Jelenleg is fut egy másik kedvencem, a Blue Men Group produkciója. A Blue Men Group, három kékre festett fejű fiú, az Astor Place Theaterben lép fel. Óriási hangulatú az előadás, amibe a nézőket is bevonják, én már rég vihogtam ennyit színházban. 

Egyéb színházi produkciók

A "performance art" legnevesebb helye a La MaMa (74A E. 4th Street). 50 év kísérletező év áll mögötte. Itt aztán mindenféle előadást láthatunk, a modern tánctól a színházi darabokon át az egyszemélyes performance-okig. A LaMaMa négy épületből áll, melyekben két színházterem, egy kabaré, hét emeletnyi próbaterem, non-profit irodák, kiállító-terem, oktatóközpont és könyvtár található - mind a kísérletezgető színházi csoportok szolgálatában. A belépők abszolút megfizethetőek és garantáltan érdekesek az előadások. 

Még kisebb, családiasabb intézmény a Dixon Place (161A Chrystie St., a Rivington és Delancey között). Itt abszolút oldott hangulatban, kényelmes fotelokban és kanapékon ülve élvezhetjük az előadásokat. Egyszer egy nagyon fura zenekart hallgattam meg itt: negyvenes korú zenészekből állt, hatalmas virágokkal díszített ingekben léptek fel. Borzasztóan élvezték a közös zenélést, boldogan mosolyogtak egymásra, miközben a közönség kissé döbbenten nézte őket. A zenekar tagjai időnként megkérdezték az énekes hölgyet, mi a következő nóta. Ő belenézett a jegyzeteibe, megmondta, és a fiúk lelkesen felkiáltottak: Jaj, az jó! Végül is... tényleg jó volt.

Mozi

Manhattan vagy 50 mozijában (a legtöbb soktermes, így valójában ennél jóval több helyen) valószínűleg mindenki talál kedvére való filmet. Szinte kizárólag új filmeket játszanak, régi csemegéket elég nehéz kifogni. Hacsak nem vagyunk film-őrültek, erre kár pazarolni az időt - a legtöbb film előbb-utóbb feltűnik az otthoni mozikban, videó-tékákban is.

Tánc

Természetesen táncból is van minden: öt nagy balett-társulat, több tucat modern tánccsoport, és ezernyi szólótáncos. A város egyik büszkesége a sokak által a világ legjobbjának tartott New York City Ballett és itt találjuk az ország legrégebbi művészeti akadémiáját, a Brooklyn Academy of Musicot is. De én a hatalmas választékból csak egyet emelnék ki, mégpedig egy modern táncszínházat, ez pedig a  Joyce Theater (175 8th Avenue, 242-0800). A modern tánc rajongóinak zarándokhelye a Chelsea városrészben lévő színház, ahol egymást követik a híresebbnél híresebb produkciók. Nekem a Parsons Dance Companyt volt szerencsém látni, és tényleg életre szóló élmény volt. Az este során több rövidebb táncdarabot láttunk, de messze az a szólótánc volt a legjobb, amit maga David Parsons táncolt sztroboszkópikus fényben. Amikor felvillant a fény, mindig felugrott, ezzel azt az illúziót keltve, mintha a levegőben repülve táncolna. A közönség nem hitt a szemének. Mindenki felpattant, lélegzetvisszafojtva nézte a táncost és a szám végén hatalmas vastapssal jutalmazta a bizonyára nem kevés gyakorlást igénylő produkciót (Címe: Caught). A jegyek általában meglehetősen drágák, de ki lehet fogni kedvezményes, 10 dollárosakat is, próbálkozni kell. Itt nem lehet melléfogni, minden előadás jó, úgyhogy bátran nézzük meg, ami a műsoron van.

