Fez2002. október 2, szerda Reggel már robogtunk is tovább Moulay Idrissbe, amely Marokkó legfontosabb szentjéről kapta a nevét, aki Mohamed próféta ükunokája és az ország első királyi dinasztiájának alapítója volt. A csendes kis völgyben megbúvó városka az ország egyik fontos iszlám zarándokhelye, ahol a hívők főleg a szent síremlékét keresik fel, de ide mi nem léphettünk be. Rövid séta után Volubilisbe buszoztunk tovább, Marokkó legnagyobb és legjobb állapotban fennmaradt római városába, amely világörökségi helyszín is.
A romok a 2-3. századból származnak, közülük legszebb a diadalív és a bazilika megmaradt oszlopai. Gyors ebéd után irány Fez, ahol becsekkoltunk a Hotel Olympicbe, majd találkoztunk a helyi vezetővel. Fez Marokkó legrégebbi városa és Kairó, Damaszkusz, valamint Marrakes után itt található a negyedik legnagyobb óváros, azaz medina. Csak a medinában félmillió ember él és több, mint 300 mecset várja a hívőket. A programot itt is a királyi palota gyönyörű kapujának megtekintésével kezdtük, aztán a zsidó városnegyedben sétáltunk. Nem kerülhettük el, hogy a vezető elvigyen minket egy ismerőse kerámiaműhelyébe, ahol elmagyarázták és bemutatták az egész gyártási folyamatot, majd természetesen egy üzletben kötöttünk ki. Legjobban egy hatalmas kerti kút tetszett meg, de végül mégis inkább egy szappantartót vettem. Vacsora előtt kis internetezés, levél haza, beleolvastam, mi újság a Big Brother házban. Nagyon jellemző Marokkóra a régi és az új sajátos együttélése: az óváros kanyargó sikátoraiban nem ritka a cybercafé felirat, ahol meglepően gyors kapcsolat mellett igencsak olcsón szörfözhetünk (egy óra általában 10 Dr.) és bizony a müezzin mellett a mobiltelefonok ciripelése is az alapzajhoz tartozik. 2002. október 3, csütörtök Nagyon jó kis napunk volt, maratoni gyalogos városnézés Fez óvárosában. A középkori városfalak között elvarázsolt a hangulat, csak úgy nyüzsög minden, bazár bazár hátán, imádtam a labirintusban bóklászni. Bár sokszor bokáig jár az ember a szemétben és időnként elviselhetetlen a bűz, mégis semmihez sem hasonlítható egy ilyen arab forgatag.
A medinán belül nincs autóforgalom, még az elmaradhatatlan kólás rekeszeket is szamárháton szállítják. Bár első látásra teljesen kaotikus ez a városrész, Észak-Afrikától Indiáig, mindenhol azonos felépítésű a medina. A középpontban a mecset áll és attól kifelé szigorú hierarchia szerint követik egymást az üzletek. Az első körbe a mecsettel kapcsolatos termékeket, pl. füsötlőket áruló boltocskák állnak, majd a nagy tiszteletnek örvendő könyvesboltok következnek. Utánuk jönnek a ruházati cikkeket, textileket árulók, az asztalosok, háztartási cikkeket árulók. Az erős füstjük és bűzük miatt a peremre szorulnak a bőrfestők és a kerámiaműhelyek. Ami feltűnő, hogy az üzletekben csak férfi eladók vannak, nőket alig látni. A kávéházak teraszain is kizárólag férfiak ücsörögnek, a vezetőnk szerint azért, mert fontos üzleti tárgyalásokon vesznek részt. Ehhez képest mi sokakat kártyázni láttunk, de leginkább csak üres tekintettel bámulják az utca forgatagát. A nőknek otthon a helye. Az asszonyok egyébként egyedül nem is nagyon mászkálhatnak, még a piacra is elkíséri őket egy családtag. Mi, férj nélkül sétafikáló turisták jobb esetben két lábon járó esetleges vízumnak, rosszabb esetben könnyű eseti prédának számítunk. Ennek megfelelően csak úgy záporoznak ránk a bókok: legalább százan elmondták az elmúlt napokban, milyen gyönyörű a szemem, a mosolyom, mindenem. Ez nem is esik rosszul, de egy kicsit levon a bókok értékéből, hogy a rém ronda angol útitársnőknek is hasonló lelkesedésselszórják a bókokat.
A medinában láttunk egy bőrfestő műhelyt is, a rettentő büdös és koszos munka láttán mindig egy kicsit jobban értékelem a saját állásom. És persze elvittek minket az elmaradhatatlan szőnyegüzletbe is, ahol végignéztünk vagy száz szőnyeget. Egy előnye volt a dolognak, hogy láthattunk belülről egy gyönyörű épületet, mert természetesen ilyenbe telepednek a turistacsalogató kereskedők. Máris van egy érvük, hogy bemenjünk. A szőnyegek egyébként tényleg gyönyörűek, de én elvből ellenük vagyok, így nem vettem. Voltunk a medersában, azaz a Korán-iskolában is, legalábbis az udvarán. Fantasztikus márvány- és cédrusfafaragásokat, apró mozaikos falakat csodálhattunk meg. Az udvar telis-tele volt érkezésünkkor, panaszkodtunk is a vezetőnek, hogy nem lehet jó fotókat csinálni. Több se kellett neki, szólt az ajtónállónak, ne engedjen be senkit. Megvártuk, míg a bent lévők kiszivárogtak és a mienk volt az egész épület. Imádom Fezt. Next part of Morocco Back to the Big Picture Guide Book Back to the frontpage Marokkó következő része Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra Vissza a nyitóoldalra |
