Bamako and Djenne

1998. december 31.

Mig a baratok trombitavasarlassal es a pezsgo behutesevel foglalatoskodtak, en ujra eloszedtem a nagy hatizsakot es ujra elindultam messzi tajakra. Ezuttal Nyugat-Afrika, Mali a celpont, egy angol utazasi iroda, az Explore szervezeseben. A Vista most is remekelt, szuper repulojegyet talaltak: csak egyszer kellett atszallni es az ar is igazan barati volt. Raadasul nem volt tele a jarat, igy harom ulesen kenyelmesen elnyujtozva utazhattam. Bamakoban 28 fok van - jelentette be a sztyuhi leszallas elott, es mar ult is ki a vigyor a kepemre. Imadom a nyarat. A repteren teljes fejetlenseg, ahogy az Afrikaban normalis. Bemutattam az oltasi igazolvanyt (kotelezo), megtalaltam a csomagom, es mar alkudozhattam is egy soforrel, mennyiert visz be a varosba. A Baba nevu taxis beszelt egy kicsit angolul es nagy lelkesedessel gyozkodott, hogy toltsuk egyutt a szilveszter ejjelt. I give you pleasure, you give me pleasure - biztatott. Nem voltam benne biztos, mire gondol, igy gyava modon meghatraltam. A repterrol a szalloig tarto uton haromszor fulladt le az auto, harmadszorra teljesen. De mazlim volt, onnan mar csak par szaz meter volt a hotel. Helyes kis szalloda (Hotel Mande), uszomedencevel, forro zuhannyal, tiszta szobakkal. A tobbiek meg sehol, aludtam hat egy kicsit. Estefele aztan osszegyultunk, es csodalkozva fedeztem fel, hogy en leszek a csoport kis Benjaminja. Csupa kozepkoru es nyudijas utitars, a szobatarsam is 48 eves. Hogy fogjak ezek birni a sivatagi gyaloglast - hulledeztem. Aztan vacsora alatt mindenki elmeselte, hol jart legutobb. Ki a Kilimanjarot maszta meg, ki Indiat jarta korbe egy ev alatt... csupa igazi kalandor. Nem ok fogjak fekezni a tura utemet, attol felek. A szilveszteri nagy mulatozas megis elmaradt, mert kiderult, hogy egy masik csoport negy tagjat megoltek Jemenben, es ez lehangolta a csapatot. Engem kulonosen megdobbentett a hir, mert hajszal hijan mult, hogy nem azt az utat valasztottam...

1999. januar 1.

Fenseges reggeli utan eligazitas. Ne igyunk csapbol vizet, ne fenykepezzunk engedely nelkul, stb. Afganisztan es Burkina Faso utan a vilag 3. legszegenyebb orszagaban vagyunk, keszuljunk fel nyomorgok, betegek, haldoklok latvanyara. Oh, mi mar jartunk Indiaban is - mondta egy idos hazaspar. Nos, az ehhez kepest tengerparti luxusnyaralas volt - valaszolt Simon, az idegenvezetonk. Mashol ugyanis vannak szegenyek es gazdagok. Itt, Maliban viszont csak szegenyek vannak. Szegenyek, es meg szegenyebbek. Es tenyleg. Ahogy koszaltunk kesobb a varosban, a piacon, sehol egy jobban oltozott ember, sehol egy elegansabb haz, leszamitva azt a kis negyedet, ahol a nagykovetsegek es a mi szallodank van. Delutan mar mentunk is tovabb, Segou varosaba, ahol Simon mesélt egy pár dolgot az országról. Maliban a vilagon a 2. legmagasabb a csecsemohalandosag (123/1000), nemcsak a rossz higenias korulmenyek es az alultaplaltsag, de nehany furcsa szokas miatt is. A nagy unnepeken peldaul az egesz falu egy talban mos kezet es ezt a vizet - mint a kozosseg jelkepet - megitatjak a csecsemokkel es pici gyerekekkel. A lakossag 90%-a muszlim, 1% kereszteny, a tobbi helyi vallasokban hisz. A muzulman vallasnak itt egy sajatos formaja divik - mindenfele hust esznek, ramadan alatt is isznak es dohanyoznak, de ezzel egyutt lelkiismeretesen imadkoznak. No persze nemcsak Allahhoz, hanem a sajat kis torzsuk istenehez is.

A piacon slagertermekek a koponyak, madarfejek, egyeb fetisek. Van jonehany torzs, legnagyobb a bambara, de a legerdekesebb a dogon, akiket majd meglatogatunk. Szerencsere nincsenek torzsi harcok, csak az eszaki tuaregek villognak idonkent fuggetlensegert. Ok feherebb boruek, es egy kicsit lenezik fekete afrikai tarsaikat. Nagyobb haboruk nincsenek, van nekik eleg bajuk anelkul is. Egyebkent is azt figyeltem meg, hogy azokban az orszagokban, ahol csak ket torzs van, sokkal gyakoribbak a faji haboruk, mint azokban, ahol tobb nepcsoport el egyutt. Szoval egy bekes, de szegeny orszagot jarunk majd korbe.

1999. januar 2.

Reggel tovabballtunk Djennebe. Utkozben homokos, kietlen taj, duledezo valyogkunyhok, szutykos gyerekek, szegenyseg. Djenne a 13. szazadban gazdag kereskedovaros volt, piacan foleg rabszolgakat, sot es aranyat arultak, hirneve Timbuktueval vetekedett. Ma mar csak egy poros kisvaros. Az esos evszakban a Bani folyo vize megemelkedik, ilyenkor Djenne szigette valik. Most is komppal kellett atkelnunk a folyon, ami a sekely viz miatt nem tudott egeszen a partig menni, igy az utolso metereket az emberek, lovak, jarmuvek a vizben gazolva tettek meg. Djenneben a Campement Hotelben lakunk, egesz kellemes.

