A rejtélyes romváros: Palenque

1996. januűr 24, szerda, Palenque

Palenque a Lacandon dzsungel kozepen levo varoska, amelytol nem messze terul el a rommezo. A regi varos nevet meg nem sikerult biztosra kideriteni a tudosoknak, tobb lehetoseg is van: Nachan, Chocan, Culhuacan, Huehuetlapalla, Xhembobel, Moyos, Otitium... meg vitatkoznak rajta. A legregebbi romok ugy 1500 evesek, de a viragkor 600-800 kozott volt, Pakal uralkodasa idejen. Aztan a 10 szazadban hirtelen kihalt a terulet, nem tudni, miert. Nekem messze-messze ez a kedvenc rommezom - valami egeszen misztikus hangulata van. Biztos kozrejatszik ebben a fekvese, a suru dzsungel, a furcsa hippik, ahogy ugralnak a koveken, es az egeszet korulvevo nagy nyugalom. Megmagyarazhatatlan erzes, oda kell menni es megtapasztalni. Will, Greg, Cherry es en jo koran elindultunk, hogy megelozzuk a turistaaradatot es koran bejarjuk a rommezot. Ket uton lehet felmenni a kempingbol, az orszaguton, a fobejaraton vagy egy osvenyen a dzsungelen keresztul. Persze mi az utobbit valasztottuk, rengeteg lepcson masztunk fel, utkozben tobb regi rom mellett haladt el az ut. Itt sehol egy turista, mienk volt az egesz terulet, hallani lehetett minden kis neszt. Aztan a fo romteruletre felerve elenk tarultak a hatalmas piramisok a kora reggeli fenyben - csak alltunk es bamultunk. Korbejartuk az epuleteket, fel-le a terdigero lepcsokon.

Aztan amikor megerkeztek a turistabuszok, visszagyalogoltunk a kempingbe. Napnyugtakor aztan ujra vissza, ezuttal egy kis gomba elfogyasztasa utan, de csak Will-re volt hatassal. Jot hackisack-eztunk a palota jatekudvaran. A majaknal nagyon fontosak voltak a labdajatekok: kis, kemeny gumilabdaval jatszottak, fociszeru jatekot. A jatek vegen a vesztes (egyes kutatok szerint a gyoztes) csapat tagjait felaldoztak. Igy ez nem is igazan sport volt, hanem egy kultikus jatek - ami kulon hangulatot adott a mi hackisack-ezesunknek is. Aztan felkapaszkodtunk egy piramis oriasi lepcsoin - az epulet tetejen nemet turistacsoport allt, az idegenvezeto epp kinyujtotta a karjat, mutatott valamit, amikor elobukkantunk az orruk elott. Mivel borzaszto meredek a lepcso, nem lattak, ahogy kozeledtunk, csak ott termettunk kozvetlenul elottuk vigyorogva - egeszen megijedtek Will elrevult arcat latva. Zarora utan vissza a kempingbe, vacsora, alvas.

1996. január 25, csut, Palenque

Az utazas leglelassultabb napja. Az elozo ket utammal osszehasonlitva ez a tarsasag egyebkent se egy vidam kis csapat, hanem jopar kulonos figura van, de itt aztan mindenkire raragadt valami elvont, eletunt erzes. A reggel szitalo eso megadta ehhez az alaphangulatot. Csak ucsorogtunk a barban, hallgattam mindenfele ismeros es ismeretlen emberek elettortenetet. Amikor az egyik srac megkerdezte a mellette ulo lanyt, hogy "es mond, melyik kapcsolatod volt tartalmasabb, amikor a fiuval, vagy amikor a lannyal eltel?" - akkor ugy ereztem, ebbol nekem eleg, es inkabb egyedul felsetaltam a romokhoz. Ott kovalyogtam naplementeig, gyonyoru fenyek voltak, keszult nehany remek foto. Aztan vissza a barba, ahol vagy egy orat vartam a burrito-ra. De ki van irva, miheztartas vegett: "Take it easy. It's ain't McDonalds." Egy kobor arustol vettem egy szuper fuggoagyat, mostmar csak egy kertes haz kell hozza. Este osszepakoltuk a cuccokat (konyhat), ejjel utazunk.

