A Hemis fesztivál2005. június 15, szerda Számomra minden idők legjobb utazása a tibeti út volt. Az ottani egyik kedves útitársam, Steve, pár hónapja azzal tette a bogarat a fülembe, hogy ő azóta Ladakhban is járt, és az talán még szebb volt, mint Tibet. Így hát nem nyugodtam, és lefoglaltam egy utat Ladakhba, a már megszokott utazási irodámnál, az Explore-nál. Angol barátaim, Helene és Anthony ide is elkísértek, akárcsak Egyiptomba, így jól bevált társakkal indultam útnak. Ladakh India északnyugati csücske és Tibethez való hasonlósága miatt "kis Tibet" néven is ismeretes. Frankfurton keresztül, a Lufthansával utaztam Delhibe, szinte már-már szokatlan módon, minden kalamajka nélkül. Helyi idő szerint hajnali háromkor érkeztem a hotelbe, ahol délben volt a csoport találkozója, addig aludtam egy jót. Első blikkre elég szimpatikus a csapat, 16-an leszünk plusz a helyi idegenvezető, Prem. Az eligazítás után elmentünk ebédelni, remek spenótos túrós főételt választottam, azt hiszem, a kajára nem sok panasz lesz. Délután pár órás városnézés volt Delhiben: először a Jama Masjid mecsetet néztük meg, ahol a forró kövön csak sziszegve, ugrándozva lehetett közlekedni, majd a Delhi kaput és végül a Humayun síremléket.
Ez csak amolyan kis kóstoló volt, Delhit majd egy másik évszakban kell rendesen megnézni. Most ugyanis 43 fok van, és csak a légkondis autóbuszban lehet elviselni a hőséget... holnap indulunk is tovább, észak felé, Ladakhba, ahol viszont csak most lehet utazgatni, ugyanis az utak csak a nyári időszakban, két hónapot vannak nyitva. 2005. június 16, csütörtök Kezdődik - nyaralás Explore módra. Fél háromkor volt az ébresztő - még félig lehunyt szemmel majszoltam el egy kis pirítóst teával az étteremben, aztán indultunk a reptérre. A sietség oka az, hogy a belső repülőjáratokon nem garantálja a helyet az, ha jegye van az embernek, és most igencsak sokan igyekeznek Leh felé a közelgő Hemis fesztivál miatt. Mivel a beszállás érkezési sorrendben történik, biztos, ami biztos, időben kimentünk. A Jet Airways-zel utaztunk, nagyon kis kultúrált légitársaság. Nemzetközi járatuk csak egy van, Londonba, az angol barátaim azzal jöttek és sokkal jobban jártak mint én. A Lufthansa járatán ugyanis az egész út alatt csak egy indiai filmet vetítettek (angol szinkron vagy felirat nélkül! - még jó hogy rengeteg olvasnivalót vittem), míg a Jet Airways járatán Londonból bőven válogathatott mindenki a filmek közül a privát kis TV-jén. A másfél órás út északra, Lehbe is igen kellemes volt, a csodálatos panorámáról már nem is beszélve, hiszen a Himalája csúcsai felett repültünk. Lehben 11 fok volt, a delhii hőség után eléggé vacogtam. A meglehetősen egyszerű Bijoo hotelben lakunk, jelenleg se víz, se áram, de állítólag estefele lesz. Pár órát aludtunk, aztán ebéd, majd felsétáltam a Leh palotához. 3500 méter magasan vagyunk, az ember nem szedi olyan szaporán a lépteit. Maga a palota már sajnos csak egy romhalmaz, de a hegytetőről szép kilátás nyílik a városra és a környező vidékre.
Aztán végigsétálta a "főutcát"', majd internetezni próbáltam, de rém lassú a kapcsolat. Estére aztán kegyetlenül lehűlt a levegő, az összes ruhám magamra vettem, mégis majd megfagytam, csak a vacsorára kapott leves tudott egy kicsit felmelegíteni. Este 9-kor már takarodó - egyrészt a hideg miatt (mégiscsak jobb a vastag pokrócok alatt), másrészt holnap megint korai kelés lesz. 2005. június 17, péntek Hajnali ötkor dörömbölés az ajtómon, ébresztő. Gyors reggeli, aztán elosztottuk magunkat a négy dzsipbe és útnak indultunk. Útközben megálltunk egy kis nézelődésre Shey kolostornál, amely a ladakhi királyok nyári palotája volt. Imazászlókkal teletűzdelt teraszáról csodálatos kilátás nyílt. De nem nézelődhettünk sokáig, siettünk Hemis városába.