1999. januar 3.

Jo koran felebredtem, igy boklasztam a varosban. Soprogeto asszonyok, iskolaba igyekvo gyerkocok, almos, hajnali hangulat.

Reggeli utan egy helyi vezetovel jartuk be a varost. Eredetileg mar 1240-ben is epult itt egy mecset, de a mostani hatalmas valyogepitmeny, a varoska fo nevezetessege 1906-bol valo. Minden evben lerobban az esos evszak utan, de tavaszonkent egy fiesta kereteben ujjaepitik. Jatszanak a zeneszek, hordjak a vizet az asszonyok, epitenek a ferfiak, mindenki segit. Delutan ket kis hajoba ultunk, es a par kilometerrel arrebb fekvo Djenne-Djeno volt a cel, a mai Djenne elodje. Meg idoszamitasunk elott letesult itt egy varoska, de kb a 14. szazadban elhagytak lakoi. Semmilyen epulet nem maradt fenn, de ameddig a szem ellatott, mindenhol edenytoredekek boritottak a foldet. Setaltunk a voros cserepek tomkelegen, es furcsa erzes volt, hogy akad koztuk, amely tobbszaz eves. Az asatas vezetoje, Mr. McIntosh, olvastuk egy par cikket idefele a buszon, es nagy mazlinkra ossze is futottunk itt vele. Nagyon szimpatikus, lelkes emberke, orakig meselt nekunk, tele volt elmenyekkel es tapasztalattal, hiszen itt toltotte a fel eletet.

Este a hotelben osszefutottunk egy amerikai lannyal, aki itt dolgozik mar egy ideje onkenteskent a Peace Corps kereteben kulonfele projecteken: pl. fakat telepitenek, haszonnovenyeket honositanak, vagy az asatasokon segitenek. Egy valyogkunyhot berel egy csaladtol, es 3000 frankos napidijbol el. Ez tobb, mint amit a helyi emberek keresnek, de messze nem eleg arra, hogy turistakent eljen itt. A szalloban peldaul 2,500 frank a legolcsobb vacsora es 1,000 frank egy uveg sor - ez tehat nem jon neki ossze a napi ellatmanybol. Igyhat ugy el, mint a faluban barki mas: a piacon vasarol, tyukokat nevel, a kutrol hozza a vizet, maga foz a kunyhojaban.

Azokat a dolgokat, amit itt lehetetlen beszerezni, csomagban kapja a Peace Corpstol (fogkrem, tampon, stb). Sok erdekeset meselt a helyi szokasokrol. A ferfiak az ev egyik felet a mezokon toltik, a masik fel evben pedig henyelnek. Az asszonyok kora hajnaltol keso estig a haz korul dolgoznak. A lanyok 10-20 eves koruk kozt mennek ferjhez, a csalad altal elore kivalasztott ferfihez, aki sokszor 50 evvel is idosebb naluk. Egy ferfinak 4 felesege lehet, csak penz kerdese, mennyit engedhet meg maganak. A vallas es hagyomanyok szerint a felesegeket kulon hazban kellene tartani, de ehhez tul szegenyek, igy az osszes asszony egyutt el. Noknel es ferfiaknal egyarant hagyomany a korulmeteles. Mivel az amerikai leanyzo sok olyat muvel, amit Maliban a nok hagyomanyosan nem tehetnek meg (nadragot hord, bicajozik, stb), amolyan egyedi statuszra tett szert: se nem no, se nem ferfi a falubeliek szemeben. Igy legalabb nem itelik el, hogy 27 evesen meg hajadon, sot, hogy ebben a korban meg nincs is korulmetelve. Az idosek tisztelete rendkivul eros, a varosokat az idosek tanacsa iranyitja. A lany szerint keves ilyen szervezet van, mint a Peace Corps, amely ugy probal segiteni, hogy novenytermesztesre, faultetesre, stb tanitja az embereket. A legtobb segelyszervezet vagy penzt ad, vagy olyan projecteket intez, ami nagyon idegen az itt elok szokasaitol, igy tobbet artanak, mint amit hasznalnak, mert fuggove, keregetove valtoztatjak a tarsadalmat. Kulonosen a gyerekeken figyelheto ez meg, akik rogton penzt kernek az idegentol, pedig nyilvan ok nem igy szuletnek, hanem azok a turistak, illetve onkentes "segitok" szoktattak oket erre, akik allandoan penzt es cukorkakat osztogattak nekik. Ez mar mas orszagokban is mindig frusztralt engem, hogy a penz, edesseg, toll, stb. felelotlen osztogatasaval tobbet art az ember, mint hasznal. Persze az ember erzi, hogy szukseguk van segitsegre, meg ugye az adakozonak is jo erzes adni, de meg lehet ezt ugy is oldani, hogy ne tunjon az ajandek alamizsnanak. Jo kis beszelgetes volt, nagyon elveztuk, es rendesen megvendegeltuk a lanyt, hadd egyen-igyon egyszer kedvere. A barpulton felfedeztem a Vista matricajat - az elso Maliba szervezett csoportjuk par honapja jart erre, igy nem en voltam az elso magyar vendeg itt.

1999. januar 4.

Ma volt Djenneben a heti piac, gyonyoru tarka sokadalom, a fotos nagy oromere. Elvegyultem a tomegben, aztan meg felkeredzkedtem egy haz tetejere, onnan csinaltam felveteleket a nyuzsgo tomegrol.

Mali következo része
Vissza a A Nagy Képes Utikönyv oldalra
Vissza a nyitooldalra