Burkina Faso: agyagmecsetek, Gorom Gorom2008. január 1, kedd Hajnali 5 órás ébresztő után indultunk Burkina Faso felé. Néhány antilopon kívül csak egy elefántot láttunk egész délelőtt. Egyetlen lány van a csoportban, aki nem túl szimpatikus, mert állandóan belemászik mások fotóiba, rengeteget beszél és semmi érdekeset nem mond. A létező legdrágább Canon gépe van, meg egy rakás lencséje, és állandóan fontoskodik a fotófelszerelésével. Ahogy az elefánt mellé értünk, vette volna elő a felszerelést, de épp kimerült az elem a gépében - és mire kicserélte, az elefánt már eltrappolt. Elégedetten állapítottam meg, hogy tökéletesre fejlődött a woodoo képességem - még csak nem is kellett a bábuját tűkkel szurkálnom, így is elég peches. Burkina Faso szemmel láthatólag sokkal szegényebb, mint Togo vagy Benin. Itt láttunk először kétségbeesett tekintettel kolduló gyerekeket. Megálltunk egy kis településen, ahol egy nagy család élt. Errefelé poligámia van, a férfi feleségei mind egy-egy kis kunyhóban laknak a tanyaszerű településen. A férj hetente más-más asszonynál alszik - aki éppen soros, az főz az egész családra. Délután megérkeztünk Fadan Gourmába, ahol egy rendes szállodában lakunk, ami jól jött, mivel az elkövetkező három éjszaka vadkemping lesz. Úsztam egy jó nagyot a medencében, és kényelmesen olvasgattam az otthonról hozott könyvemet. Este szenzációs vacsorát tálaltak nekünk a medence mellett - sült csirke, rengeteg zöldség, kuszkusz, gyümölcsök. Vacsora után aztán elszabadult a pokol. Az egyik útitárs kitalálta, hogy felfúj néhány otthonról hozott lufit a helyi gyerekeknek. Az egyik lufi elszabadult és vicces sípolással cikázott körbe-körbe a levegőben. Ez annyira tetszett a csoportnak, hogy mindenki ezerrel nekiállt lufikat fújni és eregetni. Erre persze a fél falu összegyűlt és mindenki lufikat eregetett, volt nagy kacagás. Az egyik srác fantasztikus fejdíszt kreált magának néhány lufiból, aminek a fél falu csodájára járt.
2008. január 2, szerda Ma kivételesen csak 11-kor indultunk, úgyhogy lehetett lustálkodni, na meg kimenni a városba internetezni. Ma jó sokat autókáztunk az ország északi csücskébe. Itt teljesen más a táj, mint amit eddig láttunk. Sokkal sivatagosabb, és a települések, az emberek is abszolút Malira emlékeztetnek. Kétszer álltunk meg, és mindkét alkalommal hatalmas feltűnést keltettünk a digitális fényképezőgépekkel, csak úgy tolongtak az emberek, hogy fotózzuk le őket. Egyszerűen imádják viszontlátni magukat képernyőn.
Kora este érkeztünk meg első táborhelyünkre, Baniba. Ez aztán kiköpött Mali, pont olyan agyagmecsetek vannak, mint amit kb. 10 éve arrafele láttam. A legnagyobb mecset tetejéről néztük a naplementét, csodálatos volt.
2008. január 3, csütörtök Kifejezetten hűvös volt reggel, ami ellentmond minden logikának, hiszen egyre melegebbnek kellene lenni, ahogy közeledünk az egyenlítő felé. Útközben defektet kapott az egyik terepjáró és amíg a sofőrök kicserélték a kereket, megint tobzódtunk a portré-fotó lehetőségekben.
Később Dori városában álltunk meg, majd haladtunk tovább Gorom Gorom felé. Ez a kontinens egyik legnagyobb piaca, ahol csütörtökönként a Szahara színpompás kelméit viselő népcsoportok összegyűlnek A kavalkád elképesztő volt: tuareg, fulani állattenyésztők, Bella nomádok, rengeteg kecske, marha, színes méteráru, edények, ismeretlen fűszerek, állatbőrök, bogyók.
Ebéd után egy fulani falut látogattunk meg, ahol félgömb alakú viskók vannak, amelyeket - mint Mongóliában a jurtákat - folyamatosan szétszednek és továbbköltöztetnek.
Útközben észrevettük, hogy az egyik terepjárónk tetején utazik egy szerencsétlen kecske, aki már félholt a hőségtől meg a zötykölődéstől. A szakácsunk szerezte be szegény párát vacsorára, de a csoport nem tudta nézni az állat szenvedését, így egy faluban eladtuk. Nyomatékosan közöltük a kísérőinkkel, hogy ne utaztassunk élő állatot a dzsipek tetején - persze itt nincs sok más megoldás, sehol egy szupermarket a közelben, de akkor inkább nem eszünk húst. Apropó, kecske. Nagyon murisak errefele a kecskék, legtöbbjük deréktól lefele fehér, felfele pedig fekete vagy sötétbarna, mintha két különböző színű fél kecskét összeragasztottak volna. Késő délután érkeztünk meg egy tuareg falu melletti táborhelyünkre. Nagyon fotógének a tuareg férfiak, ezt már Maliban is megállapítottam, és most is örömmel fotózgattam őket.
Jókat beszélgettünk a falufőnökkel és csodálkozva hallottam, hogy itt is nőnap március 8. Vacsorára a faluból vett a szakács végül gyöngytyúkot, jól belakmároztunk. Aztán újra kulturális program, tuareg táncok a tábortűz körül. Itt épp fordítva van, mint amiket eddig láttunk: a nők dobolnak és a férfiak táncolnak. Guggolásból felugrások, kombinálva az orosz néptáncokra emlékeztető guggolásból rúgásokkal. Jó kis torna. Next part of Togo Togó következő része Vissza a A Nagy Képes Útikönyv oldalra Vissza a nyitóoldalra |
