Salsa-órák Santiagóban2002. január 7, hétfő Reggel első megállónk a Playa de las Colorados volt, ahol 1956-ben Castro és 82 társa kikötött a Grandma hajóval Mexikóból átkelve, hogy megdöntsék Batista uralmát. Az eredetileg 25 fős hajóval a tervezettnél tovább tartott az út, és mivel csak egyirányú adóvevőjük volt, erről nem tudták értesíteni a parton várókat. A hajó így pár nappal később és egész máshol futott be, mint ahogy tervezték, de a Kubában beszervezett tagok kirobbantottak egy kisebb felkelést. Így mire megérkezett a Grandma, Batista már tudott a forradalomról és a érkezéskor megölte Castro legtöbb társát. Csak néhányuknak sikerült felmenekülni a hegyekbe, ahol pár napja láttuk barakkjaikat. Innen egy természetvédelmi parkba mentünk, El Guafe Nacional Park, ahol régi indián emlékek és szép ritka madarak vannak, kellemeset sétáltunk. Gyönyörű úton hajtottunk Santiago felé, az útikönyv szerint türkizkék tengert és szikrázó arany homokot kellett volna látnunk, de csúnyán beborult az ég. Megálltunk ugyan egy strandon és páran fürödtek is, de én nem kívántam meg. Inkább szép kagylókat és korallokat gyűjtöttünk Steve-vel a parton sétálva, amelyeket aztán szépen visszarakosgattunk a helyükre, sajnos nem szép dolog hazavinni őket. Sötétedés után érkeztünk meg Santiago-ba, ahol a szokásos koktél mellett egy élő zenekar is fogadott minket.
Újra egy privát étteremben vacsoráztunk, ahol finom volt minden, csak rettentő lassú a kiszolgálás. Marc ilyenkor pincérként is helytáll, felveszi a rendelést, kihordja az ételt, összeállítja a számlát, abszolút sokoldalú vezetőnk. Ráadásul nagyon élvezetesen mesél, irtó kedves a helyiekkel, mindenhol sok puszival fogadják, okos, tájékozott, figyelmes, még ilyen jó csoportkísérővel nem is találkoztam, szerencsénk van. 2002. január 8, kedd Reggel buszos városnézés Santiagoban. A Moncada Barrack-nál kezdtünk, melyet 1953-ban Castro és 118 diák sikertelenül próbált bevenni (ezután börtönbe került, majd Mexikóba száműzték, innen tért vissza a Grandmaval). Két dolog szinte minden kubai városban van: a Casa de la Trova, a zenészek törzshelye és egy Plaza de la Revolucion, a főtér valami kommunista emlékművel. Santiago sem kivétel, itt is van egy főtér óriási lovasszoborral, melyet a függetlenségért harcoló hősök emlékére emeltek. Megnéztük a temetőt is, itt nyugszik Kuba hőse és legfontosabb költője, José Marti, valamint a Bacardi család több tagja is. Ezután áthajtottunk a helyi Beverly Hills-en, a gazdagok negyedén, ahol csodálatos villák állnak, mely közül messze a legszebb a Bacardi család palotája. Sok villa ma is magántulajdon, mert itt az állam csak azok házát államosította, akik elhagyták az országot. Az ő villájukból úttörőház, iskola, állami intézmény lett. Azok, akiknek nincs öröklött tulajdonuk, az államtól kapnak lakást. Ezért a családfő fizetése 10%-át fizeti be minden hónapban az államkasszába (6% a lakásért, 4% a bútorért), és 20 év múlva a család tulajdona lesz a lakás. Ez egyfajta záloghitel, ahol a lakás értéke nem a piaci kereslettől, hanem a tulajdonos fizetésétől függ. A lakótelepek nagyon siralmas állapotban vannak, de a helyiek ezt is megmutatták, nem szégyelltek oda is elvinni minket. Láttuk azt a városrészt is, ahonnan a Buena Vista tagjai származnak (Tivoli), szintén szegény negyed, de nem olyan siralmas, mint a lakótelepek környéke, itt családi házak vannak.
