Moszkvai átszállás

2004. június 29, kedd

Már régóta szemezgettem egy mongol úttal az Explore brossúrájában és idén végre tökéletes volt az időzítés: sikerült lefoglalni azt az utat, amely a Nadaam fesztivál idejére esik, de még épp véget ér, mielőtt megkezdődik a féléves "szobafogság", azaz a féléves zárási időszak az irodában. Másoknak is pont ez az időpont lehetett a legszimpatikusabb, mert már a január eleji foglaláskor is csak épp az utolsó helyet csíptem el a csoportban.

És a hab a tortán: egy nappal korábbi indulás és egy éjszaka Moszkvában. Épp 20 éve, az 1984-es VIT idején jártam itt utoljára és kíváncsi voltam, vajon mennyit változott a város.

A légitársaság választással nem kellett sokáig bíbelődni, mivel Ulánbátorba csak az Aeroflottal lehet eljutni. Moszkvában aztán kezdődött a kalandtúra. A reptérről nincs normális tömegközlekedés a városba, csak méregdrága taxi, így én inkább amolyan iránytaxit kerestem, azaz a kis minibuszt, ami akkor indul, mikor megtelik és az első metróállomásig jár. Sehol nem találtam a megállóját és a 16 kilós hátizsákkal kószáltam vagy egy órát a reptér körül. Megláttam egy Novotelt, gondoltam, legalább váltok pénzt, és amilyen mázlim volt, épp akkor indult a szálloda saját busza a városba, persze elvileg csak a szálloda vendégeinek. Gyorsan felpattantam és ezzel sikerült is a saját lefoglalt szállodámig, a Sovietski hotelig eljutni. A hotel hallja igazán grandiózus: széles márványlépcső, súlyosan leomló függönyök, csillárok. A szoba berendezése ehhez képest elég lepattant, de kit érdekel egy éjszakára.

Lepakoltam és már húztam is a Vörös térre. Bekukkantottam a GUM áruházba, ami igencsak nagyot változott az elmúlt két évtizedben. Csillogó-villogó üzletportálok, kávézók, szökőkutak és a legelegánsabb butikok, ennek megfelelő árszínvonalon. Az utcákon a legfeltűnőbb a moszkvai lakosok cipőfétise volt: szinte minden második üzlet cipőbolt és mindenki nagyon pipec - leginkább hegyesorrú - cipellőt hord. A város tele van pizzériával, hamburgeressel és a most nagyon menő sushi-büfékkel, alig tudtam egy jó kis szoljanka levest felkutatni. A modor azonban a régi: mint egy kemény sportmeccs, olyan az utcán a közlekedés. Kikerülés helyett inkább nekimennek az embernek, győzzön az erősebb.

2003. június 30, szerda.

Elképesztően pazar reggelit kaptam. a megszokott kenyér, sajt, felvágott, gyümölcsök mellett vagy féltucat frissen facsart zöldséglé, lazac, egyéb remek halfélék, jól be is lakmároztam. Kicsekkoltam, leadtam a portán a cuccokat és elmetróztam a Kremlhez. A riasztó hosszúságú sort egy óra alatt sikerült legyűrni, fotósengedéllyel együtt 200 rubel a belépő. Körbejártam a templomokat, megcsodáltam a fantasztikus ikonokat, aztán ebéd a közeli földalatti hipermodern plaza egyik éttermében. Utána épp elcsíptem az Ismeretlen Katona sírjánál az őrségváltást, majd Lenin bácsit szerettem volna újra meglátogatni, de sajnos a mauzóleum zárva volt. Elmetróztam hát az Arbatra, nézelődtem a sétálóutcán, ahol elképesztő választékot vonultattak fel Matrjoska babákból. A hagyományos orosz nénis mellett politikusok, sportolók, zenészek tucatjai, de volt Gyűrűk Ura, Oszama Bin Laden vagy Superman is.

Még egy jó kis orosz halleves, aztán vissza a szállóba. Kikértem a cuccot, majd megérdeklődtem a concierge-nél, mennyi lenne a taxi a reptérre. 1300 rubel (közel 10,000 Ft). Na persze. Metró és kis iránytaxi kombinációval 35 rubelből jött ki ugyanez az út, és mennyivel érdekesebb volt. Becsekkoltam és bár ennek nem sok esélyt adtam volna, egy magyar lány ült mellettem az Ulánbátorba vezető járaton. Az ELTE-n mongol szakra jár és a szakdolgozat írás előtt megy ki nyári tapasztalatgyűjtésre. A hatórás repülőúton semmiféle film vagy zene nem volt, takaró és párna persze szóba sem került és örülhettünk, hogy egyáltalán egy étkezést kaptunk.


Next part of Mongolia
Back to the Big Picture Guide Book
Back to the frontpage


Mongólia következő része
Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra
Vissza a nyitóoldalra