Inle tó2006. december 6, szerda Ma is korán, hatkor csengett a vekker, mert hosszú buszozás várt ránk - jó 12 órás zötyögés utatlan utakon az Inle tó felé. Ez alatt úgy 320 km-t tettünk meg, azaz nem hoztunk világbajnok átlagsebességet, de nem csoda - elképesztő kátyús volt az út, már ahol lehetett útról beszélni, és egyszer egy felfordult teherautó is hátráltatott a haladásban. A port egész nap csak nyeltük, mostanra mindenki torokfájós és köhög. Az út menti fák leveleit szürke porréteg fedte, nem is értem, hogy élik túl ezt a környéket.
Érdekes egyébként, hogy bár a jobb oldalon közlekednek, az autók jobbkormányosak - az átállás ugyan már 1969-ben megtörtént, a sofőrök még nem barátkoztak meg az új autókkal, továbbra is ragaszkodnak a jobboldali kormányhoz. Mivel így nem látnak előzni, egész kis jelrendszert dolgoztak ki, hogy az előttük-utánuk jövő autóknak milyen villogásokkal jelzik, szabad-e a pálya. Alig álltam a lábamon, mire megérkeztünk az Inle tóhoz - és nem hittem a fülemnek, mikor Zaw közölte, hogy a sofőr rögtön indul is vissza Baganba. Most csúcsszezon van és holnap is dolga lesz, így visszafele is lenyomja a 12 órát. És mit szól ehhez a szakszervezet?! 2006. december 7, csütörtök Három négyszemélyes hajóval indultunk neki felfedezni a tavat és környékét. Elképesztően szép volt a táj és óriási szerencsém volt a fényekkel. Nem tudom, hogy ez itt mindig ilyen szép-e, de nem győztem lelkendezni, milyen gyönyörű tiszták a fények, színek. Pont az ellentéte a pár héttel ezelőtti kínai utazásnak.
Ragyogó napsütés, azúrkék tó, zöldellő hegyek, pálmakunyhók, integető gyerekek, hálójukat kivető halászok - mintha megrendezték volna nekünk a tökéletes fotókat. Egyszerűen minden klappolt.
Megnéztünk néhány szövőműhelyt, piacokat, templomokat és egy cölöpökre épült kunyhóban ebédeltünk.
Az utolsó megállónk egy régi kolostor volt, ahol az unatkozó szervezetesek betanítottak néhány macskát karikákon átugrálni, nagyon édesek volta a kis mini cirkuszi oroszlánok.
Este engedvén a közakaratnak nyugati kaját vacsoráztam, pizzát és csokis-epres-banános palacsintát, alig bírtam legyűrni, akkora adag volt. A tökéletes nap egyetlen apró bakija az volt, hogy nem talált rám a Mikulás, talán mert errefele nincsenek kémények. 2006. december 8, péntek A tegnapi torkoskodásnak meglett az eredménye, büntetésből egész délelőtt a sarokban térdepeltem, átkarolva a WC csészét. Amikor kicsit összeszedtem magam, kibotorkáltam a piacra, szerencsére a pénteki vándorpiac most pont a mi falunkban van (Nyaungshwe), vásárolgattam és fotóztam, ez mindig jó gyógyír.
Délutánra úgy-ahogy összeszedtem magam és két útitárssal kibéreltünk egy hajót, hogy menjünk még egy kört ezen az elvarázsolt tavon. Becéloztunk egy másfél órányira levő falut, Indeint, amely a növényzet által félig benőtt számtalan sztúpájáról nevezetes. Valóban mesebeli látványt nyújtottak ezek a félig enyészetnek indult templomok, melyeket szerencsére elkerült az országon végigsöprő felújítási láz.
2006. december 9, szombat Reggel elhagytuk e csodaszép helyet, búcsút intettünk a szálloda barátságos személyzetének és az Air Bagan járatával visszarepültünk Yangonba. A kissé hűvösebb tó menti klíma után itt újra 30 fok fogadott minket, és érkezés után az egész csapat kitódult a Scott piacra. Mivel a legtöbben holnap indulnak haza, eluralkodott a társaságon a vásárlási láz, én is vettem néhány teljesen haszontalan, ám szép és olcsó ezt-azt. Utána internet. A "törzshelyemen" nem működött a hotmail, de a közeli több emeletes állami áruházban (ahol rajtam kívül egy lélek nem volt, csak a személyzet) sikerült az ügyes kezű számítógép-kezelőnek áttörni a tűzfalat. Kicsit ironikus volt, hogy pont az állami internet kávéházban sikerült kijátszani az állami tiltást. Este búcsúvacsora, ugyanott, a Golden Duck-ban, ahol első este is vacsoráztunk. Egészen elszorult a torkom, mikor elbúcsúztam Zaw-tól és a csapattól. Nagyon kedves kis társaság volt, Zaw-t pedig különösen megszerettem, legszívesebben hazazsuppolnám öcsikének. Egy bájos, okos, kedves kis 24 éves kölyök, olyan kis imádnivaló. No és az egész országot a szívembe zártam, akárcsak Laoszt és Vietnámot, annyira kedvesek, csendesek, békések itt a népek. Soha egy hangos szó, ökölrázás, nyafogás - csak kedves mosoly, őszinte tekintet, udvariasság. Egyszerűen röpdös az ember lelke, mikor itt van.. Next part of Burma Back to the Big Picture Guide Book Back to the frontpage Burma következő része Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra Vissza a nyitóoldalra |
