Egy arab fürdőben

2002. október 8, kedd

Reggel már sokkal jobban ébredtem, bár a pincérfiú még próbált győzködni, hogy ő olyan masszázst tudna adni, amitől rögtön meggyógyulnék. Na igen. Ma főleg buszoztunk, következő állomáshelyünkre, Ait Benhaddou-ba. Itt van a legszebb szálláshelyünk, a Hotel La Kasbah: igazi palota, szökőkúttal, mozaikos udvarral, gazdagon faragott ajtókkal. A hotel úszómedencéje az UNESCO világörökségnek számító kasbahra néz, kár, hogy pancsolni már nem volt jó idő, mire odaértünk.Az Ait Benhaddou az Atlasz hegység legjobb állapotban fennmaradt erődszerű építménye, ugyancsak kedvelt filmforgatási helyszín, itt játszódott többek között a Nazareti Jézus, vagy az Arabia hercege. A hollywoodi filmmágusok rengeteg pénzt áldoztak a felújításába, ennek is köszönheti remek állagát.

Majd holnap járjuk körbe, ma már csak egy kis vásárlásra maradt idő vacsora előtt, vettem a kollégáimnak helyes kis ékszeresdobozokat. A vacsorakínálat országszerte elég egyhangú: a főfogás általában kuszkusz vagy tagine (tazsin). A kuszkusz kásaszerű köret, amit sült csirkéhez, bárányhoz vagy párolt zöldséghez szolgálnak fel. A tagine lassú tűzön főzött pörköltszerű hús vagy párolt zöldség, amit a speciális tagine edényben készítenek: ez egy alacsony kerámiatál magas, csúcsos fedővel. Ehhez nincs köret, hanem kenyérrel fogyasztják úgy, hogy a kenyeret a szaftba mártogatják. Ezeken kívül a legtöbb étlapon csak sültkrumpli vagy rántotta található, de két hétig kibírható ez a kínálat. A kenyér egyébként nagyon finom, kis lapos kiszerelésben árulják, általában még melegen. Frissen nagyon finom, viszont nem érdemes tartogatni, mert pár óra múlva kőkeménnyé válik.

2002. október 9, szerda

Ma reggel egy idős bácsika vezetésével megnéztük a kasbaht. A bácsika nyilván megbuggyant a sok filmforgatástól, mert szünet nélkül színészkedett, hol egy teve, hol egy bátran vívó harcos szerepében tetszelgett. Egy pillanatra elgondolkodtam, megéri-e idehurcolni a stábot Amerikából, nem egyszerűbb-e felépíteni ott valami díszletet, de a fantasztikus fény rádöbbentett, hogy nemcsak a régi falak miatt jönnek ide forgatni, hanem egészen mások itt a színek és a fények is. A kis nézelődés után hosszabb vezetés következett Essaouirába, a Magas Atlasz hegységen keresztül. Nem vagyok egy nagy hegyimádó, de itt tényleg lenyűgöző a táj, mert ezer és ezer különféle színben pompáznak a hegyek. Egyszer érdemes lenne eljönni túrázni erre a vidékre. Útközben fogadásokat kötöttünk, mikor érkezünk meg Essaouriába, és bármily hihetetlen, egy útitárs percre pontosan eltalálta, hogy 17.46-kor. Itt újra egész más a hangulat, mintha Marokkó nem is egy ország lenne. Felszabadult, kozmopolita, tengerparti üdülőhely, rengeteg üzlettel, a tengerparti sétányon friss halakat áruló bódékkal, elegáns szállodákkal.

Kis internetezés után vacsora, a Lonely Planet-ből néztem ki egy éttermet, és páran csatlakoztak hozzám. Jó választás volt a Bab Laachour étterem, 80 dirhamért hihetetlen kiadós négyfogásos vacsorát ettünk és végre nem a megszokott tagine-t, hanem halat hallal. Sűrű, fűszeres halleves, előételnek sült szardínia, főételnek másféle hal, aztán sajátos édesség, a fahéjjal megszórt narancssaláta.

2002. október 10, csütörtök

Délelőtt elmentünk a városi fürdőbe, a hammamba, megnézni, hogyan tisztálkodnak a helyiek. Marokkóban ugyanis ritkán van a házakban fürdőszoba, helyette hammamba jár mindenki, külön épületbe (vagy ugyanoda, de váltott nyitvatartással) a férfiak és a nők. A hammam nemcsak tisztálkodásra szolgál, hanem a társadalmi élet fontos helyszíne is, az asszonyok sokszor itt egyezkednek gyermekeik jövendőbelijéről. A kis előtérben leperkálja az ember a belépőt (a full extrás látogatás masszázzsal 32 dirham), majd egy szál bugyogóra vetkőztünk. Az öltözőből a fürdőterembe vezet egy kis folyosó. A fürdőhelység maga igencsak meleg és párás, közepén hideg vizes kút és a meleg vizes csap. A terem falai melletti kis párkányon üldögéltak az asszonyok, mindegyik előtt egy nagy vödör és abból kis merőedénnyel locsolgatták magukra a vizet. Mi is kaptunk vödröt is, edénykét is, és bőszen locsolgattunk magunkat. Egyszercsak megjelent egy testes asszonyság és egy érdes kesztyűvel lesikált minket, csak úgy pergett le a börünk. A testradír után nyakonöntöttek egy vödör meleg vízzel, lefektettek a kőre és alaposan megmasszíroztak mindenkit - isteni volt. A higiénia mondjuk nem volt tökéletes, de reménykedtem, nem kapok el semmiféle nyavalyát. Újabb vödör víz a nyakunkba és már készen is voltunk. A fiúk később elmesélték, hogy ők rosszabbul jártak, mert náluk a masszázsba a végtagok összevissza csavargatása is beletartozott és náluk jéghideg fürdővel végződött a kaland. Szegény angolok érzékeny fehér bőre rákvörössé vált a kezeléstől. A fürdés után azért biztos ami biztos lezuhanyoztam a szállóban, aztán kisétáltam a tengerpartra teletömni a hasam mindenféle tengeri herkentyűvel. Elképesztő kínálat volt rákocskákból, tintahalból, tengeri sünökből, biztos, ami biztos, mindent megkóstoltam, még olyan dolgokat is, amiről fogalmam sem volt, hogy mi az. De minden finom volt. Délután még vásárolgatás, internetezgetés, örömmel értesültem, hogy egy honfitárs kapta az irodalmi Nobel-díjat. Majd vacsora a Le Homard étteremben a csoportvezető szervezésében. Maga a hely, egy régi palota udvara gyönyörű volt, de a franciás-marrokói konyha remekei felejthetőek.


Next part of Morocco
Back to the Big Picture Guide Book
Back to the frontpage


Marokkó következő része
Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra
Vissza a nyitóoldalra