Erdekes a csapat: az elso ut, ahol en vagyok az egyetlen nem angol anyanyelvu: 3 ausztral, 3 kanadai, 1 ir es 10 amerikai utitars van. Tavaly egy kisebb buszban 32-en voltunk, most meg ennyien utazgatunk egy uj, nagyobb, legkondicionalt (!) buszban. Tiszta luxus. A tarsasag viszonylag egy korosztaly, kivetel a ket nyugdijas oregur Washingtonbol, Bob es Jim. Jim rogton az elso nap beteg lett es o azota is csak hevereszik a busz mellett. Bob viszont a sztar: amikor eloszor meglattam vasalt ingben es nadragban, gondoltam, nem fogja sokaig birni ezt az utazast. De amikor este megjelent talpig guetamalai nepviseletben (himzett ing es sort), szalmakalappal a fejen es vidaman trefalkozott a fiatalsaggal, mindenkinek a kedvence lett.

1996. január 16, kedd, Fuentes Georginas

Reggelire bundaskenyer (pardon: french toast) gyumolcssalataval es joghurttal. Jammmm (mondjak az ausztralok). Aztan a taborhelyunkon hirtelen megjelent ket helyi busz, tele unneplobe oltozott emberkekkel, levonultak a to partjara es ott enekelgettek. El nem tudtuk kepzelni, mi folyik itt, de aztan kiderult: tomeges keresztelo. Delutan buszozas Zunilba, onnan meg egy folduton fel a hegyre, a Fuentes Georginas nevu forrashoz. Az utikonyv szerint az orszag legszebb forrovizes furdoje - nem hiszem, hogy tuloznak: fuggoleges sziklafalak kozt gyonyoru kis medence, gozolgo vizzel. Jo magasan vagyunk, kegyetlen hideg van, meg a sisapkam is fel kellett venni vacsorahoz. Utana aztan mindenki bevetette magat a medencebe. En el nem tudtam kepzelni, hogy levegyem a kabatom, reszkettem meg igy is a hidegtol. De egy kis vodka jobb belatasra birt, en is beugrottam a forro vizbe - csodalatos volt, epp csak annyira forro, ami meg elviselheto. A soforok mindenre gondoltak: mecsesekkel korberaktak a medence szelet, igazan hangulatosan nezett ki. Orakig ucsorogtunk a vizben, kortyolgattuk az italokat es gyonyorkodtunk a csillagos egben.

1996. január 17, szerda, Xela

Reggel ujra borzaszto hideg, dideregve sutottuk a gyomolcsos palacsintat, de aztan gyorsan felmelegedett az ido. Negyen lesetaltunk Zunilba - 8 km-es kis ut, onnan meg elbuszoztunk Quetzaltenangoba, ami az orszag 2. legnagyobb varosa. A maja oslakosok csak Xela-nak hivjak, igy nekunk is egyszerubb. A latnivalok leginkabb a foterre koncentralodnak: itt all a Casa de la Cultura, a Municipalidad es termeszetesenn a katedralis. De minket leginkabb egy pizzeria ragadt meg, mert farkasehesek voltunk. Mike, egy jopofa daleware-i srac sajatos kombinaciot rendelt: hawaii pizza tonhallal. A pincer csak egy pillanatra utkozott meg rajta, de aztan rezzenestelen arccal kihozta. Eleg fura kombinacio a sonkas-ananaszos-tonhalas pizza, de bevallom, megkostoltam, es finom. Aztan osszetalalkoztunk masik negy utitarssal es kozosen visszataxiztunk Zunilba, onnan meg egy kis teherauto platojan ucsorogve felzotyogtunk a forrashoz. Nagyon egyszeru errefele a kozlekedes: a varosok foteren allnak szemelyautok es pick-up truck-ok. Az ember odamegy, elmondja, merre szeretne menni es rovid alkudozas utan megbeszelik, hogy hany ember fer be a kocsiba es fejenkent mennyiert visznek el. A legjobb persze teherautoval menni, mert akkor egy emberre vetitve nagyon olcson meguszhato a dolog. No persze ez nem kejutazs: a platon zotyogve, az esti jeghideg szelben, es persze a foldut porat nyelve eszembe jutott, amikor a mamam elcsodalkozik utielmenyeimet hallgatva: es te ezert meg fizetsz is? Jane, a tobb helyen tetovalt, eletet habzsolo kisse vad bostoni lany felnez az egre, ahol egyszem csillag ragyog: Oh, a Venusz! Mire Will, a gyonyoru kek szemu kaliforniai szepseg, aki mar kezdi megismerni a leanyzot, mosolyogva kozli: Jane, neked minden csillag a Venusz...

1996. január 18, csutortok, Huehuetenango

Reggel ujfajta reggeli: a kenyerszeletek kozepet kivagtuk, a hejkarikat betettuk serpenyobe, kozepre tojast utottunk, ra reszelt sajtot, jammmm.... Aztan buszozas Huehuetenangoba, illetve a varos melle a patakpartra. Utkozben a tarsasag egy resze kegyetlenul berugott, es a patakhoz erve a terdig ero vizben alltak neki tancolni. Atkeltunk a vizen, mi es es a busz is, merthogy a masik parton taborozunk. Erdekes fototema volt a patakban lavirozo busz a lemeno nap fenyeben.