Áthajtottunk a csatorna alatti alagúton - Afrikából Ázsiába. A Sinai félszigeten, a St Katalin kolostor közelében van a szállásunk. Sajnos a kolostor holnap pont zárva lesz, pedig híres egy hely, itt van az egykori égő csipkebokor. De ha azt nem is látjuk, a Sinai hegy tetejére felzarándokolunk majd, méghozzá napfelkeltét nézni. Vacsora előtt átmentünk egy beduin családhoz, akikkel Sam jóba van, mert korábban ő is errefele dolgozott. Az itt elő fabaliyya népcsoport lányait tartják az egyiptomi férfiak a legszebbnek, mivel a törzs részben macedón származású, így az európai vonások keverednek a szép arab bőrszínnel. A család nagyon kedvesen, teával és sütivel várt minket és valóban nagyon helyesek voltak a lánykák. Kellemes órácskát töltöttünk a vendégségben, aztán a szálláson isteni svédasztalos lakoma volt.

A fürdőszobámban van egy titokzatos tócsa. Se a mosdó, se a zuhany, se a WC nem folyik, mégis van egy kis víztükör, sőt néha vízcseppek is landolnak rajta, pedig nem látom, honnan jönnek. Node a Sínai félszigeten szinte természetes a csoda, nem?

2004. október 3, vasárnap

Azt hiszem, rekordot döntöttem koránkelésben - fél kettőkor volt az ébresztő. A csoport kényelmesebb része tevén indult neki a háromórás útnak a hegytetőre, de nekem állatszőrallergiám lévén ez a lehetőség kiesett. Így hát felbéreltem egy helyi beduin kísérőt és egy elemlámpával nekivágtunk az ösvénynek. Jó kis iramot diktált, így a többieket jócskán megelőzve értünk fel a hegytetőre. Az egész út során ma kellett először elővennem a polárpulcsit és a szélorkánt, elég zimankós volt a reggel. Maga a hegy csak 2285 méter magas, így a magassági betegség itt nem probléma. Mivel három világvallás életében is fontos szerepet játszik a hegy, elég sok zarándokkal találkoztunk, köztük idős nénikékkel-bácsikákkal is. Hajnali ötre már szép kis tömeg gyűlt össze a hegytetőn, de szerencsére Sam ismert egy eldugott sziklaszirtet, ahol kis csapatunk külön gyönyörködhetett a csodás napfelkeltében. Visszafele nem a kacskaringós, lankás "teveúton", hanem a 3750 lépcsőn sétáltunk le.

A hegymászás után végre megkaptuk a jól megérdemelt bőséges reggelit, aztán kétórás buszozás Dahab városába. Dahab szerelem első látásra. Végtelenül laza és nyugis városka.

Sehol egy komoly turistacsoport, sehol nagy szállodák, a kispénzű hátizsákosok tanyája. A tenger csodálatos kék és a parton jobbnál jobb éttermek sorakoznak, hívogató óriási párnákkal, mécsesekkel, vizipipákkal. A parti sétány túloldalán kis boltok, de az eladók nem nyomulnak, nyugodtan lehet nézelődni. Annyira már betört a turistainfrastruktúra, hogy van elég internet kávéház, bank és ami kell, de nincs nyomasztó tömeg és túlüzletiesedés.

Ebédelni Sam kedvenc éttermébe mentünk, ahol dugig ettük magunkat rákokkal és tintahalakkal, mozdulni sem bírtam. Délután a szálló udvarán pihentünk és találkoztunk egy helyi búvároktatóval, aki kivisz minket holnap merülni .Ugyan nincs vizsgám, de lehetőség van 12 méterig tesztmerülésre, oktatóval. Ilyet még úgysem próbáltam, itt az ideje.

