A mongol tajga2004. július 7, szerda Nagyon durva éjszakánk volt: vihar, szél, csak úgy csapkodott a jurta vászna. Az egyik tartólécünk hatalmas robajjal leesett az éjszaka közepén, még jó, hogy nem a fejemre. Reggeli után az Erdene Khombo kolostorba kirándultunk, ami egy apró hegyi templom. Majd egy jó nagy kerülővel, néhány hegycsúcson át sétáltunk vissza a táborba, hogy legyen már végre egy kis testmozgás is. Ebédidő, kis szieszta, aztán újabb kirándulás. Egy tavat szerettünk volna megnézni, de csupa mocsár volt a környéke, így meg sem tudtuk közelíteni. Így a várt látványosság, a madarak helyett százával láttunk békákat, tücsköket és apró kis bogarakat - akkora nyüzsgés volt a talajon, azt sem tudtuk, hova lépjünk.
2004. július 8, csütörtök Hosszú és fárasztó buszozás után visszatértünk Ulánbátorba. Kora délután érkeztünk meg, és egyből a Téli Palotához hajtottunk. Mongólia utolsó királya, Bogd Khan élt itt és az épületnek ki tudja miért megkegyelmeztek az oroszok, így múzeumként megmaradt az utókornak. A sok szokásos szobor és thangka mellett különlegesség a külföldi uralkodóktól kapott ajándékok gyűjteménye, pl. egy jurta, melyet 150 hópárduc bőrével díszítettek. Elég sokkoló. Aztán bejelentkeztünk a szállóba, jöhetett a jól megérdemelt forró zuhany, majd este még elnéztem az Állami Áruházba, az ország legnagyobb üzletébe. Ennek egyik emelete kifejeztetten a turisták számára árul mindenféle szuvenírtárgyat, vettem pár apróságot a barátoknak. Aztán internetezés, még egy dollár sincs egy órányi használat. 2004. július 9, péntek Újra magunk mögött hagytuk a fővárost, de most csak két napra, ugyanis a másik irányba, északkelet felé kirándulunk. Reggel még megnéztük az ország legnagyobb kolostorát, a Gandant, melynek fő látványossága egy óriási Buddha-szobor: 25 méter magas és 20 tonna súlyú. A szobor eredetijét az oroszok lerombolták, így ez egy replika, mely 1996-ban készült el. Épp szertartás volt, de valahogy kevésbé ünnepélyes, mint amilyeneket Tibetben láttam. Itt a szerzetesek ki-be mászkáltak, beszélgettek, bámészkodtak, így nem is tudott úgy meghatni a kántálásuk. Aztán irány Jalman Meadows, ami 4-5 óra út a fővárosból. A táborunk a Tuul folyó mellett terül el, gyönyörű vadvirágos réten. Az egyik jurta könyvtárnak van berendezve, így amikor este lehűlt az idő, begyújtottam a kályhába és kényelmesen olvasgatva múlattam az időt. Az idegenvezetőnk este összeszámolta, hányan akarnak holnap lovagolni, ezt ugyanis előre meg kell szervezni - a lovak ugyanis szabadon csatangolnak, így a gazdájuknak előbb meg kell találni őket, hogy holnap reggel a táborba vezethesse a jószágokat.
2004. július 10, szombat Óriásit aludtunk a jól befűtött jurtákban. Délelőtt a csoport többsége elment lovagolni, de nekem szőrallergiám lévén ez nem volt opció, így csak egy nagyot sétáltam. A szokvány birka helyett csirke volt ebédre, nagy volt az öröm. El nem tudom képzelni, honnan szerezték, sehol nem láttunk egy árva csirkét sem. Délután újabb séta a vadvirágos környéken, aztán megint lustálkodás. Elég lassú ez az út, de néha ilyen is kell. Next part of Mongolia Back to the Big Picture Guide Book Mongólia következő része Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra Vissza a nyitóoldalra |
