Több ezer éves városok a sivatagban2009. szeptember 17, csütörtök Reggel kihajtottunk a városból, a közeli St. Simeon kolostorhoz. Ez a különc alak közel 40 évet élt egy oszlop tetején. Fiatal éveiben szerzetes volt, majd a kolostort túl zsúfoltnak érezve egy barlangba vonult. Még itt sem érezte, hogy eléggé elvonult volna az emberektől, ezért épített magának egy tornyot, és annak a tetejére költözött. Minél inkább el akart szakadni az emberektől, annál több hívet vonzott - és ő annál bogarasabb lett és annál magasabbra építette a tornyát. A végén már egy 18 méter magas oszlop tetején éldegélt, ahova a hívek létrán vitték fel neki az elemózsiát. Halála után kereszt alakban 4 bazilikát emeltek az oszlop köré, amelyek így, még mai romos formájukban is igen impozánsak.
Visszabuszoztunk a városba és meglátogattuk a citadellát, amelynek a tetejéről remek körpanoráma tárult elénk. Ezután szétszéledt a csoportunk, és én bevetettem magam az óvárosba. Ebédeltem egy nyugodalmas kis belső udvaron, bekukkantottam a város legnagyobb mecsetébe és hagytam magam elveszni a bazár szűk sikátoraiban.
2009.szeptember 18, péntek Az ország belseje felé vettük az irányt, a kietlen sivatagon keresztül. Első megállónk Rasafa volt, egy 5 században épült bazilika romjai, majd az Eufrátesz folyó partján fekvő egykori város, Halabiye. Hihetetlen, hogy így a semmi közepén ilyen elképesztő romok maradtak fent.
2009.szeptember 19, szombat Buszoztunk tovább, az egyre forróbb sivatagon keresztül. Első úti célunk Dura Europos volt. Az itt feltárt egykori zsinagógát még a damaszkuszi múzeumban csodálhattunk meg az első napon (ez legalább belföldön maradt, nem úgy, mint a leletek többsége, amely a világ nagyvárosainak múzeumait gazdagítja). Az egykori város igencsak szimpatikus vallási toleranciájáról tanúskodik, hogy a zsinagóga mellett római, görög és mezopotámiai templomok romjait is feltárták itt. A másik megállónk a közeli Mari volt, egy 500 (igen, ötezer!) éves mezopotámiai város. Ezeket a neveket, hogy Mezopotámia, Eufrátesz folyó, babiloniaiak, Hammuraibi még a történelemkönyvek első fejezeteiben olvastuk - elképesztő, hogy ezek még ma is itt vannak, léteznek. Délután továbbutaztunk és kora este érkeztünk meg Palmyrába, az ország első számú turisztikai célpontjába. Itt is a létező legjobb helyen lakunk, a rommező közvetlen szomszédságában épült Zenobia Hotelben. Ezt ma már biztos nem engedné a UNESCO ide építeni, hiszen világörökségi helyszínről van szó, de a szálloda már közel 100 éve itt áll. Igazi patinás intézmény, ami néhány éve teljes felújításon ment keresztül, úgyhogy szerencsésen egyesíti a régi korok báját a mai kényelemmel. Naplementekor csak pár lépést kellett tenni a remek fotókért és a teraszon elfogyasztott vacsora közben is pazar kilátás nyílt a kivilágított római oszlopsorra. A vacsora során petárda durrogtatás jelezte a ramadan végét - holnaptól három napos ünnep veszi kezdetét, hogy az egyhónapos böjt után kedvükre dőzsölhessenek az emberek. Bár elvileg a ramadan a böjtről szól - 30 napon keresztül nem szabad enni, inni, cigarettázni és szexuális életet élni napkelte és napnyugta között - a valóságban gyakran épp fordítva sül el. Hallottunk olyanról, aki ez alatt az egy hónap alatt 6 kg-t hízott. Sokan ugyanis jól telezabálják magukat napkelte előtt, aztán visszafekszenek aludni és az egész napot lődörgéssel, henyéléssel - na jó, a buzgóbbak imádkozással - töltik. Startra kész állásban várják a naplementét, amikor aztán hatalmas dínomdánom keretében lakomát csapnak. Next part of Syria Back to the Big Picture Guide Book Back to the frontpage Szíria következő része Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra Vissza a nyitóoldalra |
