Nagyon jó a víz, meleg, tiszta és balzsamos, annyira jólesett megmártózni benne. Steve addig hideg sört kortyolgatva izgult az Argentína-Svédország mérkőzést bámulva.

A strandolás után megadtam magam egy helyi asszonyság hosszú rábeszélésének, és alávetettem magam egy masszázsnak. Istenem, hogy milyen finom volt. Az asszonyok a strandon lődörögnek kis olajos üvegcséikkel és potom áron kínálják a masszázst: egy óra 25 rúpia, azaz alig három dollár. A kislábujjamtól a fejem búbjáig minden porcikámat átmasszírozta, finom illatú olajjal. Steve is előkerült, és talált a városban egy üzletet, ahol remek helyi faragványok vannak nem túl drágán. Ő imádja a primitív szobrokat és amióta ismerem, én is rákaptam a gyűjtésükre. Vett nekem is egy helyes darabot, kellemes meglepetés volt. Naplementekor sétáltunk egy jót a tengerparton, mint a romantikus filmekben szoktak. Zuhany, aztán indultunk vacsorázni. A szimpatikus francia lány-angol fiú párossal úgy döntöttünk, most nem csatlakozunk a csoporthoz, négyesben tértünk be egy étterembe, és igazán kellemes kis esténk volt, jókat vihorásztunk, melybe a helyi pálinka, az arak fogyasztása is besegített.

Bali első látásra rendkívül szimpatikus egy hely. Hihetetlen nyugodt, laza, mosolygós a hangulat, és mintha mindenki mindenhol ünnepelne. Rengeteg templom van, tulajdonképpen több a templom, mint a lakás, ugyanis minden lakóházhoz tartozik templom, de van egy csomó plusz templom: a falut védelmező szentnek emelt templom (pura desa), a falu alapítójának szentelt templom (pura puseh), a halottaknak emelt templom (pura dalem). De sokszor külön szentélyt emelnek a jó termésért, a vízért, a veszélyes útkereszteződésekben a balesetek elkerüléséért, családi ősöknek, stb. No nem kell nagy épületekre gondolni, csak kis szentélyekre vagy szentélycsoportokra. A szentélycsoportok mindig hagyományos alaprajz szerint épülnek: főbejárat, torony a figyelmeztető dobbal, nyitott pavilonok, kapu a belső udvarra őrzésért felelős szobrokkal, ez utóbbi mögött mindig egy alacsony fal áll (ha mégis átjutna a kapun egy rossz szellem, az nekimegy a falnak, mivel a szellemek nem tudnak élesen kanyarodni). Ezen kívül 3 és 11 tetős szentélyek, a falu alapítójának szentelt épület és több nyitott pavilon, hogy az istenek onnan tudják nézni a ceremóniákat, illetve ahova a felajánlásokat lehet elhelyezni. Mivel Bali népe elég profi a rizstermelésben, no meg az egyébként is egy meglehetősen ciklikus folyamat, elég sok idejük marad ünneplésekre és ezt maximálisan ki is használják. Mintha mindig minden faluban épp történne valami: esküvő, temetés, a falu alapítójának vagy védőszentjének ünnepe, kakasviadal, stb. Balin az élet minden szakasza tele van színes rituálékkal a terhességtől a születésen át a bonyolult házassági ceremóniáig és a hamvasztásig. A falusi ünnepeket a főtéren (alun alun) tartják, míg a családi eseményeket a házak udvarán. A legnagyobb ceremónia a hamvasztás, erre sokszor évekig készülnek. Balin az volt a legfőbb élményem, hogy rengeteg energiát szentelnek a helyiek olyan alkotások készítésére, amely csak pillanatnyi - kókuszlevelekből hajtogatott tálkákba rizst, füstölőt, virágszirmokat helyeznek, és ezeknek tucatjait teszik naponta a rengeteg szobor elé áldozatul. A virágszirmokból fantasztikus kompozíciók készülnek az üzletek bejárata elé is. Hamvasztáskor ezekből a kis ajándékkosarakból egész toronymagasságnyi készül, többnapi hajtogatással, majd az egészet elégeti a halottakkal együtt. A mi szemünkben ez rettentő időpazarlás, de ők valószínűleg ugyanolyan értetlenül néznének rám, ha besétálnának egy nap az irodámba és megnéznék, mivel foglalkozom egész nap.