont a Pulteney Bridget, az utcaszeru hidat, tele kis uzletekkel. A varos tele van zoldello, viragos parkokkal, ahol egy csomoan kriketteznek, hagyon hangulatos. Meg a utcai lampak es a bankok is fel vannak viragozva. Majd megerkeztunk Winchesterbe, ket ejjelt itt toltunk, persze megint ingyen. Szimpatikus, gyermektelen, negyvenes hazaspar, elenk jottek az allomasra es kocsival hazahoztak kertvarosi hazukba. Nagyon ertelmesek, keso estig beszelgettunk veluk, es meg macskak sincsenek.

1987. augusztus 17, hetfo

Tunderi hazigazdank bevitt kocsival a varosba es utunkra bocsatott. Eloszor atutaztunk Salisburybe megnezni a gyonyoru katedralist, ennek a tornya a legmagasabb egesz Angliaban. A kerengoje tetszett a legjobban.

Majd Stonehenge, a hires titokzatos kovekkel. A turistaknak a kovek korul egy bekeritett resz, azon kivul pedig egy csomo birka legeleszett. Annyira angol a taj.

A belepot itt is megusztuk, nem is furfang aran. Majd vissza Winchesterbe, itt is korbeneztunk egy kicsit, mindenekelott Arthur kiraly kerekasztalat, meg Europa leghosszabb katedralisat. Itt fiatal kislanyok enekeltek epp a misen, le is ultunk egy kicsit hallgatni oket, edesek voltak. Este aztan fel akartuk hivni hazigazdankat, Grahamat, hogy akkor johet ertunk, amikor is rajottunk, hogy otthon hagytuk a telefonszamat. Semmire sem emlekeztunk. Se a csaladi nevere, se a cimere. Csak azt tudtuk, hogy nala van minden holmink. Evaval kerdoen neztunk egymasra mi legyen, es egy padon ucsorogve folyt a brainstorming. Vegul beugrott, hogy a varosi tanacson dolgozik. Meg is talaltuk az epuletet, este hetkor persze teljesen uresen. Csak egy bufeslanyt talaltunk, akinek felvazoltuk a helyzetet: egy fekete szakallas, Graham nevu fickot keresunk, itt dolgozik, landscape designer. A lany nem ismerte, de a hazi telefonkonyben azon az osztalyon csak egy Graham volt, igy megtudtuk a csaladi nevet, es ezzel mar a varosi telefonkonyvbol a szamat is. Graham vidaman kerdezte: No lanyok, hova menjek eletek? A katedralishoz? A palyaudvarra? Nem, feleltuk, a munkahelyeden vagyunk. Alig tudtunk kimagyarazkodni, de csak nevetett o is. Lesz ebbol meg itt pletyka.

1987. augusztus 18, kedd

Reggel meg kaptunk muzlit es piritost, majd a mindig mosolygos Graham kivitt kis Austinjan az allamasra minket. Winchesterbol Londonba vonatoztunk, onnan le Folkstonba, majd hajoval at a csatornan. Ragyogo napsutes volt, igy a fedelzeten ucsorogve elveztuk az utat. Utolso negyven penninket elvertuk egy fagyira.

Boulogneban kotottunk ki, onnan vonattal irany Parizs. Utlevelvizsgalat sehol. Este a naplementi fenyben lattuk meg ujra Parizst, felhivtuk Brigittet, aki kezsegesen ujra fogadott minket.


Next part of the UK-Paris-Madrid tour
Back to the Big Picture Guide Book
Back to my home page


Nagy-Britannia-Párizs-Madrid következo része
Vissza a A Nagy Képes Utikönyv oldalra
Vissza a nyitooldalra