A kalandos hazautazás

1987. augusztus 27, csutortok

Keves alvas utan kora reggel irany a magyar nagykovetseg. Ott rutinosan mutattak egy terkepet, hol kell fenykepet csinaltatnom, hol kell olasz es francia vizumot a hazauthoz. Jopar napba, de inkabb egy-ket hetbe fog mindez telni, Evanak haza kell utazni, mert lassan lejar a 30 napunk, en meg maradok a kovetseg koltsegere, amit otthon majd vissza kell fizetni. 40 ezer pesetat kapok kolcson a szallasra es a vonatjegyre. Ez valami elkepeszto osszegnek latszott, amit keptelen leszek torleszteni, de nem sok valasztasom volt. Eva maximum honap estig maradhat, ket napunk van hat, hogy mindent elintezzek, ha egyutt akarunk utazni. A konzul szerint lehetetlen. Rohantunk a gyorsfenykepezohoz, vissza a kovetsegre, ott kiallitottak a hazateresi engedelyt es adtak egy kis penzt. Rohanas az olasz kovetsegre, zarva. Tovabb a franciakhoz, ahol kozltek, fel kell hivniuk Budapestet, kaptam-e ott mar vizumot, es ha igen, harom het alatt potoljak. Harom het?! Oriasi krokodilkonnyeket produkaltam, igy megigertek, aznap fel otre kesz lesz. Kesz is lett. Kimentunk az allomasra, hogy megerdeklodjuk a vonatokat, kiderult, hogy Olaszorszag fele holnap nem is lesz majd vonat, csak NSZK-n keresztul. Kezd kilatastalan lenni az ugy. Raadasul kellene egy Interrail, kizart dolog, hogy a kovetseg penzebol utazzak haza, nem fogom tudni otthon visszafizetni. Az Interrail jegyekhez jar egy igazolas, ami alapjan kiallitanak egy masikat, ha elveszti az ember az eredetit. Az en igazolasom viszont nagy okosan az eredeti mellett volt, Eva pedig mar Becsben elajandekozta az ovet. A duplikat is nevre szol, es eleg rizikos mas nevere szolo jeggyel utazni, de ugy dontottem, megprobalom igy. De ehhez egy duplikatot kellene szerezni. A legjobb lenne egy magyar turistatol, az megerti az ilyesmit. Vegigjartunk egy par koleszt, hatha talalunk magyar hatizsakosokat, de sehol senki. Este Sandra elvitt minket egy etterembe, hogy jobb kedvunk legyen, pedig o is eleg csoro. Hallottuk tegnap este, amikor telefonalt, hogy penzt kert kolcson valakitol a lakberre, nem mennek igazan jol az enekorak, amibol el. Panaszkodott, hogy valoszinuleg kikoltoztetik, es nem tudja, hova menjen.

