Erdene-Zu

2004. július 4, vasárnap

Ma egész nap csak zötykölődtünk a buszon és ez holnap sem lesz másképp. Igazán sok látványosság nincs ebben az országban, kicsit magam is elgondolkodtam, érdemes volt-e ide eljönni, de itt épp ez a kunszt, hogy mennyire nincs semmi, csak a kietlen pusztaság. Egy pihenő volt, azon a helyen, ahol 1922-ben dinoszaurusz tojásokat találtak. Mivel minden lelet Ulánbátorban van, mi igazán csak a lelőhelyet látogattuk meg, de ez is érdekes volt. Vöröses homokos rész, teljesen elüt a környező kiszáradt füves térségtől. Bóklásztunk egy kicsit, hátha mi is találunk pár dino csontocskát vagy tojást, de nem volt szerencsénk.

Kora este érkeztünk meg a Saikhan Oboo környéki jurta-táborba, ami jóval modernebb volt az előzőnél, betonból épült zuhanyozója is van. No meg komoly étterme, bárral és TV-vel. Este az angol párral beszélgettem, akik a 25. házassági évfordulójukat ünneplik ezzel az úttal, hát... ennél azért romantikusabb helyszínt is választhattak volna. Ma úgy lehűlt az idő estére, hogy még az angolok és a németek is fáztak, ez azért már jelent valamit.

2004. július 5, hétfő

Egyre álmosabban ébredek, mert rossz alvó lévén minden apró zajra felébredek, a szobatársam meg minden éjjel kimegy a mosdóba vagy háromszor. Megpróbáltam füldugóval aludni, de az se nagyon használ. Ez a csoportos utak egyetlen igazi hátránya.

Ma is egész nap buszoztunk. A déli pihenőnk során körénk sereglett egy rakás gyerek, így végre készülhetett egy csomó portrékép, azt nagyon élveztem.

Ma láttunk egy igazi aszfaltozott utat, de mi csak áthajtottunk rajta, mert nem arra mentünk. Aztán egy falu mellett elhaladva észrevettük, hogy épp lovasverseny van, amolyan területi selejtező a nagy Nadaam fesztiválra. A többiek körülnéztek, de én az allergiám miatt nem mertem, így csak kifeküdtem a pusztába élvezni a meleg napsütést.

Karakorum közelében szálltunk meg egy szép jurtatáborban. Este énekesek és akrobaták újabb folklórprogramját nézhettük meg, nagyon szép volt. Bár amikor két mongol népdal között elpengették az "O sole mio"-t, az kicsit kilógott a sorból. Annál jobban megörültem, amikor Brahms egyik magyar táncát adták elő. Amikor bejelentették, hogy a következő nóta a Dzsingisz kán, hirtelen a Neoton ugrott be, de nem, ez tényleg egy mongól ősi ének volt. .

2004. július 6, kedd

Ma végre igazi látványosságot néztünk meg, az Erdene-Zu kolostort. Mongóliában több száz kolostor-együttes volt a kommunista időszak előtt, gyönyörű lehetett, de mára már csak négy maradt meg mutatóba, ez az egyik.

Erdene-Zu az ország első buddhista központja volt, 1586-ban alapították és fénykorában körülbelül 1000 szerzetes élt itt. Az 1930-as években, Sztálin uralma alatt ezt is lerombolták, a korábbi 60-100 itteni templomból csak három maradt meg. A komplexum 1965-ben nyílt meg újra múzeumként, majd 1990-ben aktív kolostorként. Megcsodáltuk a templomokban található festményeket, szobrokat, majd böngészgettük a szuvenír-árusok portékáit. Vettem pár nagyon réginek tűnő könyvet és tubákos szelencét, aztán ki tudja, mennyire igaziak vagy mai másolatok.

Ma a Hogno Khan hegy melletti "ecotáborban" szálltunk meg, ami a legegyszerűbb az eddigiek között, ez is csak nyáron működik, egy család vezeti. Kézi működtetésű "zuhany" van: egy kis pumpával felszerelt hordó, amiből egy cső lóg ki, és ha az ember nyomogatja a pumpát, egész jól le lehet vele mosdani minimális vízfelhasználással. Abból ugyanis nagyon kevés van errefele. spórolni kell.


Next part of Mongolia
Back to the Big Picture Guide Book
Back to the frontpage


Mongólia következő része
Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra
Vissza a nyitóoldalra