A belvárosban láttuk azt a Casa de la Trovát, ahol a legendás zenekar is játszott, itt ma is egész nap szólt a zene. Délután szabad program, Steve borotválkozni ment, én meg ahogy azt Tibetben is megszoktuk, közben nyugodtan fotózgattam a borbélyüzletet. Nem fogta ki a legjobb mestert, néhol egész szőrös maradt az arca, párszor meg is vágták, de így sikerült. A végén hintőporral szórták be az arcát, szegény úgy nézett ki, mint egy bohóc. Nézelődtünk az üzletekben, ami nagy élmény Kubában. Mivel áru nincs sok, a polcokon a legkülönfélébb összeállítású termékek sorakoznak egymás mellett: TV, mosópor, biciklialkatrész, szőnyegek. A legbizarrabb az az üzlet volt, aminek egyik felében fodrászat, a másik felében használt-tv kereskedés folyt. Pesoért egyébként alig lehet bármit is venni: kizárólag a Kubában készült árucikkeket, néhány utcai árusnál pizzát és fagyit, egyébként minden dollárért van. A fizetések 120 pesonál kezdődnek, ami 6 dollár, de egy szappan például fél-egy dollár. A ma délelőtt kalauzoló idegenvezetőnk több idegennyelvtudással, egyetemi végzettséggel 250 pesot keres havonta, jobbára a borravalókból él. Az alapvető élelmiszerekhez azért mindenki hozzájut, mivel azokat jegyre adják. Itt, Santiagóban egyébként a prostitúció is virágzik. A bárok teraszán állandóan látni középkorú német és olasz turistákat fiatal kubai lányokkal. Szerencsére legalább itt nem gyerekkorú lányokról van szó, mint Ázsiában, hanem valóban bombázó 18-20 éves lányokról. Egy menet 20 dollár, de sokszor ártatlanabb a kapcsolat: a lányok csak szeretnének bejutni azokra a szórakozóhelyekre, ahol 5-20 dollár a belépő és táncolni egy kicsit, a pasik meg szívesen mutatkoznak a csinos fekete lányokkal, csak erről szól az este. Késő délután visszamentünk a szállóba, mert Marc egy salsa-tanárt szervezett nekünk, hogy felkészüljünk az estére, hiszen Santiagóban a legpezsgőbb a zenei élet. Másfél órás oktatásért 10 dollárt fizettünk fejenként, elég borsos ár, de profi táncos oktatóink voltak. Én ugyan majd egy évig tanultam otthon salsát, de Steve kedvéért én is beálltam a sorba. Vacsora egy illegális étteremben (rák, marhasült, karamellpuding, egyéb ínyencségek), majd belevetettük magunkat az éjszakába.
A Casa de la Trova tömve volt, így az Artex nevű kerthelységben kötöttünk ki, ahol remek muzsika szólt és a társaság boldogan gyakorolta a frissen tanult salsa-lépéseket. 2002. január 9, szerda Reggeli után megnéztük Santiago egyik fő nevezetességét, a Castillo de San Pedro del Morro nevű spanyol várat 1587-ből, amely a kalóztámadások kivédésére épült. Remek állapotban van a vár és csodálatos kilátás nyílt az öbölre. Aztán ki a reptérre és visszarepültünk Havannába. Ott buszra szálltunk és az ország nyugati részébe, a dohányföldekre buszoztunk. Vinalesben, helyes kis faházakban lakunk, a Hotel Horizontesben. Lankás dombok, kávé-, jukka- és dohányültetvények, barlangok vidéke ez, ahol két napot gyalogolunk majd az utazás befejezéseként.
Este igencsak jól fogyott a rum és dalra fakadt a társaság. Mindenkinek szólózni is kellett, én megint a Tavaszi szél vizet áraszt népdalt énekeltem, mint pár hete Afrikában, legalább ott gyakoroltam. A többiek rejtélyes módon nem hozzám, hanem Steve-hez fordultak, fordítsa le, aki nem jött zavarba: Amikor elvette az állam a traktoromat. kezdett neki, de itt röhögésbe fulladt. Fantasztikus hangulat volt, órákig dalolásztunk. 2002. január 10, csütörtök Gyönyörű vidéken gyalogoltunk egész nap, tényleg csodálatos a táj, láttunk dohányültetvényeket, magányos farmerházakat, ahova időnként behívtak minket a kedves házigazdák, hogy megkínáljanak rummal, kávéval.
Délután olvasgattam az úszómedence mellett, végre igazi ragyogó nyári idő van. Van itt egy-két amerikai, akiknek pedig nem szabadna Kubában nyaralgatni. Az amerikai kormány az embargó keretében azt is megtiltotta, hogy állampolgárai pénzt költsenek Kubában, így effektíve a turizmus is tiltólistára került. Az USA-ban nem is lehet repülőjegyet venni, vagy szállást foglalni Kubába, de azért jó páran jönnek harmadik országon (főleg Kanada és Mexikó) keresztül. 2001-ben egy amerikai szervezet becslése szerint 160,000 amerikai turista járt itt, a tavalyi szám duplája. A kubai hatóságok sem szúrnak ki az idelátogató jenkikkel, útlevelüket nem pecsételik le, csak a vízumlapot. A Clinton által aláírt 1996-os Helms-Burton Bill értelmében akár 50,000 dolláros büntetés vagy 10 éves börtön is sújthatja az idelátogatókat, de a gyakorlatban ezeket ritkán alkalmazzák. Az elmúlt években kb. tizen kerültek börtönbe, de ők nem egyéni turisták, hanem utazásszervezők voltak. Azért furcsa, hogy a szabadságra oly kényes Amerika megtiltja állampolgárainak, hova nem mehetnek. Ez is csak egy az olyan rendelkezések közül, ami felett igencsak eljárt az idő. Next part of Cuba Back to the Big Picture Guide Book Back to the frontpage Kuba következő része Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra Vissza a nyitóoldalra |
