Hogy használjuk a mandit?2002. június 6. 4.20-kor megszólalt a közeli mecset müezzinje, majd jó félórán keresztül hangosan kántáltak a hívők, nem sok alvás volt. A reggeli után a Dieng Plateau-ra hajtottunk, itt található Java legrégebbi hindu temploma. A 8-9. sz. magasságából származó kis robosztus templomokon meglátszik az idő, de nagyon hangulatosak kopottas színeikkel. A templomok környékén kénes forró víz tör fel a földből, sétáltunk egy kicsit a kietlen vidéken a bugyborékoló tócsák között, elég furcsa egy táj. Két tó is van a környéken, a Telaga Warna (a kéntől egészen hihetetlen türkizkék színe van) és a Telaga Pengilon, ez utóbbi partján fogyasztottuk el az ebédünket. Délután napsütötte, teraszos rizsföldeken sétáltunk, igencsak fotógén látvány. Este nagyon jót beszélgettem egy francia lánnyal, csodálkoztam is, még soha nem értettem ilyen jól szót egy franciával. De aztán kiderült, hogy a leányzó anyukája orosz, így mindjárt világos volt, miért pendülünk egy húron. Ő 25 éves és az angol barátjával utazgat. Rajtuk és rajtunk kívül még egy pár van, a ducik, ezen kívül három öregúr és öt 30-as, 40-es szóló csaj. Egyelőre nem túl izgalmas a csoport, igazán csak ez a francia-orosz lány, Helen szimpatikus a csapatból. 2002. június 7. Ma lényegében egész nap csak utaztunk, a Tawangmanggu vízeséshez. Útközben egy érdekes megállónk volt, Soloban, ahol megnéztük a hercegi palotát. Maga a vízesés nem túl izgalmas, de testmozgásnak jó volt, hogy megmásztunk egy rakás lépcsőt. A szállóban annyira apró fürdőszoba van, hogy a WC csészén kívül csak egy falra erősített zuhany van, zuhanytálca nélkül. Indonéziában egyébként is ritka a kád meg a mosdó. Legtöbbször egy nagy tartálynyi hidegvíz van (a "mandi"), melyből műanyag merőedénnyel kell magunkra locsolni a vizet. A mandiba nem szabad belemászni, hiszen mindenki ebből meríti a vizet. A WC öblítéshez és a hátsó felünk mosásához is ebből kell vizet venni, hiszen nincs se WC lehúzó, se WC papír. A popsit bal kézzel kell mosni, míg az evéshez a jobb kezet használják. A fentiekből következően a WC-fürdőszoba állandóan úszik, jó játék gyerekeknek és párocskáknak. A kövér pár, Steve meg én kimentünk a faluba vacsorázni, grillen sült húst (sate ayam), imádom. Aztán megnéztük az Anglia-Argentína mérkőzést, szerencsére győztek az angolok 1:0-ra, volt öröm. Egy csoportbéli csajszinak ma van a szülinapja és együtt ünnepeljük kettőnként - egyszercsak megjelent két hatalmas torta, remekül néztek ki. Az enyémet olyan gyorsan és precízen szeleteltem fel, hogy egy útitárs rá is kérdezett, vajon sebész vagyok-e. Ajándékba egy bábot is vett a csoport, nagyon örültem neki, mert mióta láttam első nap a bábjátékot, nagy kísértést éreztem, hogy vegyek egyet. A báb a Ramayana meséből Hanuman figurája, gyönyörű darab. 2002. június 8. Reggeli után gyalog indultunk útnak, Java legerotikusabb templomához, a Candi Sukuh szentélyhez. Jó háromórás volt az út, végig meredek emelkedőkön, jól megmozgattuk magunkat. A rizsültetvények ragyogtak a napfényben, a teherhordó asszonyok óriási fűcsomókat cipeltek a hátukon, így fotótémában nem volt hiány.