Hemis az egyik leglátogatottabb kolostor, különösen most, a nyári fesztivál idején. Én sem véletlenül időzítettem mostanra az utazást, hiszen egy fesztivál maga a paradicsom a magamfajta fotósnak. Hemisben található Ladakh leghosszabb thangka-ja (vallási témájú textilfestménye), amely 12 méter hosszú és csak ilyen ünnepélyes alkalmakkor mutatják be, most is leeresztették a kolostor egyik ablakából. A kolostor udvarán tolongott a tömeg, zömében turisták. Mi, a hajnalban indulók elég jó helyet csíptünk meg, így az első sorból tudtam fotózni, amíg vagy két tucat kis szerzetes fiúka elém nem ült. Őket mégsem zavarhattam el, mint a tolakodó turista-kollégákat. Az ünnepség a szokatlanul hosszú fúvós-hangszerek megszólaltatásával kezdődött, majd lassú, amolyan cammogós táncok következtek. A zenét főleg dobosok, énekesek szolgáltatták, a táncosok pedig rendkívül díszes ruhába és álarcba bújt szerzetesek voltak.
Jó háromórás műsor után ebédszünet következett - a hotelben dobozban kapott ebédemet inkább egy kisfiúnak adtam, és inkább fotózgattam még egy kicsit a tömegben.
A délutáni részt nem vártuk meg, indultunk vissza Leh felé. Útközben a Thiksey Gompában álltunk meg, melynek fő ékessége egy kétemeletes Buddha szobor. Az udvar egyik sarkában nagy csoportosulásra lettem figyelmes: vagy húsz kis szerzetes gyermek állt körül néhány német turistát. Egyikük mindenféle ajándékot osztogatott nekik - lufikat (amikről nem tudták mire jó), ceruzákat (ez még hagyján) és német nyelvű kis mesekönyveket. Elképedt arcomat látván egy fickó elmondta, hogy a hölgy Németországban elmerült a buddhista tanokban és meggyőződésévé vált, hogy ő előző életében ebben a kolostorban élt, ezért eljött ide, hogy a saját hazáját bemutassa a kolostor jelenlegi lakóinak. Szegény szerzetesek ugyan teljesen értetlenül nézték az ajándékokat, de a hölgy nagyon fel volt dobva.
Útközben hazafelé rengeteg katonát láttunk, ami nem is csoda, hiszen közel a pakisztáni határ. Ladakh igencsak sokszínű állam - keleti részén főleg buddhisták élnek (köztük a többszázezer tibeti menekült), a nyugati területeken muzulmánok, míg a déli része a hindu Indiához tartozik. Míg korábban a kínai határon volt feszült a helyzet, most a nyugati határszélen forrongnak az indulatok. Az 1980-as évek vége óta Pakisztánnal felerősödött harcok nagyon visszavetették a turizmust: 2002-ben csak 2500 külföldi járt az államban, a korábbi 80 ezres átlaghoz képest. Egyes területek mostanában is teljesen elzártak a látogatók elől, mi szerencsére csak a biztonságosabb vidékeken utazunk. Lehbe érve - csodák csodája - volt melegvíz. Rég nem esett zuhany ilyen jól, hiszen egész nap nyeltük a port. Bár napközben kánikula volt, estére megint rettentően lehűlt a levegő. A Lonely Planet szerint kevés ilyen hely van a világon - a napon ülve, lábunkat árnyékban tartva egyszerre lehet napszúrást és fagyást elszenvedni. Nem csodálom. Vacsora közben nagy sztorizgatás ment a villany és a víz esetleges működéséről - Anthony pl. a borotválkozás felénél tartott, amikor nagy hörgésekkel kimúlt a csap, így csak fél arcát tudta simára borotválni. Ma végre rendes alvás lesz, holnap ugyanis csak fél nyolckor kelünk. Next part of Ladakh Back to the Big Picture Guide Book Back to the frontpage Ladakh következő része Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra Vissza a nyitóoldalra |