Komolyzene

... the true New Yorker's secret belief that people living anywhere else had to be, in some sense, kidding.
(John Updike)

A new yorkiak komolyan veszik a komolyzenét. A Metropolitan előtt időnként kilométeres sorok kígyóznak és a borsos árak ellenére is szinte minden előadás teltházas. Az ingyenes Central Park-beli előadásokat százezrek látogatják és a nagy nevek fellépéseire rock koncertekre emlékeztető tülekedéssel lehet csak bejutni. Sok előadásra pillanatok alatt elfogynak a jegyek, de a koncertek napján gyakran hozzájuthatunk visszamondott és állóhelyekre szóló jegyekhez, így soha ne adjuk fel a próbálkozást.

Metropolitan Opera
Lincoln Center, Broadway és 65th Street, 799-3100
Ide még azok is elmennek, akik egyébként nem szeretik az operát (mint például én), mert mégiscsak megható végignézni egy előadást a világ egyik legjobb operaházában. A jegyekről nehéz általánosságban beszélni - időnként hónapokra előre sem lehet kapni, máskor az előadás előtt is van még. Az árak is meglehetősen széles skálán mozognak. A költségérzékeny kultúrarajongók állóhelyekre is bemehetnek. Ennél csak egészen picit drágábbak, de jóval kényelmesebbek a legfelső emelet egyes ülései, ahonnan ugyan nem látjuk az egész színpadot, de akár 20 dollárért is bejutunk a szentélybe. És ha már bent vagyunk, csak rajtunk múlik, hogyan helyezkedünk... üres helyek ugyanis mindig maradnak, így csak szemfülesnek kell lenni és megkaparintani egyet. Az előadások szövegét a székek hátuljába épített kis képernyőkön lehet angolul olvasni. Jó tudni, hogy ha azt halljuk valakitől, hogy a "Met"-be megy, akkor az az operát jelenti, nem pedig a hasonló nevű múzeumot.

Avery Fisher Hall
Lincoln Center, Broadway és 65th Street, 874-2424
A The New York Philharmonic, valamint a fanatikus rajongótáborral rendelkező Mostly Mozart Festival otthona. A Mozart fesztivál július-augusztusban zajlik, míg a filharmonikusok szeptemberben veszik át a terepet. Remek alkalmi viszont a filharmonikusok délelőtti próbája, ahova néhány dollárért is be lehet jutni. Az Avery Fisher Hallban időként jazzkoncertek is vannak, én egy felejthetetlen Keith Jarrett zongoraestet hallottam itt. Maga a koncert nem volt igazán izgalmas és alig egy órát tartott. Az utolsó akkordnál a közönség nagy része szokás szerint kiviharzott a ruhatárba, de egy maroknyi lelkes csapat visszatapsolta a művészt. És a kitartás elnyerte jutalmát: kaptunk még egy óra zenét, sokkal izgalmasabbat, mint az eredeti koncert volt.

Carnegie Hall
154 W. 57th Street, 247-7800
Híres szólisták és kamarazenekarok lépnek fel itt rendszeresen. No és itt játszott a Kings Singers is, akiket Budapesten is mindig megnézek, így itt sem hagytam ki a koncertjüket. Meg kell mondjam, hogy a pesti koncerteknek sokkal jobb a hangulatuk, ahol a kedvenc örökzöldjeimet ráadásként szokták elénekelni a fiúk. New Yorkban viszont az utolsó szám elhangzása után mindenki veszi a kabátját és sietős léptekkel elhagyja a nézőteret, egy egészen rövid udvarias taps után. Én csak csodálkozva álltam és szerettem volna meggyőzni mindenkit, hogy maradjanak még és tapsolják vissza az előadókat, hiszen a java még hátra van, de sajnos egyedül kevés voltam visszatartani a tömeget. A Carnegie Hallban neves jazz előadók is gyakran fellépnek, érdemes figyelni a programot.

Jazz, blues

Kevés hely van a világon, ahol ekkora kínálat lenne jazz koncertekből. Több tucat olyan klub van Manhattanben, amelyben szinte minden este hallgathatunk jazzt. A legendás jazzklubok általában kissé borsos árúak, de akik nem feltétlenül akarják elmondani otthon, hogy jártak a Blue Note-ban, ingyen is hozzájuthatnak betevő jazz-muzsikájukhoz. Nyaranta dúskálni lehet a lehetőségekben, hiszen több helyen is vannak szabadtéri ingyenes fesztiválok, pl. a Bryant Parkban, a Damrosch Parkban, a World Financial Center Plazaban - no és a Summerstage sorozat a Central Parkban. 

