Örményország - egy másik világ1986. februar 23-24 Vasarnap alvas, majd keso este utazas Jerevanba. Vege az iskolanak, jon a megerdemelt pihenes, egy kis ormenyorszagi kirandulas. Keso ejszaka erkeztunk meg, de biztato volt a latvany, hogy egy igazi nagyvarosba erkeztunk. Fenyek, magas epuletek, miknek tud orulni az ember. A szalloda egyszeruen gyonyoru. Percekig ujjongtunk. Ketagyas, tagas szobak, vilagos falak, sotetbarna butorok, rengeteg hely pakolni, olvasolampa az asztalon, a fotel es az agy mellett, tiszta zuhanyozo, fejenkent harom torulkozo, oriasi erkely, kilatas.
Az mondjuk eleg furcsa - egy nyomortelepre. A szobahoz kis eloter is tartozik, fogas, ruhakefe, cipokefe, egyszeruen szenzacios luxus. Ma szabadnap volt, bejartuk a varost. A Lenin teren indult a program, a foteret itt is igy hivjak, mint minden mas varosban. Ragyogott a nap, fektelen jokedvunk volt. A terrol nyilik a foutca, Lenin prospekt. Tuzes ormeny ifjak eredtek a nyomunkba. Nem bantottak, de folyamatosan kovettek, beszeltek a lanyokhoz, kicsit feltunk is. Talaltunk egy oriasi epuletet, egy jarokelo vilagositott fel minket, hogy az az operahaz. A megkerdezett neni bevallalt tovabbi idegenvezetest is, elvezetett minket a stadionhoz, majd a mellette levo parkba, ahol szep kis setanyok vannak. Kozben vegig kemleltuk a horizontot, hol lehet az Ararat, a varos buszkesege, sokan latni veltek, de mindenki mashol. Elbucsuztunk a nenitol, es bevetettuk magunkat a piacra, ahol mindent vegigkostoltunk. Rengeteg edesseg volt, a legfinomabb valami mogyoros rud. A torkoskodas utan egy vegetarianus etteremben ebedeltunk, bablevest, babsalatat es babkasat. Este vodkazas a fiukkal, majd vacsorara saslik. 1986. februar 25, kedd Egesznapos kirandulas a kornyezo hegyekbe, a kolostorokhoz. Eloszor Garni, I. szazadbol valo gorog pogany templom. 24 oszlopa a 24 orat jelkepezi. Kozeleben egy furdot is feltartak, lattunk ott par mozaikot. Innen nehany kilometerre van Geghard, osi kereszteny templom, festoi sziklafalak kozott. Belul felhomaly, keves diszites, rendkivul hangulatos.
A hangulatot kicsit rontotta, hogy nehanyunknak hihetetlen hasmenese volt, talan a tegnapi torkoskodas miatt, rendes WC persze sehol, csak undorito pottyantos lukak, van, ahol meg ajto sem volt elottuk. Ebed a szalloban, majd delutan Ecsmiadzin volt a program, az ormeny vallasi kozpont. Eloszor egy VII. szazadi kis templomot lattunk, kereszt alaku egyszeru epitmenyt, nagyon tetszett. Idos ormeny bacsi jatszott az orgonan. Egy sir is nyilt a templombol, lementunk a lepcsokon, mind a 18-an lent szorongtuk a pici teremben, ahol egy lanyt temettek el kereszteny hite miatt a poganyok. Innen mentunk at a tulajdonkeppeni vallasi kozpontba, a szobori katedralishoz. Egy udvar korul templom, papnevelde, paplak, szobrok, emlekmuvek, tobb epitmeny. Igencsak diszes templom, oriasi faragott szoszekkel, csillarokkal, festmenyekkel. A hatso reszben muzeum, ahol regi bibliakat, diszes kereszteket, osi papi oltozeteket allitottak ki. Remek nap volt, gyonyoru videk ez, gazdag kulturaval es tortenelemmel. 