Costa Rica1995. január 30, hétfő Meg egy napot toltottunk az ocean partjan, igyekeztunk megbirkozni a hullamokkal - meg a remek pinacoladakkal. Csokibarna vagyok - ilyenkor sajnalja az ember, hogy a kenyelmes diakeletet eli es nem dolgozik: nem lehet bevonulni a szabi utan a munkahelyre, hogy lesse az ember az irigy kolleganok arcat... Este elsetaltunk egy kozeli etterembe, kb. egy kilometert az ocean partjan. Gyonyoru volt a naplemente es a homokban sok szaz kis rakocska futkarozott. Volt egy kb. egy negyzetmeteres hely, ahol kulonosen sok kis rakocska gyult ossze, mintha valami gyulest tartananak. Ahogy neztem oket felulrol, kisertetiesen emlekeztettek egy ejszakai metropolis nyuzsgesere. 1995. január31, kedd Ejjel szornyu utazas volt, buckas foldutakon haladtunk, a busz ugy himbalt, mint egy hajo viharban. Folyt rolam a viz, mindenem homokos volt es rettentoen viszkettek a szunyogcsipeseim. Szegeny soforunk is kivolt, Pavarotti ariakkal igyekezett nyugtatni magat, igy egesz ejjel operakat hallgattunk. Reggel meg zuhogott az eso - de ez vegulis nem meglepetes, a rainforest-be erkeztunk. A mai program a Tabacon Hot Springs, egy abszolut luxus hely forrovizes vizesessel es egy rakas medencevel. A kiszolgalasra jellemzo, hogy ki se kell szallni a medencebol, ha az ember inni akar - a sullyesztett bar kozvetlenul a medence mellett van, igy a vizben levo barszekeken ulve lehet kortyolgatni a bananturmixot. Este hallottuk a kozeli Arenal vulkan kitoreseit, de hiaba vartam allvanyra szerelt kameraval a latvanyt, a felhok miatt nem lehetett latni a lavafolyasokat. 1995. február 1, szerda Reggel ujra zuhogo eso, bokaig jartunk a sarban reggelikeszites kozben. Irany San Carlos, egy helyes kis varoska, ahol megebedeltunk, aztan meg se alltunk utolso taborhelyunkig, Sarapiqui-ig. A folyo partjan vertunk tanyat, es az utkozben vasarolt halbol remek fish taco-t csinaltunk. 1995. február 2, csütörtök Az utazas legnagyobb elmenye: rafting a Sarapiqui folyon. Tizen vallalkoztunk erre (a tobbiek oserdei gyalogturara vagy kajakozni mentek). Ket gumicsonakkal indultunk el. Kaptunk mentomellenyt, bukosisakot, evezot - es egy eleg elrettento tajekoztatast, hogy viselkedjunk veszhelyzet eseten. Csak pislogtunk egymasra nagyokat - de akkor mar nem volt visszaut. Kormanyosunk, Carlos hangos vezenyszavakkal iranyitott minket. Az elso sebes reszen sikoltozva estunk tul, de aztan mar csak jot nevettunk az egeszen. Pillanatok alatt csuromvizesek lettunk - foleg amikor rajottunk, milyen remekul lehet evezovel frocskolni: kesz kozelharc alakult ki a ket csonak utasai kozt. Mivel Peter latta reggel szomoru kepemet, hogy nem hozhatom magammal a fenykepezogepet (nem elte volna tul a mai kalandot), kolcsonadta az o vizhatlan gepet, igy azzal probaltam megorokiteni az evezest. Ragini, az indiai lany felajanlotta, megorokit engem igy bukosisakban, mellennyel - odaadtam neki a gepet, mosoly - aztan a kovetkezo pillanatban mar a folyoban pruszkoltem. Carlos ugyanis ugy dontott, mennyivel izgalmasabb lesz a foto, ha azt orokiti meg, ahogy epp beleesek a vizbe. Mogem lopozott es egy mozdulattal belerantott a folyoba. A tobbiek is szolidarisak voltak velem, mindenki beleugralt a vizbe es uszkaltunk egy jot.
Este bucsuvacsora. Fiatalabb soforunk, Lyle felesege costa ricai es ezen a kornyeken lakik a csalad. Ma este mindannyian eljottek - a mama, a testverek, az osszes rokon, es hatalmas barbecue party-t varazsoltak nekunk. Friss kokuszbol es ananaszbol egesz ejjel keszult a pinacolada es hegyekben allt a kaja. Az egyik rokon spanyol dalokat enekelt gitarkiserettel - gyonyoru este volt. 1995. február 3, péntek Mindenki masnapos. Raoul lassu mozdulatokkal keresgel valamit. " I don't find my toothbrush"- morogja. Majd tekintete elreved, elgondolkozik es hozza teszi: " I don't find the meaning of my life..." Lassan mindenki magahoz ter, reggelikent elfogyasztjuk a tegnapi vacsi maradekait, aztan utazas a vegallomasra, San Joseba. Megerkezunk, de nem akarjuk elhinni, hogy vege. Csak allunk a busz mellett, amin 3 hetig eltunk egyutt. Aztan egymas nyakaba borulunk es fogadkozunk, hogy irunk, talalkozunk, telefonalunk, stb. 1995. február 4, szombat Reggel 5.30-kor ebreszto, irany a repuloter. Egy paran egyenesen a helyi barokbol erkeznek. Houstonban aztan utoler a vegzet: New Yorkban hovihar van, a repterek zarva. 7 ora varakozas. A tobbieknek sikerult elutazni - ok mas varosokbol jottek. Hullafaradt voltam, igy leteritettem a halozsakot, megprobaltam aludni. Egyesek szanakozva neztek, masok meg lefenykepeztek, mint a rendkivul tagas, rendes, tiszta repuloter egyetlen hobojat... Aztan ejfelkor vegre megerkeztem New Yorkba - epp 50 fokkal van hidegebb, mint San Joseban. Dideregve taxit hivok es irany haza. Egyszer minden jo veget er... Back to the Big Picture Guide Book Back to my home page Vissza a A Nagy Képes Utikönyv oldalra Vissza a nyitooldalra |