Apollo Theater 
253 W. 125th Street, 864-0372
Harlem egyik fő nevezetessége ez a színház, ahol többek közt Ella Fitzgerald, Duke Ellington, Count Basie, Billie Holliday és Sarah Vaughan is fellépett. Szerdánként időtlen idők óta az Amateur Night a program, ahol olyan lelkes énekesek léphetnek fel, akik már megnyertek valamilyen előválogató versenyt. A színház dugig tele van ezeken az estéken és a közönség igencsak kemény bíróként viselkedik. Ha tetszik a produkció, hangos tapssal fogadják, de ha nem, pillanatokon belül felhangzik a "boooo" - és akkor a fellépőnek el kell hagynia a színpadot. A szünetben kiválasztanak néhány szerencsést a rengeteg jelentkező közül, akik megmérettethetik magukat. Az egyik este egy ilyen hirtelen beugró hölgy volt a legnagyobb meglepetés. Első pillantásra többgyermekes átlagos családanyának tűnt a hölgy, aki csak benézett ide a heti bevásárlás után. De amikor belevágott a dalba, elállt a szavunk. A Fugees egyik számát, a Killing me softly-t adta elő, az eredetinél sokkal jobban. A közönség a csilláron tombolt. A harlemiek egyébként igencsak tudnak mulatni. 

A nézőtéren volt néhány turista is, de elenyésző számban (a turistacsoportok inkább a másik harlemi nevezetességet, a Cotton Clubot látogatják - lásd később), így igazi harlemi hangulatban lehet részünk.

Birdland
315 W 44th Street (8th-9th Avenue között), 581-3080
Minden este 2 előadás. A zenészek ismertségétől függően 10-40 dolláros belépők (a bárnál ülve olcsóbban megússzuk, mint asztaloknál, ahol kötelező fogyasztás is van). Neonfények, krómdíszítés, déli konyha. Ritkán lépnek itt fel híres zenészek, inkább ismeretlenebb muzsikusok helye. 

Blue Note
131 W. 3rd Street (6th Avenue), 475-8592
A világ talán leghíresebb jazzklubja, mondhatnám, a jazzklubok Hard Rock Cafeja vagy Carnegie Hallja (ki miben járatos). Rengeteg lemezt vettek fel itt, rengeteg nagy névvel. És a klub bizony mindent megtesz e hírnév aprópénzre váltásáért. A belépők itt a legmagasabbak - itt is igaz, hogy az asztaloknál többet kell fizetni, mint a bárpultnál. Ha további erős késztetést éreznénk pénzköltésre, semmi gond: az ételek és az italok ára is elképesztő, no és persze vehetünk Blue Note feliratú pólót, bögrét, sapkát, bármit. A zenei színvonallal általában nincs gond, de a hely hangulata hátborzongató. A koncert kezdete előtt fél órával mindenkit betereltek az asztalokhoz és kihozták az italokat. Egy hang üdvözölt minket sok kis hangszóróból, mint valami Nagy Testvér, és elmondta a szabályokat. Például azt, hogy a koncert alatt nem lehet meg se mukkani. Aztán megjelentek a zenészek a színpadon, leadták a műsort. A vége előtt negyedórával az egyenruhás pincérlányok mindenki elé letették a számlát. Mire vége lett a zenének, már fizettünk is, és az égből jövő hang elköszönt tőlünk. Udvarias mosollyal kituszkoltak, mert már jött a következő turnus. Ha igazi jazzkocsmás hangulatra vágyunk, akkor keressünk valami más helyet.

