Bangkoktól a laoszi határig

2005. november 26, szombat

Kevés ahhoz fogható érzés van a világon, mint amikor az ember felszáll otthon a repülőre a hideg, havas Ferihegyen és megérkezik a világ egy távoli csücskére, ahol ragyog a nap... Amikor leszállt Bangkokban a repülő, a megszokott jóleső érzéssel nyújtózkodtam egy nagyot a bő 11 órás repülőút után a meleg kora estén. A reptéri járattal (2.5 dollár) bebuszoztam a belvárosba, a szállodához (Royal Palace). Gyorsan lepakoltam és átsétáltam a közeli Khaosan Road-ra, a hátizsákosok mekkájába, amit az 1997-es első ázsiai utamon fedeztem fel magamnak. Akkor  még egész más hangulata volt - az olcsó éttermek, utazási irodák, batikolt ruhákat árusító kis boltok dominálták a rövid utcácskát. Ma viszont a hamis CD árusok, az Internet kávéházak és az óriási plazmatévés sörözők voltak a jellemzőek.

2005. november 27, vasárnap

Görögdinnyét, ananászt és bundáskenyeret reggeliztem, soha rosszabbat. Aztán kitaxiztam a pályaudvarra és megkerestem az Ayutthayaba induló vonatot. Még szerencse, hogy gondolván az esetleges légkondira hoztam magammal egy könnyű pulóvert, mert bizony szükség volt rá. Az út másfél óra, majd a pályaudvaron a Lonely Planet tanácsára béreltem egy bicajt. A városban levő látnivalók, főleg templomok, gyalogosan túl messze vannak egymástól, taxival meg drága lenne körbejárni őket. A bicaj egy napra mindössze 30 Bhat (1 USD=40 Bhat) és egy térképet is adtak hozzá, bár meglehetősen kezdetlegest. Ayutthaya a sziám állam fővárosa volt 1350-1767 között és az itt található templomok romjainak együttese UNESCO világörökség.

A "belvárosban" hat fontosabb templom van, ezek viszonylag könnyen megközelíthetőek. Először a Wat Phra Mahathat esett útba - az itt található fagyökerekkel körülvett Buddha fej sok képeslap kedvenc témája. Ezután áttekertem a Wat Ratburana-hoz, ahol egy jó állapotban fennmaradt magas torony áll, majd a Wat Phra Si Sanphet következett, amely a város fénykorában a legnagyobb templom volt. Emellett áll egy "mai" épület, a Wat Mongkhon, melyben egy 15. századi óriási Buddha szobor található. A megérdemelt pihenő és ebéd után a kissé távolabb fekvő Wat Phra Meru következett, ahol a látogatók kis ajándékcsomagokkal járultak a szentély előtt üldögélő szerzetes elé. Az ajándékokat - teát, csokoládét, stb - 100-200 Bhatos egységcsomagokban árulták, sárga műanyag vödrökben az udvaron. A zarándokok ezt átadták a szerzetesnek, aki ezután röviden imádkozott és kántált az ajándékozóknak. Egy kicsit elücsörögtem a templomban, elnézegetve az élet folyását, majd nyeregbe pattantam és jött az utolsó úticél, a Wat Yai Chai Mongkhon. Ide már kevesebb turista látogat el, mivel kicsit kiesik a városból, egy forgalmas, 2x4 sávos hídon is át kellett kerekezni hozzá. De megérte. A csendes, meghitt udvar közepén egy gyönyörű sztúpa áll, sok-sok Buddha szoborral körülvéve és az udvaron egy óriási fekvő Buddha-szobor is található.

Visszatekertem a kölcsönzőhöz, leadtam a bicajt és visszavonatoztam Bangkokba. Ezúttal nem volt légkondi, csak harmadosztályú kocsik, de így a jegy is csak 20 Bhat volt. Nem mintha az első osztályú, dupla áru (egy dolláros) jegy különösebben romba döntötte volna a költségvetést.

Épp este 7-re érkeztem vissza a szállodába, amikor a hivatalos csoport-találkozó volt leendő útitársaimmal. A szokásos utazási irodával, az Explore-ral fogom felfedezni Laoszt és ma volt az eligazítás. Első blikkre szimpatikus a társaság, különösen a fiatal angol idegenvezető, Angus. Elmondta a fő tudnivalókat, aztán közös vacsora, majd alvás. A szobatársam egy 63 éves idős hölgy lett, nagyon kedves néni, de sokat izeg-mozog éjszaka, úgyhogy ez ellen majd tenni kell valamit.

2005. november 28, hétfő

7-kor ébresztő. Minden utazásnál jellemző, hogy korábban kell kelnem, mint amikor munkába járok (akkor ugyanis elég, ha nyolckor kászálódom ki az ágyból, még úgy is beérek a fél kilences kezdésre). Pakolás, reggeli, indulás a reptérre, Chiang Rai-ig a tháj légitársaság kis járatával repültünk. Innen két óra buszozás Chiang Khong, a határ, ahol kis hajókkal átkeltünk a folyó túlpartjára, Laoszba. Azt hiszem, ez az első ország, ahova révvel érkezem... A határállomás itteni oldala Ban Houesai, és elvileg csak délután 4-ig van ügyintézés. Gyakorlatilag utána is, csak túlóradíjat kell fizetni. Mi ugyan befutottunk 3.54-kor, de a határőr 10 percet csak sóhajtozott a 16 útlevél láttán, majd elkérte a fejenként egy dolláros túlórapénzt.

Megkaptuk a vízumot, jöhetett a pénzváltás. 1 dollár itt kb. 10,700 laoszi kip, így ha csak 20 dollárt is váltottunk, egy óriási köteg pénzt kaptunk. Úgy érzem magam, mint egy monopoly játék résztvevője, bele se fér a bankóköteg a pénztárcámba. Ráadásul a bankjegyek szinte egyformák - ugyanaz a fotó van mindegyiken, egyforma a méretük és a színük is csak árnyalatnyilag tér el. Elég lesz megkülönböztetni őket.

A határvárosban lakunk, egy bungaló csak 5 dollár, így inkább kifizettem magamnak egy plusz szobát, hogy egyedül aludjak. Egy folyóparti étteremben vacsoráztunk remek halételeket, nagyon romantikus volt a környezet. Egy laoszi csoportkísérő is csatlakozott hozzánk, Sa. Ő a 70-es évek végén Kievben tanult, és nagyon fel van dobva, hogy végre gyakorolhatja valakivel a már lassan feledésbe merült orosz tudását, de sajnos velem nem sokra megy, én még annyira sem emlékszem, mint ő. De azért próbálkozom. A vacsora végén a fizetés teljes káoszba fulladt - egyrészt ott volt a rengeteg helyi pénz, amit még idegenül forgattunk, de lehetett dollárban vagy tháj bhatban is fizetni, hogy tovább komplikáljuk a dolgot. Eltartott egy darabig.

Az Explore ismertetője szerint Ban Houesai egy álmos kisváros - ehhez képest a falusi "Ki mit tud" fesztivál zajlott a szállodánk előtti iskolaudvaron, teljes hangerővel. Az alvás reménytelennek tűnt, így inkább átsétáltam megnézni a helyi sztárokat. Egy fiatal fiú népszerűsége Robbie-ével vetekedett - a lányok színes papírkoszorúkat aggattak a nyakába és minden mozdulatát nagy sikoltozások kísérték. Hát ilyen vidáman telik az este egy laoszi kis faluban.

Next part of Laos
Back to the Big Picture Guide Book
Back to the frontpage

Laosz
Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra
Vissza a nyitóoldalra