Timbuktu, a legendás város1999. januar 12. Megint nem jott ossze az alvas, ezuttal jo magas lazam lett es egesz ejjel hanytam, minden porcikam sajgott. Gyomorrontas vagy napszuras, szerencsere delre mar jobban lettem. A Timbuktuba meno gep reggel fel 9-kor indult volna, de meg kora delutan se volt semmi nyoma. A mopti-i repuloter egy aprocska epulet, nehany szonyegarussal, es par ideges turistaval.
Itt semmit nem jelent a menetrend, es az sem, mikorra van jegye valakinek. Szamitogepes nyilvantartas hijan attol fugg, felfer-e valaki a gepre, hogy arra hanyan szalltak mar fel az elso allomason, Bamakoban. Most mar vilagos, miert becezik az Air Malit a turistak Air Maybe-nek. Vegre megjott a 40 ferohelyes rozoga orosz csotrogany, es oriasi mazlinkra volt rajta mindannyiunknak eleg hely. Csak az volt a bokkeno, hogy a csomagter viszont tele volt, igy a hatizsakokat Moptiban kellett hagyni. Kis csapatunk ezt zokszo nelkul tudomasul vette, semmi nyafogas, pillanatok alatt kihalasztuk a fogkefeket es a kamerakat, ezekkel vagtunk neki az utnak. Probalna ezt meg az ember egy magyar szervezesu csoporttal. A szemelyzet a pilotan kivul egy holgybol allt, aki ketes tisztasagu meleg vizet osztogatott, ezzel alulmulva az Aeroflot tobb eves negativ rekordjat, ahol igazi uveges szoda volt az ellatas. A gepen irtozatos zaj, es az olembe vizcseppek hullottak, pedig kint nem is esett az eso. A Niger folyo felett repultunk, kezdo pilotaknak bizonyara idealis gyakorloterep ez, csak a folyo vonalat kell kovetni. Amerre a szem ellatott, homokos sivatag, apro bokrokkal, fakkal. Megerkeztunk Timbuktuba. Sok utitarsamnak regi gyerekkori alma valt ezzel valora. Magyarorszagon nincs akkora kultusza Timbuktunak, de az angolszasz teruleteken ez a semmi kozepenek szinonimaja, ahova egyszer minden kalandvagyo szeretne eljutni. 1100 korul alapitottak, de ket evszazad mulva mar Nyugat-Afrika legfontosabb gazdasagi es iszlam vallasi kozpontja volt. Fenykoraban, a 16. szazadban 60 ezer lakosa volt es 150 iskola mukodott itt. Gazdagsagarol legendak keringtek Europaban es az arab vilagban es ez kalandorok, zarandokok szazait vonzotta a varosba. A hosszu utazast viszont csak kevesen eltek tul, legtobben a sivatagban leltek halalukat. Az egykori gazdag kereskedokozpont ma csak egy 15 ezres lakosu almos kisertetvaros, ahol lassan mindent betemet a sivatag. Kiseronk egy igazi tuareg, kek kopenyben es turbanban, ami alol csak az elenken mosolygo fekete szeme latszik ki.
Erdekes, hogy a tuaregeknel csak a ferfiaknak kell eltakarni magukat, a noknek nem. Tudtuk, hogy mar csak egy oranyi idonk van fotozni, igy nem vacakoltunk a hotelbe valo bejelentkezessel, ugysem volt csomagunk, a repterrol egybol irany a varos. Megneztuk a mecsetet, a koraniskolat, nehany europai felfedezo emlekhazat, majd csatangoltunk az utcakon, a suppedos homokban. Vannak hazak, melyeknel mar a kuszob a foldfelszin alatt van, szemmel lathatoan haldoklik a varos. Vettunk friss, meleg kenyeret, amit az utcakon levo kemencekben sutnek, nagyon finom, de meg ezekben is erezni a homokszemcsek recsegeset.