Cotton Club
656 W. 125th Street (Broadway és Riverside között), 663-7980
Nagy megilletődöttséggel készültem a napra, amikor átlépem e szentély küszöbét - hajnalig tartó őrületes jam sessiont vártam, izzadó fekete zenészekkel és lelkes közönséggel. Ehelyett egy rakás német turistacsoport csivitelésébe csöppentem. Mit ne mondjak, óriási csalódás volt. Azért ha valaki nem akarja kihagyni az oly sok mozifilm által legendássá lett klubot, menjen el a hétvégi brunchra (szombaton és vasárnap), akkor a zene mellé bőséges ebéd is jár. A zene végül is nem rossz, hangulatos gospelek, csak kissé kiábrándító, amikor a fekete énekesnő "Ich liebe dich" felkiáltással üdvözli a turistákat. Ennél már csak az volt szomorúbb, amikor egy 35 éves francia vendég elénekelte a "Happy birthday to me"-t (!) saját születésnapjára. Nem akarom fokozni, de mindennél többet elárul a hely szelleméről, hogy a prospektus szerint vállalati karácsonyi ünnepségekre is kibérelhető... Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a jelenlegi épület nem az eredeti Cotton Club, mert azt a 30-as évek közepén lerombolták lakótelep építése miatt. Akkor vége szakadt egy legendának - bezárt a klub, ahol többek között Duke Ellington és Cab Calloway kezdte pályafutását, és ahol a város elitje a legnagyobb gengszterekkel vacsorázott együtt. A klubot 1978-ban nyitotta újra meg Mr. John Beatty, aki azóta is igazgatja. Mr. Betty dícséretére legyen mondva, hogy minden vendéget minden előadás előtt személyesen üdvözöl és nagyon odafigyel arra, hogy mindenki jól érezze magát.

Smalls
183 W. 10th Street (7th Ave), 929-7565
A Smalls nevéhez méltóan valóban kicsi, de pont az az igazi hangulatos jazz klub, amire vágyik az ember. Törzsközönsége fiatalabb, mint a város nagynevű társaié, és igazán olyan a hangulat, amilyen az 50-es években lehetett. A belépő viszonylag baráti - a 90-es években úgy reklámozták, hogy 10 dollárért 10 óra jazz. Azóta felment a tarifa, de még ma is 20 dollárért egész éjszakán át ott lehetünk, sőt, ki-be járkálhatunk. Hétvégeken érdemes időben érkezni, mert tényleg kicsi, így hamar megtelik. Az első pár órában kevésbé ismert, de tehetséges zenekarok játszanak, majd jönnek az ismertebb nevek. Hajnal felé pedig jam sessionbe torkollik a muzsikálás. A honlapról általában élőben is követhetőek a koncertek. Egyik este érdekesen kezdődött a koncert: miután a zenekarvezető bemutatta a csapatot, a zongorista elővette körömcsipeszét és az ünnepélyes csendben szép nyugodtan elkezdte vagdosni a körmeit. Kitt, katt, kitt, katt. A közönség lélegzetvisszafojtva bámulta. Amikor befejezte, megkönnyebbülten felsóhajtottunk, és a zenészek végre a húrok közé csaptak.

S.O.B.s /Sounds of Brazil/
204 Varick Street (Houston Street), 243-4940
Egy csipetnyi karibi hangulat New York közepén: nádfedeles bár, pálmafák, hatalmas színes vidám festmények. És ennek megfelelő a zenei kínálat is, azaz brazil, haiti, afrikai zenészek; bossanova, reggae, latin stílusok. Én a legendás Astrud Gilberto koncertjén jártam itt, de bevallom, csalódás volt. Talán mindenki ismeri a hölgy leghíresebb számát: A Girl from Ipanema-t. Csak Astrud Gilberto nem. A koncerten végig kottából olvasta a szöveget és az a fránya állvány pont akkor dőlt el, amikor ez a mindenki által várt nóta következett. Astrud Gilberto zavartan szedegette össze a széthullott papírlapokat, míg a közönség kívülről fújta a dal szövegét. Kissé kellemetlen volt. 