2004. október 4, hétfő

Juhhé!!! Valami fantasztikus dolog a búvárkodás!!! Teljesen el vagyok varázsolva. Reggel találkoztunk az oktatóinkkal, majd elpöszmötöltünk egy darabig a megfelelő méretű ruhák, cipők, uszonyok és szemüvegek kiválasztásával. Majd félórás kocsikázás a kiválasztott partszakaszra, ahol kezdődhetett a merülés. A cég, akikkel mentünk, csak egy-az-egyhez tesztmerülést vállal, azaz egy oktatóra csak egy "diák" jut, így eltartott egész nap, mire mindenki kétszer sorra került, de nem volt gond, elheverésztünk a strandon. Így vizsga nélkül maximum 40 percre és 12 méterre lehet merülni, de sokan már pár méternél bepánikoltak és feljöttek. Én valahogy egyből ráéreztem az oxigéntartályból való légzésre és teljesen kihasználtam mind az idő, mind a mélységi lehetőséget. Előtte még azért gyakoroltunk egy kicsit a parton, amíg leért a lábam. Az oktató elmondta, mit kell tenni, ha kiesik a számból a cső, vagy ha víz megy a szemüveg alá és párszor el is próbáltuk ezeket a "vészhelyzeteket". Aztán megindultunk lefele és én csak ámultam meg bámultam.

Hihetetlen gyönyörű lent a mélyben, fantasztikus színű korallzátonyokat láttunk és érdekesebbnél érdekesebb halakat. Nem győztem kattogni az előző este beszerzett kis vízálló eldobható kamerával. Mivel az oktató vezetett, nekem nem kellett mást csinálni, csak egyenletesen lélegezni, és amikor felmutatta az előre megbeszélt jelet, befogott orral fújtatni egyet (mélyebbre ereszkedéskor). A le- és felirányú mozgáshoz a mellényemben ő szabályozta a levegőt, arra nem volt gondom. Annyira élveztem, alig vártam a délutáni merülést (mindenki kétszer mehetett). És eldöntöttem, hogy ha lesz rá lehetőségem, visszatérek ide egyszer elvégezni a négynapos tanfolyamot és letenni a búvárvizsgát.

Este ugyanott vacsiztunk, ahol tegnap ebédeltünk, mivel nagyon bejött mindenkinek a hely. Most is isteni halakat és tengeri finomságokat ettünk. Mivel rendkívül lassú volt a kiszolgálás, kaptunk egy nagy tortát ajándékba, majd vacsi után teli hassal békésen pöfékeltük a vizipipát.

2004. október 5, kedd

Délben indultunk vissza Kairóba és délelőtt volt a nyaralás "pihenés" része. Csak heverésztem a tengerparton és próbáltam minél több napsugarat magamba szívni. Nick Cave balladáit hallgattam az MD lejátszón és mozdulatlanul hevertem a nyugágyban, mint egy gyík. Nagyon fájt, amikor el kellett indulni.

Este 8 körül érkeztünk meg a fővárosba, szinte megállás nélkül vezettünk. Helenékkel még a Sinai kirándulás előtt foglaltunk egy asztalt ma estére egy jobb étterembe, az Abu as-Sid-ba, hogy az utolsó vacsora emlékezetes maradjon. Nagyon hangulatos kis hely, finom ételekkel és csak vizipipa ízesítésből vagy húszféle változat van - az almától a kólásig.

2004. október 6, szerda

És eljött az utolsó nap :-((. Mivel csak késő délután ment a gép, még kihasználtam a délelőttöt egy kis városnézésre és gyorsan bejártam Kairó apró, de látványos kopt negyedét. Itt számos 6-7. századi templom áll egy fallal körülzárt, macskaköves kis városrészben. Egész más itt a hangulat, mint a város többi részén, sokkal csendesebb, nyugodtabb. Járművek egyáltalán nincsenek és a turistacsoportok sem hangoskodnak annyira. A templomok legszebbike az úgynevezett Függőtemplom. Még egy kis búcsúséta a bazárban, ahol együltő helyemben megittam három nagy pohár mangódzsúszt, hiszen ilyenre biztos nem lesz alkalmam egy jó darabig. Aztán dél körül gyors pakolás és indulás a reptérre, majd Bécsen keresztül haza. A mongol út után ez igazán egy másfajta utazás volt, rengeteg látnivalóval, élménnyel Érdekes, hogy Egyiptomból pont nem az fogott meg, amiért a legtöbb turista idejön, a piramisok meglehetősen hidegen hagytak. De a sivatag, a nílusi vitorlázás és a búvárkodás felejthetetlen élmény volt, amiért érdemes lenne egyszer visszatérni.

.

Back to the Big Picture Guide Book
Back to the frontpage