1996. január 26, pentek, tengerpart, Tulum mellett

Reggel megerkeztunk a strandra, ahol kipihenjuk az ut faradalmait. A busz persze parszor elakadt a homokban, mire sikerult odaallnia, ahova terveztuk, de huztuk, toltuk, igy csak sikerult leparkolni. A Yucatan partjan vagyunk, egy privat telken, amit a Tortoise kiberelt 3 napra. Feher homok, palmafak, szep kek tenger. Az utolso energiankat is kiszivja a nap es az uszkalas, igy vacsora utan pillanatok alatt elalszik mindenki a matracokon, fuggoagyakon, satrakban.

1996. január 27, szombat, tengerpart

Reggeli, uszas, napozas, ebed, uszas, napozas, vacsora, alvas.

1996. január 28, vasarnap, tengerpart

Reggel sikerult felebrednem napfelkeltekor, gyonyoru volt az eg - gyorsan kihoztam a buszbol a kamerat es csinaltam par felvetelt, csak percekig tartott a varazs. Reggel aztan Greg, Cherry es en elstoppoltunk Xel-ha-ba, ahol az utikonyv szerint lehet buvarkodni. Meg soha nem probaltam, kivancsi voltam hat ra, de amikor odaertunk, nagyon elment a kedvem: egyreszt jo borsos volt a belepo, masreszt Disneyland-re emlekeztetett az egesz - rengeteg turistabusz, tomeg, ajandekbolt, minden olyan mu. Majd inkabb maskor. Ok ketten bementek, es meg szep lassan visszastoppoltam a taborhelyunkre. Hat nem volt egy konnyu menet, 7 kulonbozo kocsival es sok-sok gyaloglas reven, de estere visszaertem. A fiuk epp roplabdaztak a lemeno nap fenyeben, a lanyok meg gyonyorkodtek Will tokeletes kisportolt alakjaban, meg ahogy leiskolazta a tobbieket.

Utana atsetaltunk egy etterembe, ahol volt TV. Mike mar reggel, amikor kinyitotta a szemet, aggodva jegyezte meg: "Csak 9.5 orank van, hogy talaljunk valahol egy TV-t". Merthogy nagy nap a mai: Superbowl van, az evi fo amerikai sportesemeny. Igyhat a fiuk ma foleg TV-kutatassal toltottek a napot. Sikerult is megtalalniuk ezt a helyi viszonyok kozt jo draga ettermet, ahol $15 volt a halvacsora. En ezt inkabb kihagytam, csak iszogattam egy finom koktelt es bamultam a TV-t. Fogalmam se volt, mi tortenik, de Bob, mint egy nagypapa, szep turelmesen magyarazta a szabalyokat. A vegen mar kezdtem kapisgalni. Dallas-Pittsburgh, 27:17, a tarsasag nagy banatara. En nem tudtam aterezni a katasztrofa melyseget, de probaltam megertoen bologatni, mikor kedves utitarsaim rendkivul csalodottan kommentaltak az eredmenyt. Felidoben Diana Ross szorakoztatta a stadion kozonseget, de annyira giccsesen, hogy ez meg az amcsiknak is sok volt. Ejjel aztan visszasetaltunk a buszhoz a tengerparton, meg hallgattam egy kicsit a viz zugasat, beszelgettem Jane-nel az elet nagy kerdeseirol, aztan alvas. Ejjel egy parszor atesett rajtam Marsch, aki egyfolytaban a tequilas-uveget kereste. Erdekes figura: ugy 40 eves lehet, hosszuhaju, tetovalt srac, kisse bicegve jar. Jomodu mamaja jaradekabol el es percrol percre szinte lathatoan epul le az egeszsege az alkoholtol, meg a narkotol. Semmi kozos munkaban nem vesz reszt (fozes, mosogatas), de senki nem szol neki, inkabb mindenki sajnalja magaban. Altalaban csendes, elvan a CD-i hallgatasaval, de ma ejjel nem tudom, mi jott ra, fel-ala jarkalt, es mindenkit felebresztett. Aztan vegre valaki kezebe nyomta az uveget, es mindenki megnyugodhatott.


Next part of the Maya Trail
Back to the Big Picture Guide Book
Back to my home page


A maja ut következo része
Vissza a A Nagy Képes Utikönyv oldalra
Vissza a nyitooldalra