Nyárból a télbe

2010. július 2.

Több szempontból is rendhagyó volt az érkezés Reykjavikba. Egyrészt Európán belül még soha nem tartott 22 óra hosszat elrepülni A-ból B-be, most viszont ráment az utazásra az egész nap. Másrészt eddig nem utaztam a nyárból télbe - inkább fordítva szoktam. Bár korábban rém snassz dolognak tartottam amikor emberek decemberben elrepültek egy trópusi szigetre, elég volt egyszer megtapasztalni, milyen a zimankós hidegből átrepülni a napsütésbe, azóta nem telhet el úgy tél, hogy ne ruccanjak át az egyenlítő környékére. Most viszont elindultam a 36 fokos hőségből és megérkeztem szemerkélő esőben, 6 fokba. A hosszú utazás, a gyökeresen eltérő klíma és a repülőgépről megpillantott nem evilági táj miatt úgy éreztem, valami egészen távoli földrészre érkeztem - furcsa volt belegondolni, hogy ez Európa.

Londonban kellett átszállnom, ahol volt szinte egy egész nap, mivel a hajnali Malév járattal érkeztem, de az Iceland Express csak késő este repült tovább. Így remek alkalom volt összefutni régi barátokkal - ebéd az orosz-francia származású, de Londonban élő Helene-nel, akit 8 éve Java szigetén ismertem meg, majd kávézás egy múzeum udvarán Steve-vel, akit egy évvel korábban, Tibetben. Ők a kedvenc útitársaim, akikkel egy rugóra jár az agyunk, ha világjárásról van szó, bejártunk négy kontinenst Indiától Venezueláig.

Az Iceland Express járatán igen érdekes szomszédom akadt: egy izlandi nő, akinek a fia Dunaújvárosba nősült. Sajnos nem volt túl hízelgő a történet honfitársaimra nézve: a lány Izlandon rúdtáncosként dolgozott, így ismerte meg a fiút, aki mérhetetlenül beleszeretett. Követte hazánkba, felépített maguknak egy házat, nyaralót, tervezte a családalapítást. Az esküvő előtt a lány elutazott egy barátnőjével nyaralni és onnan küldött egy SMS-t, hogy mire hazaér, húzzon a srác szépen vissza Izlandra. Szegény fiú hazakullogott, többé nem szeretett bele senkibe és a család azóta siratja a fiú elveszett életkedvét és az odalett vagyont.

A reptéren kiderült, hogy az angol csoport is az én járatommal utazott, a futószalagon feltűnt néhány Explore címkés csomag. Így hát megkerestem a kijáratnál a leendő csoportkísérőnket, és megállítottam, hogy nem lesznek túl izgalmasak az útitársak. No, sebaj. A szállodáig tartó 40 perces úton már le- lebicsaklott a fejem, hosszú nap volt.

2010. július 3.

Úgy kidőltem, mint egy fa. Sok idő nem volt aludni, sok a látnivaló, indulni kell. Gyors reggeli - remek büfé, friss péksütemények, hagymás herring, müzli, kávé. Bár az Internet egész hétre esőt jósolt, hétágra sütött a nap.

Az első megállónk Thingvellir volt, ahol 930-ban az őslakos vikingek létrehozták az ország első parlamentjét, ezért a nemzeti park fel is került az UNESCO világörökségi listájára. Csodálatos környék, patakokkal, hegyekkel, békésen megbúvó házikókkal, templomokkal.

A helyi "arany háromszög" második csúcsa a Gullfoss vízesés, amely olyan robajjal zubog, mintha egy Boeing szállna fel az ember füle mellett. A víz minden irányból jött - felülről szemerkélt az eső és az erős szél a vízesés permetével is bespriccelt minket. Szerencsére abszolút vihar-biztos öltözetet vittem, így magamat nem, csak a fényképezőgépet kellett félteni. Most először utazok filmes gép nélkül, csak az új digitális SLR géppel és folyamatos stresszben vagyok. Hátborzongató belegondolni, hogy az utazás összes képe egy 2x3 cm-es kis műanyag kártyán lesz. Fotótémából mindenesetre nem lesz hiány, az biztos.

A vízeséshez közeli étteremben ebédeltünk, és indultunk tovább Geyser-be, ahonnan minden egyéb gejzír kapta a nevét. A szúrós kénes szagú terület fő attrakciója Strokkur, egy igazán turistabarát gejzír volt, amely néhány percenként megbízható biztonsággal fellövellt, így csak készenlétben kellett állni a kamerával. A környékre sem lehetett panasz: sárga és lila virágos mezőkön mindenféle színű hegyek magasodtak és a 15-30 méterre fellövő gejzírek között kis bugyogó tavacskák csillogtak. Kicsit ugyan furcsállottam, hogy néhány turista mindezt figyelmen kívül hagyva a buszparkolóban maradt és meredten bámulta az ottani büfé TV képernyőjét, de hát foci VB van, és van, akinek az volt látványosabb. 

 

További egy órás utazás után megérkeztünk Hellába, egy álmos kisvárosba, itt szálltunk meg. Izland nem egy olcsó ország - ebben a semmi különös városka teljesen átlag moteljében 180 dollár egy szoba. De itt legalább van fürdőszoba; később ugyanis olyan kollégiumokban fogunk lakni, melyek csak nyáron üzemelnek hotelként és ott már közös zuhanyzó lesz a folyosón, szintén aranyárban. Az izlandi szállást csak 8-10 ágyas ifjúsági szállásokon lehet olcsóbban megúszni, mi viszont végig 2 ágyas szobákban leszünk (ráadásul én egyáras felárral, mert nekem egy szobatárs is túl sok). Vacsora egy közeli étteremben volt, paradicsomleves, sült hal salátával és "skyr", egy sűrű joghurtszerű édesség.


Next part of Iceland
Back to the Big Picture Guide Book
Back to the frontpage


Izland következő része
Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra
Vissza a nyitóoldalra