Village Vanguard
178 7th Avenue South (W. 11th Street), 255-4037
Talán a legnagyobb, leglegendásabb jazz klub a városban, 1935 óta változatlan helyen. Ha csak egy klubba mész el New Yorkban, legyen ez és lehetőleg hétfő este. Igazi atmoszférája és törzsközönsége van, sötét és füstös és mindenki játszott itt, aki számít. A zenészek ma is ugyanazt a mikrofont használják, amit annak idején John Coltrane. Minden hétfőn a Vanguard Jazz Orchestra játszik: 16 zenész összezsúfolva a kis színpadon. A hangulat abszolút családias. Amikor az egyik vendégnek megszólalt a mobiltelefonja, a szaxofonos rögtön válaszolt rá egy futammal: bip-bip-bip. A mellékhelyiség talán a legszűkebb a városban; nekem mindenesetre komoly nehézséget okozott a bejutás a fényképezőgéppel a nyakamban. Egy tanács: nem jó a bárpult mellé ülni, mert az öreg báros állandóan csörög a még öregebb pénztárgéppel. Előadások este 9-kor és 11-kor. A belépő hétfőnként 20 dollár, egyéb koncertekre 25 dollár, plusz egy ital kötelező fogyasztás. Az étellel kapcsolatban idézném a honlapot "We do not serve food. We haven't served food here in 25 years. So if someone offers you a hamburger, check the expiration date."

Arthur's Tavern
57 Grove Street (7th Avenue), 675-6879
1937 óta működő, aprócska, patinás jazz klub, ahol soha nincs belépő (ugyanakkor viszonylag gyakran érdeklődnek a pincérek, mit kérünk inni). Hétfő esténként dixieland (35 éve ugyanaz a zenekar), keddtől szombatig remek élő jazz, vasárnap blues.

Pop, rock

Radio City Music Hall
6th Avenue és W. 50th Street sarok, 247-4777
A koncertterem leginkább revüműsoráról ismert, de időnként ki lehet fogni más, izgalmasabb eseményeket is. Itt adott például a Gipsy Kings is egy egészen fergeteges hangulatú koncertet. Két taktus után talpra ugrott a meglehetősen vegyes korosztályú közönség és végigtapsolták, végigtáncolták a kétórás koncertet. Mintha mindenki spanyol tánctudással a vérében született volna, olyan profin járták az emberek a flamencót.

Beacon Theater
2124 Broadway (74th és 75th Street között), 496-7070
Ez régimódi színház, zsöllyével és emelettel, helyre szóló, meglehetősen drága jegyekkel, ahol a helyszíntől szokatlan módon remek rock koncertek vannak, én pl. Joe Cockert hallgattam meg itt. A legemlékezetesebb azonban Nick Cave koncertje volt - fekete színházban fekete ruhában fellépő zenészek depressziós balladái - a legoptimistább ember életkedve is elment volna. Sokkoló egy este volt. 

Bitter End
147 Bleecker Street (Thompson Street), 673-7030
A Village patinás klubja, 1960 óta működik ugyanazon a helyen. A bejárat melletti vitrinben hosszú listán olvashatjuk, kik léptek itt fel; a tiszteletet parancsoló névsor Woody Allentől Neil Youngig terjed.

Cafe Wha?
115 MacDougal St (W. 3rd és Bleecker St között), 254-3706
Annál nagyobb dicséret talán nem kell egy klubnak, mint az, hogy ezt választottam new yorki búcsúestém színhelyéül... A klub már az 50-as és 60-as években egy kultikus hely volt, rendszeres vendégei között találhattuk Allen Ginsberget, Bob Dylant vagy Jimmy Hendrixet. Az elmúlt évtizedekben valami egészen fergeteges hangulatot produkál itt szerda és vasárnap között minden este a Cafe Wha Band, mely az utóbbi 20-30 év legnépszerűbb dalait adja elő. A közönség tapsol, énekel, táncol és egészen természetes módon az előadásba is bekapcsolódik. Bárki felmehet a színpadra elénekelni kedvenc nótáját, nem kell félni, a zenekar szinte minden számot ismer, így csípőből tudják kísérni az amatőr énekeseket. Egyik este egy spanyol turistacsoport vetődött ide és egy bombázó szőke lány is felkéredzkedett a színpadra. Egy Joe Cocker számot énekelt, az eredetit kísértetiesen megközelítő rekedtes hangon - a basszusgitáros úgy bámulta a lányt, hogy elfelejtett játszani. Óriási tapsot kapott, és a dal után a zenekar hosszasan próbálta rábeszélni a lányt, lépjen be közéjük állandó tagnak. A hangulat oldottságára jellemző, hogy időnként az egyik pincér is felperdült a színpadra énekelni egy kicsit. Hétvégén érdemes helyet foglalni, szerdán és vasárnap nincs belépődíj.