Vacsorara ezt ettuk a Moptiban vasarolt mazsolaval es az otthonrol hozott vitamintablettakkal izesitett, fertotlenitett vizzel. Csak ehseg kerdese, hogy mikkel tud jollakni az ember. Hihetetlen mennyisegu szunyog van. Simon megkerte a recepciost, fujja be valami sprayvel a szobakat, ne csipjenek minket halalra a dogok. Ahogy megveregette a recepcios fiu vallat, annak ruhajabol egy egesz szunyogfelho szallt fel. A helyiek mar teljesen erzeketlenek rajuk. 1999. januar 13. Korai ebreszto, mert ugyan csak 9-kor indul a gep, jo kint lenni 7-re, sosem lehet tudni. Az Air Malinal nemcsak kesesek, hanem a korai indulasok is mindennaposak. Simon mar tobbszor latott turistakat szentsegelni, amikor csak a kifutopalyan gurulo gep latvanyara futottak be. A repteren nem voltak szunyogok, viszont volt rengeteg legy, en meg ilyet nem lattam. Egyfolytaban legyezni kellett magam, hogy ne lepjenek el. Hogy elussem az idot, orakig alkudoztam egy remek torre, igazi regi, helyi darab. Tevebor tok, ezust deszites. Nem mintha valaha is erdekeltek volna az effelek, de tenyleg megtetszett. Akarcsak egy baseballsapkas fiatalember, aki ugyanannal az arusnal alkudott egy ezust karperecre. Egy lannyal volt, mazlista noszemely, gondoltam magamban. Az arus mosolyogva biztatta a fiut: vedd meg a hugodnak! Bar a profeta szolna beloled - gondoltam. Enyem lett a tor, ramvillant egy hibatlan kaliforniai mosoly, es vegre szoba elegyedtunk. Amerikabol jott, mar jo par hete utazgatott az Elefantcsontparton, Ghanaban, majd itt Maliban, innen pedig Egyiptomba tart. Hirtelen oriasi zugas vetett veget a beszelgetesnek, megjott a gep, mindenki nyomult az ajtokhoz. A fiu es a lany epp mogottem ultek le, mellettuk egy mosolygo bacsi. Elovettem egy zacsko kekszet, korbekinaltam, es a bacsi rogton beszelgetni kezdett, honnan jottem, mit csinalok, stb. Aztan o is meselt magarol, es arrol, milyen regota vagyik ra, hogy eljusson Timbuktuba. Most vegre sikerult, es raadasul a gyerekeimmel: a fiammal es a lanyommal, mosolygott a parra. Erre aztan az en arcomra is kiult a vigyor. Tenyleg a huga. A 40 perces ut jo ket oran at tartott, mert kozben kitettunk egy darab utast a sivatag kozepen, Goundamban. Moptiban leszallas, osszeszedtuk a hatizsakokat, rettenetesen budosek, fustolthalrakomany mellett taroltak oket, alig birom elviselni a hatamon, majd repules tovabb Bamakoba. Ott vegre a jo kis luxuskorulmenyek fogadtak minket, forro vizes zuhany, uszomedence. Erkezes utan ket perccel mar ott lubickoltam, kozben a hatizsakot betettem a kerti zuhany ala, hatha valamit enyhul a budossege. Vacsora alatt ki telepedik le mellem, hat az amcsi fiu, Michael, vegigdumaltuk az estet, nagyon jo fej. Foldrajztanar, es az iskolai szunetek alatt bejarta a fel vilagot, tavasszal epp Budapestre keszul, nocsak. Cimcsere. 1999. januar 14. Svedasztalos reggeli, mintha igazibol nyaralna az ember: croisson, joghurt, gyumolcs. Kis ejtozes a medence szelen, majd alkudozas a taxisokkal, mennyiert visznek be a varosba. Ott megneztuk a muzeumot, ami aprocska, egy teremben kb 20 targy, de erdekes. Majd ebed egy libanoni etteremben, Le Relax a neve, turistak kedvence. Gyors kiszolgalas, nagy adagok, barati arak. Delutan ujabb uszkalas, lefenykepeztem magam a medence szelen, csak a szulok megnyugtatasara, ne csak olyan fotok legyenek, amint izzadtan, kimerulten maszok a sziklafalon. Soha nem ertik meg, hogy lehet ilyenekert ennyi penzt fizetni. Vege az utazasnak... 650 km buszozas es 65 km gyaloglas van mogottunk. Orakkal a gep indulasa elott kimentunk a bamakoi repterre, nem art, ott ugyanis allando a fejetlenseg. Most sem mukodtek a szamitogepek, a futoszalag is bekrepalt, minden csomagot hordarok vittek a gephez. A rontgengep is epp elromlott, semmi motozas, csodalkoztam is, hogyhogy ilyen lazak, megiscsak egy nemzetkozi jarat. A kapunal ramutattak egy gepre, hogy az a mienk, es a vaksotetben elindultunk a kijelolt iranyba, korulottunk gepek jottek-mentek. Ejjel fel 11 volt, vegre odaertunk a gephez, es furcsan konstataltuk, hogy hosszu sor kigyozik elotte. Ott, a gepre vezeto lepcso elott folyt a motozas es vamvizsgalat, a kifutopalya kellos kozepen. Egy apro lampaval megvilagitott asztalra kellett kipakolni mindent a zsebekbol, fene sem erti, miert nem bent csinaltak mindezt a varoteremben, ahol legalabb vilagitas volt. Sajnos egy nagyon eros es rossz illatu parfumot hasznalo lany ul mellettem, nehez ejszakank lesz igy egyutt. 1999. januar 15. Szerencsere sikerult eluldoznom a csajt mellollem, mondvan, hogy nem erzem jol magam (ami igaz is volt), igy relative kenyelmesen elnyujtozkodhattam. Ket ulesen mar rutinosan tudok aludni. Csak a reggelis kiskocsi zorgese ebresztett fel. Brusszelben kellett atszallni (Sabenaval utazom), volt 6 oram, atbongesztem az ujsagokat, es vegigolvastam a vilag vezeto hireit: Megkezdodott Clinton es Monika ugyenek targyalasa a szenatusban, kitort a brazil penzugyi valsag, McGuire egyik labdajat, amivel a 70. homerun-t utotte, 3 millio dollalert vette meg valaki egy arveresen. Hirtelen olyan tavolinak tunt Mali, a bekes dogonok, a csodalatos nyugalom. Visszaerkeztunk a civilizacioba es a telbe. Back to the Big Picture Guide Book Back to my home page Vissza a A Nagy Képes Utikönyv oldalra Vissza a nyitooldalra |