A 15. században épült templom inkább egy maja piramisra emlékeztet, mint egy buddhista sztúpára. Az erotikát két méretes faragott pénisz képviselte, ezt még a kényesebb látogatók is kibírták pirulás nélkül. Este Blitarban szálltunk meg. A csoport nagy része egy elegánsabb étterembe ment, de öten, a vállalkozóbb szelleműek kipróbáltunk egy jellegzetes indonéz étkezési formát, a padang-ot. A padang éttermekben minden vendég kap egy adag rizst és az asztalokon kis tálcákban sorakoznak a meglehetősen fűszeres fogások. Mindenki aszerint fizet, hány kis tálcát kezd meg (ha megeszi, ha nem, ki kell fizetni a megkezdett tálkákat). Volt a mi asztalunkon is vagy 15 fogás, olyan erősek, hogy alig kaptunk levegőt. Szinte mindent végigkóstoltunk, és üdítővel együtt is csak 15 ezer rúpia volt (kevesebb, mint 2 dollár). A kényesebb gyomrúak azért jó, ha tudják, hogy az étterem jellegéből adódóan ritkán friss az étel, sokszor egész nap az asztalon áll a tálka, mire valaki megeszi. No és csak kézzel lehet enni, evőeszközt nem használnak, sör és egyéb alkohol nincs, csak üdítő. 2002. június 9. Ma reggel a Panataran templom-együttes volt az első állomásunk, melyet 1197-ben kezdtek építeni és jó 250 évig tartott, míg elkészült. Az építmény nem túl nagy, de nagyon díszes és remekül mutat az élénkzöld rizsföldek között. Alig tudtuk átverekedni magunkat az iskoláscsoportokon, akik mind velünk akartak fényképezkedni. Különösen Steve volt népszerű, aki a fejére színes vietnami kendőt csavart napszúrás ellen, kényes bőrű angol nyakára másik kendőt kötött, és a szafari-zöld színű ingét és sortját még egy napszemüveg egészítette ki.
A templomhoz egy kis medence is tartozik, melynek a vizét az arcunkra paskolva örökre fiatalok maradhatunk. Így pár nappal a 36. szülinapom után úgy gondoltam, nem árt ezt is bebiztosítani. Továbbutazva Malang városában álltunk meg ebédelni, ahol jót bóklásztunk a madárpiacon. Ilyen minden városban van, és igazán remek terep fotózgatni. Némelyik madár annyira természetellenes színű volt, hogy kezd gyanús lenni, nem festik-e őket. Indonéziában a tökéletes férfi egyik ismérve, hogy legyen madara, méghozzá minél szebb, ezért is van akkora divatja a madárpiacoknak. A többi ismérv is valamiféle tulajdonlásról szól: legyen kalapja, tőre, és már nem is emlékszem a többire. Ehhez képest a tökéletes nő öt ismérve, hogy adjon tiszta ruhát az urának, főzzön finom ételeket, szüljön gyerekeket, minden körülmények között mosolyogjon és folyamatosan tegye boldoggá az urát. Szégyen szemre egy McDonalds-ban ebédeltünk, aztán interneteztem egy kicsit a postán, fél óra 1000 rúpia. Délután utazás, kora este érkeztünk meg a Bromo vulkánhoz, ahol egy igen hangulatos hegyi panzióban lakunk, közvetlenül a vulkán peremén. Lava View Hotel, egy szoba 115 ezer rúpiába kerül. A vacsora alatt egy gitáros szívet szaggató régi számokat énekelt - Tom Jones, Paul Simon sikerszámokat. Kint az ég teleszórva csillagokkal, igazán romantikus volt a hangulat. Holnap hajnalban megmásszuk a 2392 méter magas vulkánt, alig várom a fél négyes ébresztőt. Next part of Java and Bali Back to the Big Picture Guide Book Back to the frontpage Java és Bali következő része Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra Vissza a nyitóoldalra |