Irving Plaza
17 Irving Pl (15th Street), 777-6800
Az Irving Plazara csak mosolyogva tudok gondolni, hiszen ehhez a klubhoz fűződik egyik legnagyobb koncertélményem, egy ABBA emlékkoncert. A zenekar neve Björn Again, és minden ősszel adtak itt egy fergeteges koncertet. Igazi ABBA ruhákban, ABBA felállásban, ABBA gesztusokkal - ugye mindenki emlékszik, milyen volt, amikor a két lány egymásnak háttal, meg egymással szembefordulva énekelt; na, pont így csinálták ők is. És a 10 - 50 év közti közönség egy emberként énekelte a számokat. Egy kedves orvos barátnőm, akit addig nagyon visszafogott, nyugodt embernek ismertem, magából kikelve ugrált egyhelyben, végigtapsolta a koncertet és vigyorogva énekelte a nagy slágereket. Itt ismertettem össze egy matematikus barátommal - azóta házasok és három gyerkőc boldog szülei:-) 

Éjszakai táncos helyek

Element
225 E. Houston Street, 505-5033
A m időnkben még Banknak hívták, az épület eredetileg ugyanis egy bankszékház volt. Fekete nagy teremben szinte teljes sötétségben fekete ruhás fiatalok táncolnak techno zenére szótlanul, maguk elé bámulva. A lányokon fekete rúzs, fekete körömlakk, a fiúkon fekete napszemüveg. A zene dübörög, beszélgetni lehetetlen. A ruhatárosról hosszas tanakodás után sem tudtuk eldönteni, fiú-e vagy lány. Nem az önfeledt, vidám kacarászás helyszíne.

Webster Hall
125 E. 11th Street (3rd és 4th Avenue között), 353-1600
Még tartja magát a legnagyobb és kétség kívül az egyik legjobb táncos hely a városban. Eredetileg koncertterem volt, az 1950-es években Frank Sinatra, Elvis Presley, Tony Bennett és még számtalan neves zenész adott itt koncertet. A 80-as években aztán rock zenészek vették át a színpadot, fellépett itt Prince, Eric Clapton, Sting és még sorolhatnám. A mai napig is vannak élő koncertek, de csütörtöktől szombatig éjszakai klubként is működik. "Dress code: Dress to impress". Október utolsó napján nehogy kihagyjuk a Halloween bulit, mert egészen biztos, hogy itt találjuk a legjobb jelmezeket a városban.

Vazacs Horseshoe Bar (ismertebb nevén: 7B) 
7th Avenue és Avenue B sarok, 473-8840
Ha valaki ki szeretné próbálni, milyen egy versenyautót vezetni, akkor itt különösebb rizikó nélkül megteheti az egyik szimulátor játékon. De nem is ez a nagy szám. Hanem az, hogy ez a bár egy rakás filmben szerepelt, például itt forgatták a Keresztapa vagy a Krododil Dundee egyes részleteit. A Rolling Stone magazin pedig az itteni zenegépet választotta a világ legjobbjának. Ezek ismeretében kész csoda, hogy nem sorakoznak a turistabuszok a kocsma előtt. De tényleg nem. Ez is csak olyan sarki kocsma, mint a többi.

Jelenleg a Carlyle Hotelben játszik hétfő esténként, a Madison Avenue és a 76. utca sarkán, asztalfoglalás ajánlott. Nem olcsó mulatság - 110 dollár, plusz vacsora, illetve a bárnál ülve 85 dollár plusz 25 dollárnyi italfogyasztás. Én persze valahogy bekuncsorogtam magam, és még egy közös fotót is sikerült csinálni (de erre ne számítsatok, nem szokás).