1986. februar 26, szerda Reggel csoportos program egy konyvgyujtemenyben, ahol regi ormeny irasokat oriznek. Tobb evszazados konyvek, melyek meg mindig tokeletes szinekben pompaznak. Az idegenvezeto szerint azert, mert a festekek csak termeszetes anyagokbol keszultek, asvanyokbol, novenyekbol. Innen a varos legelegansabb ettermebe, az Araratba mentunk ebedelni. Hosszu, fasirtszeru hust kaptunk, ami nagyon vekony kenyerszeru tesztaba volt tekerve, elotte bableves. Isteni volt. Delutan szabad, en beceloztam a Modern Muveszetek Muzeumat, jo valasztas volt. Ket szinten, szintenkent ot-hat koralaku terem, nehany igazan remek festmennyel. A legjobban egy olyan kep fogott meg, amin szurke, kietlen, felhomalyos taj volt, tavolban pici templom, aminek a nyitott ajtajan keresztul az oltarra latni, ahol gyertya eg. Ennek langja volt az egyeduli szines pont a kepen, nagyon hatasos volt. Delutan negykor indultunk a repterre, otkor indul a gep, pedig szivesen maradtunk volna meg. 1986. februar 27, csutortok Pontosan 24 orat kesett a gepunk. Elkepeszto. Egy allo ejszakat es egy allo napot toltottunk a varoteremben. Eloszor azzal hitegettek minket, hogy este 11-kor elindulunk, csak hat oras a keses. A varosba nem engedett vissza minket Teofilne, igy ettunk-ittunk a bufeben. Amikor az is bezart, mar csak kartyazni tudtunk. Tizenegykor aztan kiderult, hogy csak reggel nyolckor megyunk. Az Aeroflot felajanlotta, hogy fizeti a szallodat, de Teofilne kozolte, nem megyunk sehova, maradunk a varoteremben. Orjongtunk, de nem tudtunk mit tenni. Meg ha ki is szoktunk volna, a repteren se busz, se taxi, gyalog megsem indulhatunk neki ejjel. Osszetolt szekeken probaltunk meg aludni, remenytelen volt. A hideg ellen vodkaval vedekeztunk, es mar kiutest kapok a passziansztol. Hajnali hatkor egy csomoan csortettek a varoba, ekkor mar tomeg is volt. Csoportok jottek, csoportok mentek, csak mi maradtunk meg mindig a teremben. Delutan egyre igertek az ujabb indulast, de mi csak legyintettunk. A varo bufese mar annyira sajnalt minket, hogy ingyen adta a teat.
Az Aeroflot egy ebedre hivott meg minket, es delutan otkor megtortent a csoda, elindultunk. Es akkor, abban a pillanatban meglattunk egy hegyet. Az Ararat! Gyors foto, aztan kisebb verekedes az orokkel, akik megprobaltak elkobozni a filmet, mondvan, repteren nem lehet fotozni. A filmemet csak a testemen keresztul. Elszantsagomat latva meghatralt a kiskatona. Este tizre visszaertunk meghitt otthonunkba, a krasznodari koleszba. 1986. februar 30, vasarnap Hosszu alvas utan penteken meg be kellett menni az egyetemre dolgozatot irni. Negyest kaptam. Este bucsuitalok, a vodkaba mar nincs narancslenk, de akadt suritett paradicsomkonzerv. Egy ido utan mindegy. Tegnap utolso seta a varosban, kepeslapiras, egy Natasa nevu koleszos lany megtanitott pirogot sutni, egesz jol ment. Este vecser, atadtuk a tudnivalokat a minket valto csoportnak. Az esti discoban dalt kuldtunk Olegnek, meghatodott. Hajnalig mulattunk, ma pedig indulas haza, vege a mi kis orosztanfolyamunknak. Keves orosz szoval, de sok elmennyel gazdagodva ter haza kis csapatunk. Back to the Big Picture Guide Book Back to my home page Vissza a A Nagy Képes Utikönyv oldalra Vissza a nyitooldalra |