1987. augusztus 28, pentek - augusztus 31, hetfo

Par oras alvas utan az utolso energiankat is osszeszedve ujra nyakunkba vettuk a varost. A konzultol kaptunk meg penzt, majd vizumszerzes az NSZK kovetsegen, ujabb kis szineszi jatekkal, par ora alatt. Ki az allomasra, kerestunk magyarokat, de nem talaltunk. Vissza haza a hatizsakokert, Sandratol pedig kis csomagot kaptunk: kajat, csokit az utra es egy toledoi fulbevalot! Kerdezte ugyanis, mit sajnalok a legjobban a taskambol es a fulbevalot emlitettem, no meg a fotokat, ami a fenykepezogepben van. A Szmena gep meg csak-csak potolhato, csak a benne levo film nem. Ezt nem tudta nekem Sandra beszerezni, de egy fulbevalot igen, van toledoi ajandekbolt Madridban, onnan szerezte, elkepeszto egy no. Mosolyogva tette hozza, hogy nem akarja, hogy rossz emlekem legyen Madridrol, azert tette. Az allomason kiderult, megis van ejjel Olaszorszag fele vonat, NSZK fele viszont nem adnak mar ki aznap jegyet. Ket valasztasunk volt: menjunk NSZK fele jegy nelkul vagy Olaszorszag fele vizum nelkul. Legyen az elozo. Ugysem birnam raszanni magam jegyvasarlasra ennyi penzert. Ultunk letorten es vartuk a csodat, ami hamarosan be is kovetkezett. Egy csomo vidam dan telepedett le mellenk, es kerdeztek, mi a gond. Ram volt irva, hogy valami nem stimmel. Eloadtam a tortenetet, es az egyik dan lany megszant, mondvan, majd o megcsinalja nekem az o Interrail duplikatjat. Volt egy orank a nagy hadmuveletre. Eloszor is neki be kellett jelenteni egy rendorsegen, hogy kiraboltak (egesz jol szineszkedett), kapott errol jegyzokonyvet es a jegyzokonyv, valamint a duplikat benyujtasaval egy uj Interrail igazolvanyt. Ujjaszuletve, Ulla Bredal neven szalltam fel a vonatra. Sajnos nem a kozvetlenul Parizsba indulora, mert arra fogyott el a jegy, hanem egy helyi rem lassu szemelyre, ami csak a hatarig vitt. A danokkal egyutt utaztunk, a kalauz meg is lepodott, hogy ket Ulla Bredal van a fulkeben, de aztan tultette ezen magat. A spanyol-francia hataron megismerkedtunk egy dan fiuval, Klaus, aki egeszen lepattant allapotban volt, ot Marokkoban raboltak ki. Neki megmaradt a jegye es az utlevele, a nagy hatizsakjat vittek el, igy egy szal poloban, etlen-szomjan tartott hazafele. Parizsig egyutt utaztunk, es megvendegeltuk az otthonrol hozott szalamibol, ami pontosan egy honapja utazott velunk a hatizsakunkban, gondosan beosztva naprol napra, es meg mindig eheto volt. Egy csomo mas dant is felfedeztunk, probaltam koztuk elvegyulni, csak nem volt eleg szoke a hajam...Parizsban at kellett trappolnunk a fel varoson a masik palyaudvara, onnan ment tovabb vonat Strasbourgba. Reggel hatra ertunk oda, delben indult tovabb vonat Becsbe, addig felajultan hevertem a palyaudvaron, hihetetlen almosak voltunk. A hataron rem necces volt a helyzet, amikor egyszerre jott a hataror es a jegyellenor. Az egyiknek atadtam az Ulla nevre szolo Interrailt, a masiknak a sajat nevemre szolo kovetsegi papirokat utlevel helyett. Ott alltak egymas mellett, de szerencsere nem kukucskaltak egymas irataiba, de en ket pillanat alatt leizzadtam, az biztos. Becsig csak mi voltunk a fulkeben, aludtunk, mint a bunda. Estel tizre erkeztunk a Westbahnhofra, ott osszefutottunk egy magyarrral, Gabor, muegyemista. Kiderult, hogy Pest fele csak reggel tizkor megy vonat a Sudbahnhofrol, volt hat 12 orank, penzunk viszont egy szal sem. Igy egesz egyszeruen atgyalogoltunk a varoson, ropke negy ora alatt, jonehany pihenovel a hatizsakok miatt. Az osztrak reszen nem is volt gond, Hegyeshalomhoz erven viszont rajottem, hogy megint kinos a helyzet. A magyar reszre ugyanis nem ervenyes az Interrail, arra kulon jegyet valtottunk annak idejen, es mindkettonke az en ellopott taskamban volt. De ezt is megoldottuk. Volt ugye egy dan Interrailunk, az ervenyes nalunk is, Eva kiadta hat magat dannak. Nekem meg ott voltak a rendorsegi iratok, hogy teljesen kiraboltak, csak meg kellett hatni az ellenort. Sikerult. Pestre erve aztan egymas nyakaba borulva gratulaltunk magunknak, hogy minden nehezseg ellenere sikeresen hazaertunk, nem kis kaland volt.

Utoirat:

Minden nehezseg ellenere az eloirt 30 napon belul hazaertunk. A madridi konzulatoson kapott penzt - mivel nem hasznaltam fel - egyszeruen visszafizettem a kovetsegnek. Kozel egy evvel kesobb, 1988. majusaban egy levelet kaptam, hogy a budapesti konzuli foosztalyon atvehetem az ellopott taskamat. A mai napig nem tudom, hogy talaltak meg, es hogy jutott Budapestre. Az utlevel, a furdoruha es a minimalis keszpenz hianyzott belole. Megkerultek viszont az igazi kincsek: a naplom (kulonben ezt nem tudtam volna megirni), a toledoi fulbevalo (amibol most ketto van), es a Szmena 8 fenykepezogep (amibol most szinten ketto van, mert hazajovetelem utan vettem egy ujat). A filmet elvittem elohivni, semmi baja nem lett. A gepet latva nyilvan azt hittek a tolvajok, gyerekjatek. Az ismeretleneknek ezuton is koszonom, hogy mindez visszajutott hozzam.

Vissza a A Nagy Képes Utikönyv oldalra
Vissza a nyitooldalra